T
E
E
L
S
Z
A
B
T
A
D,
Ő
E
L
S
Z
A
B
T
A
...
...
U
T
Ó
L
A
G
M
Á
R
S
Z
A
B
H
A
T
J
U
K
!
|
A
politikai
vicc a szocialista
kor értéke
volt. Sajátos
szelep volt:
amit nem
volt szabad
megírni
az újságokban,
elmondták
viccekben.
Volt bennük
maró
gúny,
kedves élcelődés
csakúgy,
mint aggódó
szeretet.
Gond volt
akkor, van
ma is. Ma
mégsincsenek
igazi politikai
viccek.
Miért?
Azért,
mert nagyjából
ugyanazokon
a dolgokon
nevettünk,
ugyanazon
dolgok miatt
szomorkodtunk.
Ma nincsenek
biztos értékek,
ami a gazdagnak
jó,
nem jó
a szegénynek.
Akkor volt
kedvünk
nevetni.
A nevetés
segített
elviselni
a mát,
de tudtuk,
hogy lesz
holnap,
biztos holnap.
Ma nincs
kedvünk
nevetni,
s a holnap
is bizonytalan.
A
zsúfolt
villamoson
utaznak
az utasok.
Két
barát
unatkozik,
az egyik
a másiknak
politikai
vicceket
mesél.
–
Tudod, mi
a különbség
Kína
és
Magyarország
között? –
Nem – mondja
a másik. –
Kína
a mosoly
országa,
Magyarország
meg kész
röhej.
Egy
harmadik
férfi,
aki mellettük
áll
és
hallgatja
a vicceket,
megszólal:
–
Tudja, hogy
mi a különbség
a villamos
és
maga közt? –
Nem – mondja
a férfi. –
A villamos
továbbmegy,
maga pedig
velem jön.
***
A
politikai
gazdaságtan
órán
az egyik
hallgató
megkérdezi
a tanárt:
tessék
mondani,
a kommunizmusban
lesz pénz?
A
tanár
válaszol:
lesz, akinek
lesz, lesz,
akinek nem
lesz!
***
Az
ember a
mennyekbe
jut. Látja,
hogy Szent
Péter
különböző
nagyságú
harangokra
figyel,
és
így
jegyzi az
élők
tetteit.
Nem érti.
–
Megmagyarázom.
Hallod azt
a kis harangot,
ami megszólalt?
– kérdi
Szent Péter.
Egy kisfiú
füllentett
a mamájának.
Megszólal
egy erősebb
és
mélyebb
harang.
–
Egy férfi
megcsalta
a feleségét,
és
most magyarázkodik
– mondja
Szent Péter.
Egyszerre
csak irdatlan
harangzúgás
hallatszik.
–
Ez mi? –
kérdi
az ember.
–
Most nyomják
a Népszabadságot!
– válaszol
Szent Péter.
***
Nixon,
Schmidt
és
Kádár
beszélgetnek
az életszínvonalról.
Nixon:
–
Nálunk,
Amerikában
a havi átlagfizetés
2000 dollár.
900 dollár
megy a megélhetésre,
500 dollár
utazásra.
–
És
a többivel
mi lesz?
– kérdezik
a többiek.
Amerika
demokratikus
ország,
bennünket
nem érdekel,
hogy hova
költik.
Schmidt:
–
Az emberek
nálunk
is jól
élnek.
A kereset
2000 márka.
600 márka
megy a megélhetésre,
400 utazásra,
300 szórakozásra.
És
a többi?
Németország
demokratikus
ország,
bennünket
nem érdekel,
hogy mire
költik.
Kádár:
–
Nálunk
is magas
az életszínvonal,
az átlagos
jövedelem
havi 5000
Ft, ki lehet
jönni
9000 Ft-ból.
3000 megy
szórakozásra,
3000 utazásra.
–
Na de honnan
veszik a
többletet?
– kérdik.
