A TETTESEK ISMERETLENEK?

Egy esztendeje, 2007. május másodikára virradó éjjel feldúlták Kádár János és felesége sírját a Fiumei úti temetőben. Magyarországon általában inkább életükben bántják az államférfiakat, nem haláluk után.

Tisza István egykori miniszterelnököt 1918-ban az őszirózsás forradalom hevében agyonlőtték. Teleki Pál 1941-ben öngyilkos lett, egyesek szerint halálba kergették. Horthy Miklós száműzetésben halt meg, de a rendszerváltás után Kenderesen újra eltemették. Senki sem bántotta a sírját. Apróbb incidenseket leszámítva nem bántották, és semmiképpen sem dúlták fel az 1990 utáni új magyar rendszer első miniszterelnökének, Antall Józsefnek a sírját, pedig élő haragosaiból vannak szép számmal. Miért kellett a szerencsétlen Kádárt kiásni a sírból?
  A tettesek mind a mai napig ismeretlenek. Nem kell vagy talán éppenséggel nem szabad rendőrségi szakértőnek lenni ahhoz, hogy az ember belássa: az éjszaka kellős közepén aligha lehet észrevétlenül feltörni egy dupla koporsót, főleg, ha a külseje acélból van. De nem ez volt az egyetlen, ami gyanús az ügyben. Rögtön az esemény után elkezdődött az okok találgatása, s szocialista-liberális körökből pillanatok alatt felreppent a legenda: fasiszta suhancok műve az egész. Igaz, hogy a temető körül senki sem látott suhancokat, fasisztákat meg pláne nem, de – mint általában – a tények most sem izgattak senkit az illetékesek közül.
  Igaz, előfordult néhányszor az elmúlt húsz évben, hogy zsidósírokat gyaláztak meg. Na de Kádár nem zsidótemetőben nyugodott, és Kádár semmiképpen se volt zsidó. Akkor hát mi a magyarázat?
  A fasisztákkal való riogatás eddig szinte mindig bejött a szocialistáknak. Hála a jó Istennek eddig még egyszer sem volt reális alapja, de kit érdekel az igazság. A szocliberál értelmiség és politikai elit számára ugyanis csodafegyver a szélsőjobboldali veszéllyel való riogatás. Igaz, ami igaz, egyszer-kétszer bejött nekik. Végül is, így nyert Medgyessy 2002-ben, és részben Gyurcsány 2006-ban. Sokan annyira képesek megijedni a riogatástól, hogy kapásból az MSZP-re szavaznak, tök mindegy, hogy éppen ki a vezérük. Persze, ez egy nehéz műfaj. A szélsőjobboldali mesének hihetőnek kell lenni, mert egyébként még a mi kis naív választónk se venné be. Így jártak Bácsfi Dianával, aki 2005-ben, a Magyar Jövő Csoport vezetőjeként tett elévülhetetlen szolgálatokat a szocliberál köröknek. A szocliberális média falta a lányt, különösen, amikor a karját magasra lendítette, szinte Szálasi Ferenc reinkarnációját látták benne. A színdarab túl teátrális volt, így alig élt meg egy-két előadást. Szerencsétlen Diana kapott két évet felfüggesztve. Nem fasiszta szervezkedésért, mert azt senki sem tudta volna bizonyítani, hanem önkényuralmi jelkép viseléséért.
  A Kádár-sírt leromboló fasiszták sztorija ezúttal nem jött be. Még a kormánysajtó se lelkesedett érte, pedig ők aztán sok mindent bevesznek. A sietős magyarázgatás után az érintettek rájöhettek arra, hogy egyszerűbb és biztosabb lesz az egész sírügyet lezárni. Hagyó Miklós budapesti főpolgármester-helyettes utasítására három nap múlva, az éjszaka leple alatt – kegyeleti okokra hivatkozva – helyreállították a sírt. Nem zavartatta magát attól, hogy a csontok nagy részét még meg sem találták, és a nyomozás sem ért véget. Hagyó Miklós a szocialisták második, ne túlozzunk, harmadik vonalbeli fiatal reménysége, aki 2006-ban ugyan nem tudta legyőzni Pokorni Zoltánt a XII. kerületben, de az MSZP a fővárosi listán mégiscsak bevitte a parlamentbe. Hagyó úr nem akárki, de azért mérget lehet rá venni, hogy a főpolgármester-helyettes úr nem egyedül döntött. Nem dönthetett egyedül. Kádár János mégiscsak egy közismert történelmi személyiség volt, és az sem mellékes, hogy egy teljes párt, a Munkáspárt követelte a bűncselekmény kinyomozását, és Kádár méltó újratemetését.
  2007. november végén a rendőrség még a nyomozást is lezárta. Végül is, minek költsék az adófizetők drága pénzét „jelentéktelen” ügyekre? A közlemény szerint közel hatszáz személyt hallgattak meg. El nem lehet képzelni, hogy egy éjjeli támadásnál hogy jött össze ennyi ember. Ezúttal is megszületett a szép bürokratikus mondat, amitől normális embernek égnek áll a haja: „A szakértői vélemények, illetve a tanúk által előadottak alapján – az alapos és gondos, mindenre kiterjedő nyomozás ellenére – nem merült fel olyan adat, tény vagy bármilyen más bizonyíték, amely a rongáló személyének beazonosítását lehetővé tette volna. „Konyec filma”, ahogyan az orosz filmek végén írták. Nincs tovább. Az ilyen ügyek sajátossága, hogy csak akkor derülnek ki, ha akarják. Most nem akarták, akik akarhatták volna. A tettesek ismeretlenek. A tettesek tényleg ismeretlenek?