„18 év alatt a mindenkor ha­talmon levő kormányok szinte mindent eladtak, ezzel gyarmati sorba süllyesztették szerencsétlen hazánkat. Sajnos azt látom, hogy a lejtőn még mindig nincs megállás, egyre rosszabb a helyzet. Akinek van munkája, fél az osztályharctól. Napjainkban a tőke sokkal alattomosabban támad, mint a Horthy-rendszerben. Akkor ők nyíltan kimondták, hogy ellenforradalmárok, ma a hozzájuk hasonlók forradalmárnak nevezik magukat. A „munkásosztály” fogalom a folyamatos agymosásnak köszönhetően majdnem megszűnt. A legfájóbb dolog a kapitalizmusban, hogy míg egy elenyésző kisebbség lubickol a luxusban, a többség nyomorog. Hajléktalanokkal, éhező gyerekekkel, nélkülöző betegekkel van tele az ország. Ez egyesek jólétének az ára. Sokan a drágaságért szinte kizárólag Gyurcsányt teszik felelőssé, pedig ő csak egy jelentéktelen láncszeme annak a bűnös rendszernek, amit kapitalizmusnak nevezünk.”

Delikát Dóra Vera,
Budapest 27. választókerületének
képviselőjelöltje

„Az országban minden egyre rosszabb. Kivéreztették az oktatást, hamarosan kivégzik az egészségügyet is. Szabályos, körmönfont népességcsökkentés zajlik. Ahelyett, hogy új munkahelyeket teremtenének, egyre nagyobb és fájdalmasabb a munkanélküliség, hiszen a legtöbb embernek már tartalékai sincsenek. Kiszolgáltatott rabszolgaként élnek egyik napról a másikra. Mivel van unokám, aggódom a jövője miatt. Vajon lesz jövője egyáltalán?”

Kőszeginé Benedek Anna,
a Munkáspárt csepeli elnöke

„Mi a legfontosabb? A család. Ezt nagyon hangsúlyosan mondom, mert a társadalom alapintézménye. Enélkül nagyon nehéz boldogulni, mégis folyamatosan rombolják. Törődés a gyerekekkel, idősekkel, betegekkel. Egyre több idős ember hal meg méltatlan körülmények között. Szörnyű látni, hogy szétesnek a családok. A neoliberális politikának nem érdeke a család és a nemzet megtartása. Egyedülálló, kiszolgáltatott, segítő kéz nélküli embereket könnyen lehet manipulálni, átverni, kirabolni, tönkretenni.”

Csikány Józsefné,
a Munkáspárt Nőtagozatának elnöke

„Nem szabad megengedni, hogy legálisan raboljanak ki és tegyenek tönkre egy egész népet. Az eladósítással, a hitelajánlat-dömpinggel, gépkocsi-osztogatással sok naív embert lehet a szakadék szélére juttatni, de felelősen gondolkozó, józan embereket is át lehet verni.”

Balog Emese,
Budapest 25. választókerületének
képviselőjelöltje

„Forradalmárnak lenni forradalmi kö­rülmények között sem könnyű, békében még nehezebb. Ma nincsenek forradalmi idők, fasiszta veszély sincs. Igen, néhány őrült kukákat és autókat gyújt fel, de ezt a média fújja fel. Ez pedig a neoliberális kormánynak kedvez, ugyanúgy, mint a Magyar Gárda majomkodása. A fiatalok egy része ott keresi a megoldást, a rendet, a közösségi érzést. Azzal, hogy végig­trappolnak egy falun, még nem szűnik meg a bűnözés, maximum a falu látképe csúnyul. Szóval ez a gárda-ügy egy vicc. Magyarországon semmi jele a szélső­jobboldali veszélynek, ilyet butaságból lehet állítani, vagy szavazatszerzés cél­jából, ami az MSZP érdeke.”

