VIGYÜK TOVÁBB A VÖRÖS ZÁSZLÓT

Delikát Dóra az egyik legaktívabb párttag, szülés előtt nem volt olyan munkáspárti rendezvény, amin ne vett volna részt. Még áldott állapota utolsó hónapjában is ott volt a salgótarjáni Front-táborban.

– Mi hozott a pártba? Mi tart itt?

– A családunkban hagyomány baloldalinak lenni. Édesanyám titkár volt a KISZ-ben, az Egyesült Villamosgépgyárban az üzemi négyszög tagjaként szolgálta a szocializmus ügyét. Anyai nagyapám párttag és munkásőr volt 1989-ig. Végtelenül csalódott az MSZP árulásában, és mindig mondogatta, hogy nem ő lépett ki a pártból – a párt lépett ki belőle. 1993 óta vagyok aktív választópolgár, mindig a Munkáspártra szavaztam. Aztán, ahogy kezdtem „öregedni”, egyre nagyobb érdeklődéssel figyeltem a napi politikát, elgondolkoztam a világ igazságtalanságain és kerestem a valóságban az igazat. Rájöttem, hogy A Szabadság segítségével láthatok mélyebben a dolgok mögé. Így váltam baloldali gondolkodású emberből kommunistává. 2005-ben léptem be a Munkáspártba. A mi feladatunk, hogy tovább vigyük a vörös zászlót, és forradalmi helyzetben tudjuk, hol a helyünk és mit kell tennünk. Ez a tudat erőt ad a harchoz és hiszem, hogy elérkezünk egy olyan korszakba, mikor felszabadíthatjuk népünket.

– Mit szól a családod a politikai tevékenységedhez? Gondolom örülnek...

– A családunkban a pártmunka természetes. Férjemmel, Váncsa Csabával, aki a szakszervezeti munkacsoport vezetője, a Baloldali Frontban ismerkedtem meg, esküvőnket is több elvtársunk részvételével tartottuk meg. Édesapám, Delikát Imre, aki szintén a párt tagja, mindig ebbe az irányba mutatta az utat, s támogatta, hogy aktív részt vállaljak a közös munkában.

– Mi a legfontosabb érték számodra?

– Az elvhűség, a munka, a család szeretete és a becsület.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Világforradalmat kérnék, amiből világszocializmus következik, ennek megvalósításához pedig egészséget.

– Mit olvastál mostanában?

– Rendszeresen olvasom A Szabadságot és munkásmozgalmi kiadványokat: Lenin műveit, A Kommunista kiáltványt, Engels írásait az angliai munkások életéről a XIX. században. Egyik kedvenc könyvem Marosán Györgytől a Tüzes kemence, de szívesen forgatom Berkesi András regényeit és különböző történelmi műveket. Családunkban csak A Szabadságra fizetünk elő, nem vagyunk hajlandók tőkés lapokat támogatni, de pénzünk sem lenne rá. Kisebbik fiam most lesz 3 hónapos, így hosszabb könyvek olvasására nincs időm, de folyamatosan figyelem az Internetet és rádiót is hallgatok.

– Mi a tapasztalatod az elmúlt idők változásaival kapcsolatban?

– 18 év alatt a mindenkor hatalmon levő kormányok szinte mindent eladtak, ezzel gyarmati sorba süllyesztették szerencsétlen hazánkat. Sajnos azt látom, hogy a lejtőn még mindig nincs megállás, egyre rosszabb a helyzet. Akinek van munkája, fél az osztályharctól. Napjainkban a tőke sokkal alattomosabban támad, mint a Horthy-rendszerben. Akkor ők nyíltan kimondták, hogy ellenforradalmárok, ma a hozzájuk hasonlók forradalmárnak nevezik magukat. A „munkásosztály” fogalom a folyamatos agymosásnak köszönhetően majdnem megszűnt. A legfájóbb dolog a kapitalizmusban, hogy míg egy elenyésző kisebbség lubickol a luxusban, a többség nyomorog. Hajléktalanokkal, éhező gyerekekkel, nélkülöző betegekkel van tele az ország. Ez egyesek jólétének az ára. Sokan a drágaságért szinte kizárólag Gyurcsányt teszik felelőssé, pedig ő csak egy jelentéktelen láncszeme annak a bűnös rendszernek, amit kapitalizmusnak nevezünk.
  Mindenkit arra kérek, hogy legalább egy embert szervezzen be a pártunkba a családjából, hogy sokkal többen legyünk. Agitátorokra van szükség, akik a bajok forrását megvilágítják, és valóban meg is értetik az emberekkel azokat. Ha a családtagjainkat nem tudjuk meggyőzni, hogyan tegyük ezt idegenekkel? Édesapámnak sikerült! Másnak is sikerül! A Szabadságot büszkén tudom ajánlani, jó kézbe venni. A saját példányomat, miután elolvastam, beviszem a kerületi könyvtárba, hogy így ismertté tegyem. Ezt bárki meg tudná tenni. A szemléleten kell változtatni!

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Jelenleg szülési szabadságomat töltöm, elsősorban a családommal vagyok. Együtt járunk munkásmozgalmi rendezvényekre is. A három hónapos fiam is jelen volt a Tanácsköztársaság évfordulóján.

– Van vörös inged?

– Három is van. Kommunistaként és nőként is büszkén viselem, s ez a kedvenc színem is. Palesztin kendőt 2005 óta hordok, még Egyiptomban vettem. Sajnos a fiatalok gyakran csak divatból hordják, én azért, mert szolidáris vagyok a palesztin néppel és a világ összes elnyomott nemzetével.

FOGARASI ZSUZSANNA