A politikai vicc a szocialista kor értéke volt. Sajátos szelep volt: amit nem volt szabad megírni az újságokban, elmondták viccekben. Volt bennük maró gúny, kedves élcelődés csakúgy, mint aggódó szeretet. Gond volt akkor, van ma is. Ma mégsincsenek igazi politikai viccek. Miért? Azért, mert nagyjából ugyanazokon a dolgokon nevettünk, ugyanazon dolgok miatt szomorkodtunk. Ma nincsenek biztos értékek, ami a gazdagnak jó, nem jó a szegénynek. Akkor volt kedvünk nevetni. A nevetés segített elviselni a mát, de tudtuk, hogy lesz holnap, biztos holnap. Ma nincs kedvünk nevetni, s a holnap is bizonytalan.


















A zsúfolt villamoson utaznak az utasok. Két barát unatkozik, az egyik a másiknak politikai vicceket mesél.

– Tudod, mi a különbség Kína és Magyarország között?
– Nem – mondja a másik.
– Kína a mosoly országa, Magyarország meg kész röhej.

Egy harmadik férfi, aki mellettük áll és hallgatja a vicceket, megszólal:

– Tudja, hogy mi a különbség a villamos és maga közt?
– Nem – mondja a férfi.
– A villamos továbbmegy, maga pedig velem jön.

***

A politikai gazdaságtan órán az egyik hallgató megkérdezi a tanárt: tessék mondani, a kommunizmusban lesz pénz?

A tanár válaszol: lesz, akinek lesz, lesz, akinek nem lesz!

***

Az ember a mennyekbe jut. Látja, hogy Szent Péter különböző nagyságú harangokra figyel, és így jegyzi az élők tetteit. Nem érti.

– Megmagyarázom. Hallod azt a kis harangot, ami megszólalt? – kérdi Szent Péter. Egy kisfiú füllentett a mamájának.

Megszólal egy erősebb és mélyebb harang.

 – Egy férfi megcsalta a feleségét, és most magyarázkodik – mondja Szent Péter.

Egyszerre csak irdatlan harangzúgás hallatszik.

– Ez mi? – kérdi az ember.

– Most nyomják a Népszabadságot! – válaszol Szent Péter.

***

Nixon, Schmidt és Kádár beszélgetnek az életszínvonalról.

Nixon:

– Nálunk, Amerikában a havi átlagfizetés 2000 dollár. 900 dollár megy a megélhetésre, 500 dollár utazásra.

– És a többivel mi lesz? – kérdezik a többiek.

Amerika  demokratikus ország, bennünket nem érdekel, hogy hova költik.

Schmidt:

– Az emberek nálunk is jól élnek. A kereset 2000 márka. 600 márka megy a megélhetésre, 400 utazásra, 300 szórakozásra.

És a többi?

Németország demokratikus ország, bennünket nem érdekel, hogy mire költik.

Kádár:

– Nálunk is magas az életszínvonal, az átlagos jövedelem havi 5000 Ft, ki lehet jönni 9000 Ft-ból. 3000 megy szórakozásra, 3000 utazásra.

– Na de honnan veszik a többletet? – kérdik.

Magyarország demokratikus ország, bennünket nem érdekel, hogy honnan veszik a többit.

***

Miért alumíniumból gyártják a söröshordókat? Mert egy Kádárunk van, és az is az oroszoknak dolgozik.

***

Egy ember felmászik a Szabadság hídon a turul madárhoz. Kivonul a rendőrség. Egy őrmester felmászik hozzá, és próbálja rábeszélni, hogy jöjjön le.

Nem megyek. Én egy szabad ország szabad polgára vagyok, oda mászok, ahova akarok – mondja az illető.

Mire az őrmester jelenti a parancsnokának: Hadnagy elvtárs, ez egy külföldi!

***

Brezsnyev és Kádár sétálnak az erdőben. Egyszer csak kiugrik eléjük egy medve, és éhes ordítással feléjük indul. Brezsnyev kétségbeesik, míg Kádár ledobja a csizmáját, elővesz a hátizsákjából egy sportcipőt és lábbelit cserélt.

– Megőrültél? – kiált rá Brezsnyev. Egy medvét akarsz lehagyni futásban? Mire Kádár:

– Én nem a medvét akarom lehagyni, hanem téged.

***

Kádár János és Németh Károly, akkori­ban az Elnöki Tanács elnöke, a forradalom ünnepén vannak Moszkvában, 1987-ben. Az ünnepség szünetében letelepednek az egyik asztalhoz. Előveszik a hazait, jó fehérkenyeret és csípős házi kolbászt hozzá. Jó étvággyal katonáznak, amikor Gorbacsov is kijön a teremből és Rizskov miniszterelnökkel együtt ugyancsak eszegetni kezdenek. Rizskov elővesz egy darab feketekenyeret, megsózza, és úgy minden nélkül odaadja Gorbacsovnak. Gorbacsov csendben eszegeti a feketekenyeret. Németh Károly, mindezt látva, így szól Kádárhoz: „Látja, Kádár elvtárs, a szovjet elvtársak megint előbbre tartanak.”

***

A magyar és a szovjet határőr együtt járőrözik Záhonytól nem messze. Találnak egy láda kincset.

Tudod mit, osztozzunk meg testvériesen! – ajánlja a szovjet.

Legyen inkább fele-fele! – mondja a magyar.

***

Az egyik városban felállítják az Ismeretlen Katona Emlékművét. Az átadásra kivonul a megyei, járási, városi vezetés. Lehull a lepel, és a tömeg csodálkozva kiált fel:

De hiszen ez nem az ismeretlen katona, hanem Kohn, a patikus!

Mire a hivatalos válasz: hát igen, ez valóban Kohn, a patikus, de mint katona ismeretlen.

***

Meghal a cigány, a túlvilágon találkozik Kádár elvtárssal. Kádár megkérdi:

– Te cigány, mikor volt jobb élni, mostanság, vagy az én időmben?

A cigány feleli:

– A te idődben a politikusok politizál­tak, a munkások dolgoztak, a cigányok meg loptak. Mostanság a politikusok lop­nak, a munkások politizálnak, és azt akarják, hogy én dolgozzak...