Magyarország
demokratikus
ország,
bennünket
nem érdekel,
hogy honnan
veszik a
többit.
***
Miért
alumíniumból
gyártják
a söröshordókat?
Mert egy
Kádárunk
van, és
az is az
oroszoknak
dolgozik.
***
Egy
ember felmászik
a Szabadság
hídon
a turul
madárhoz.
Kivonul
a rendőrség.
Egy őrmester
felmászik
hozzá,
és
próbálja
rábeszélni,
hogy jöjjön
le.
Nem
megyek.
Én
egy szabad
ország
szabad polgára
vagyok,
oda mászok,
ahova akarok
– mondja
az illető.
Mire
az őrmester
jelenti
a parancsnokának:
Hadnagy
elvtárs,
ez egy külföldi!
***
Brezsnyev
és
Kádár
sétálnak
az erdőben.
Egyszer
csak kiugrik
eléjük
egy medve,
és
éhes
ordítással
feléjük
indul. Brezsnyev
kétségbeesik,
míg
Kádár
ledobja
a csizmáját,
elővesz
a hátizsákjából
egy sportcipőt
és
lábbelit
cserélt.
–
Megőrültél?
– kiált
rá
Brezsnyev.
Egy medvét
akarsz lehagyni
futásban?
Mire Kádár:
–
Én
nem a medvét
akarom lehagyni,
hanem téged.
***
Kádár
János
és
Németh
Károly,
akkoriban
az Elnöki
Tanács
elnöke,
a forradalom
ünnepén
vannak Moszkvában,
1987-ben.
Az ünnepség
szünetében
letelepednek
az egyik
asztalhoz.
Előveszik
a hazait,
jó
fehérkenyeret
és
csípős
házi
kolbászt
hozzá.
Jó
étvággyal
katonáznak,
amikor Gorbacsov
is kijön
a teremből
és
Rizskov
miniszterelnökkel
együtt
ugyancsak
eszegetni
kezdenek.
Rizskov
elővesz
egy darab
feketekenyeret,
megsózza,
és
úgy
minden nélkül
odaadja
Gorbacsovnak.
Gorbacsov
csendben
eszegeti
a feketekenyeret.
Németh
Károly,
mindezt
látva,
így
szól
Kádárhoz:
„Látja,
Kádár
elvtárs,
a szovjet
elvtársak
megint előbbre
tartanak.”
***
A
magyar és
a szovjet
határőr
együtt
járőrözik
Záhonytól
nem messze.
Találnak
egy láda
kincset.
Tudod
mit, osztozzunk
meg testvériesen!
– ajánlja
a szovjet.
Legyen
inkább
fele-fele!
– mondja
a magyar.
***
Az
egyik városban
felállítják
az Ismeretlen
Katona Emlékművét.
Az átadásra
kivonul
a megyei,
járási,
városi
vezetés.
Lehull a
lepel, és
a tömeg
csodálkozva
kiált
fel:
De
hiszen ez
nem az ismeretlen
katona,
hanem Kohn,
a patikus!
Mire
a hivatalos
válasz:
hát
igen, ez
valóban
Kohn, a
patikus,
de mint
katona ismeretlen.
***
Meghal
a cigány,
a túlvilágon
találkozik
Kádár
elvtárssal.
Kádár
megkérdi:
–
Te cigány,
mikor volt
jobb élni,
mostanság,
vagy az
én
időmben?
A
cigány
feleli:
–
A te idődben
a politikusok
politizáltak,
a munkások
dolgoztak,
a cigányok
meg loptak.
Mostanság
a politikusok
lopnak,
a munkások
politizálnak,
és
azt akarják,
hogy én
dolgozzak...
Én
elszabtam,
te
elszabtad,
ő
elszabta,
mi
elszabtuk;
ha
elszabtuk,
hát
elszabtuk,
utólag
már
szabhatjuk
(szab–tara–raram...
–hatjuk!).
Hofi
Géza
|
|
|