VÉDNÖKSÉG A MÁRTÍRSÍROK
FELETT: KALAMÁR JÓZSEF

A Munkáspárt nagy-budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett. A Szabadság újságban ezen a héten Kalamár Józsefet mutatjuk be.

 Kalamár József élete és tevékenysége össze­forrt Csepel, a magyar munkásmozgalom egykori fellegvárának történetével. 1895. október l6-án született Seregélyesen, paraszti családban. Édesanyja korán halt meg, mostohájuk pedig elűzte a félárvákat. József a hat elemi elvégzését követően Lovasberénybe került, ahol kitanulta az asztalos mesterséget. Felszabadulása után a fővárosba költözött. A csepeli Weiss Manfréd gyárban kapott állást segédmunkásként. 1915-ben a tiroli (olasz) frontra került, s hősies magatartása elismeréséül több kitüntetésben részesült.
  1917-re honfiúi lelkesedése alaposan lelohadt. A Népszavához küldött leveleiben leírta kételyeit, véleményét a háborúról. Ezekből kiviláglott, hogy az ifjú harcos felismerte, hogy a háború nem az egyszerű emberek érdekeit szolgálja. A katonai cenzúra elkobozta leveleit, őt hadbíróság elé állították. Büntetése letöltését a háború utáni időkre halasztották. Addig is a tiroli fronton teljesítette „kötelességét”, ahol szocialista lett. A hadsereg bomlását kihasználva megszökött, s bekapcsolódott a forradalmi küzdelmekbe. Visszament Csepelre, és belépett a MSZDP-be. A szervezet lagymatag politikája nem volt számára elegendő, ezért kapcsolatot keresett a forradalmi szocialistákkal. Ekkor ismerkedett meg Korvin Ottóval és Sallai Imrével. Rövidesen szakszervezeti bizalmi lett, majd a WM munkástanácsának tagja. 1918. december 8-án már a KMP csepeli mozgalmában tűnt ki szervezőkészségével. Amikor az Antant a Tanácsköztársaságra támadt, a Vörös Hadsereg soraiban harcolt a néphatalom védelmében. Az összeomlás idején letartóztatták. Zalaegerszegre került, Európa első fasiszta koncentrációs táborába. Szabadulása után visszament Csepelre. Mint az MSZDP aktivistája folytatta tevékenységét. 1923-ban már ismét tagja volt a KMP-nek. Vezetésével verték szét a fasiszta „sasok” gyűlését.Ő irányította a Stromfeld Aurél által szervezett „R” Gárda helyi osztagát. 1933-ban letartóztatták, végül azonban felmentették.
  A háború kitörése után nőttek a társadalmi feszültségek, melyeket a rendszer a terror fokozásával igyekezett elfojtani. Kalamárt l942-ben ismét letartóztatták, de az embertelen kínzások sem tudták vallomásra bírni. Elengedték, ám rendőri megfigyelés alá helyezték. 1944 októberében létrehozták az antifasiszta összefogás vezérkarát, a 13-as bizottságot, melyben irányító szerepet vállalt. Megakadályozták Csepel kiürítését, szabotázsokat szerveztek. 1945. január 9-én elébe mentek a már Szigetszentmiklóson tartózkodó szovjet erőknek, melyek még aznap felszabadították az akkori kisvárost. Kalamár titkára lett az immár legálisan megalakult MKP helyi szervezetének, majd 1948 nyaráig a község főbírói tisztségét töltötte be. 1954-ben a kerület tanácselnökévé választották. E minőségében nagy érdemeket szerzett a kerület fejlesztésében.
  1956-ban felismerte a lázadás ellenforradalmi jellegét, de keveset tehetett a néphatalom védelmében. Kénytelen volt bujkálni, ám elárulták és elfogták. Kegyetlenül megkínozták, majd agyonlőtték. Holttestét sokáig egy elhagyatott grundon „közszemlére bocsátották”. l957 májusában temették el a Fiumei úti sírkert munkásmozgalmi panteonjában.

HEGEDŰS SÁNDOR