Szabó Tamás,
Baloldali Front – Kommunista
Ifjúsági Szövetség elnöke

„A rendszerváltozást elítélem. Sok mindent meg lehetett volna javítani a szocializmus keretein belül. Saját bőrömön tapasztalom ezt a munkásellenes rendszert minden nap. Az összes burzsuj parlamenti párt hiteltelen.
  Borzalmas, hogy mivé vált az ország! Súly­talan, önállóságát feladó szolgaállam­má. Az MSZP közönséges tőkés párt. Fontosnak tartom, hogy a Munkáspárt ma forradalmibb és a szocialistáktól élesen elkülönülő irányt képvisel.”

Váncsa Csaba,
a Munkáspárt Szakszervezeti
Munkacsoportjának vezetője

„A magyar kapitalizmus egyik ismertetőjele, hogy semmi sem működik. Sem gazdasági, sem politikai, sem társadalmi szinten. Egy élhetetlen világ zúdult a nyakunkba, és ez az évek múlásával fokozódott és tovább fokozódik. Az ország kirablása, gazdasági gyarmatosítás, társadalmi elidegenülés, közöny, agymosott emberek, létbizonytalanság, mindennapos élet-halál harc, médiauralom, erőszak, hajléktalanság, korrupció, hazug politikusok, soroljam még? Egyben azonban biztos vagyok: a magyar munkás egyszer ismét felébred, és akkor nem lesz megállás. A dolgozó ember ismét magához ragadja a hatalmat, és kitakarítja nemcsak az országot, hanem az egész világot. Építünk mi még egyszer egy jobb, élhetőbb társadalmat, egy új, még jobb szocializmust. Ahhoz, hogy ez ne csak papírra vetett betű legyen, kemény munka, tanulás, türelem és szívósság kell, a többi jön magától.”

Gilicze Attila,
a Munkáspárt elnökségének tagja

„A mai rendszer nagyon sok művészem­ber­től vonja meg a kibontakozási lehető­séget. Élvonalbeli színészek lakásszínházat kénytelenek szervezni 20-25 nézővel, minimál-technikával.
  Elszomorít a tény, hogy képzőművész éjjel-nappali boltban eladó, képzett asztrológus szobafestésből él. Mi a Belvárosi Kulturális Körben próbálunk lehetőséget biztosítani ezeknek az embereknek, akik boldogan jönnek.”

Tóth Krisztián,
Budapest 7. választókerületének
képviselőjelöltje

„Én hiszem azt, hogy aki már csatlakozott hozzánk, az azért tette, mert tenni akar és nem csak beszélni, egy igazságosabb, könnyebben élhető, méltóságteljesebb társadalmi rend megvalósításáért Magyarországon. Hiszem és tudom azt is, hogy mindenki segíthet valamiben, csak meg kell találni minden ember számára azt a munkát, amire alkalmas, amit szívesen csinál. Ha valamire valakit megkérünk, de ő nem tudja azt a bizonyos dolgot megcsinálni, attól még ne állítsuk a partvonal mellé, hanem mérjük fel a képességeit, s bízzuk meg olyan feladattal, amelyet meg tud valósítani!”

Répási Zoltán,
a Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetség budapesti elnöke

„A szegénység nem szégyen. Nincs miért szégyenkeznünk. A kormányunk tett azzá. Az ő szégyenük, hogy manapság sokaknak már az is nehézséget okoz, hogy az asztalon zsíros kenyér legyen hagymával. Meddig tűrjük még ezt?”

Edelényiné Nagy Mária,
a Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei elnöke

 „A multinacionális tőke rátelepedett 
a népre és  folyamatosan sarcolja. Mi felhívjuk az emberek figyelmét arra, hogy mit hozhat a kórházak bezárása, eladása, a társadalombiztosítás privatizálása, a tandíj bevezetése, az oktatás lezüllesztése. Nem hagyhatjuk magukra a versenyből kimaradtakat, az esélynélkülieket.  Ezek a kérdések mindenkit érintenek. Lesznek-e jól képzett orvosok, ápolók? Tudják-e majd a szülők támogatni gyerekeiket? Már kevesünk van és ennél csak rosszabb lesz, ha tétlenkedünk.”

Paulik Péter,
a Munkáspárt ferencvárosi elnöke