A Munkáspárt Nagy-Budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti
sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett.
A Szabadság újságban ezen a héten Nemes Dezsőt mutatjuk be.
Nemes Dezső a magyar munkásmozgalom legtapasztaltabb harcosai közé tartozott.
Kijárta az illegális pártmunka iskoláját, konkrét tapasztalatai voltak az 1945
előtti magyarországi viszonyokról, ugyanakkor megismerte a szovjetunióbeli
magyar emigráció életét és szereplőit is. 1959 után a kádári korszak egyik
meghatározó politikusa volt.
Nemes Dezső 1908. szeptember 6-án született Lőcsén. Kárpitos szakmát tanult. 18
évesen lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP) tagja. Két éven át volt
a párt ifjúsági szervezete, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége
Központi Bizottságának titkára. 1928-ban a Horthy-rendőrség őt is letartóztatta,
és három év börtönbüntetést kapott.
Nemes 1931-ben, börtönbüntetésének letöltése után a KMP utasítására a
Szovjetunióba ment, ahol a Nemzetközi Lenin Iskola hallgatója lett. 1933-ban a
KMP illegális munkára visszaküldte Magyarországra. Két év alatt szinte a
semmiből szervezte meg a kommunista mozgalom budapesti munkáját. Tagokat
szervezett, új szervezeteket épített ki. 1935-ben az újabb lebukás veszélye
miatt visszahívták a Szovjetunióba.
A 30-40-es években a Szovjetunió védelmet, tanulási lehetőséget, munkát adott a
munkásmozgalom számos harcosának. Nemes egyetemi tanulmányait Moszkvában
végezte. 1939-43-ban a bútorgyárban végzett munka mellett elvégezte a Lomonoszov
Egyetem történelem szakát. 1943-ban a szovjet vezetés és a magyar kommunista
párt vezetésének megbízásából a magyar hadifoglyokat igyekezett meggyőzni, hogy
csatlakozzanak az antifasiszta küzdelemhez. Munkája eredménnyel járt. Sokan
vállalták, hogy részt vesznek a fasizmus elleni küzdelemben. Nemes Dezső
1944-ben a krasznogorszki antifasiszta hadifogoly-iskola tanára, majd igazgatója
lett. 1945 elején az Igaz Szó című magyar hadifogoly-újság szerkesztője.
1945-ben visszatért Magyarországra.
37 évesen bekapcsolódott a szocialista Magyarország szervezésébe. 1945-48-ban a
Szakszervezeti Tanács titkára. 1948-50-ben a Tartós békéért, népi demokráciáért!
című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. Ez volt a Kommunista és
Munkáspártok Tájékoztató Irodájának (Kominform) hivatalos lapja. 1953-56-ban a
párt kiadójának, a Szikra Könyvkiadó igazgatója, majd 1956 őszén az MDP
Pártfőiskolájának igazgatója.
Kádár János nagyra becsülte Nemes Dezső életútját. Tudta, hogy Horthy börtönében
nem árulta el társait. Az 50-es években nem vett részt törvénytelenségekben.
Képzett, tapasztalt, művelt marxista volt. Az 1956 után pont ilyen ember
hiányzott. Kádár megbízható pártmunkást, a Rákosi korszak után újításra kész
ideológust keresett és talált Nemes személyében.
1957-ben nevezték ki az egyik legfontosabb területre. Ő lett a pártlap, a
Népszabadság szerkesztőbizottságának vezetője. Nemes határozottan felszámolta a
régi Szabad Nép maradványait, és új lapot teremtett. 1959-re a Népszabadság
példányszáma elérte a 605 ezret, vasárnaponként pedig 675 ezer példányban jelent
meg. Három évvel az ellenforradalom után ez komoly siker volt.
1959-ben, az MSZMP VII. kongresszusán a Politikai Bizottságnak is tagja lett, és
az is maradt egészen 1985-ig.
Nemes Dezső aktív részt vállalt az ellenforradalom utáni konszolidációban. Egyik
felelőse a Rákosi-ügy kezelésének. Az új MSZMP érdeke az volt, hogy Rákosi ne
térjen vissza a Szovjetunióból, mert visszatérése megzavarhatná az 1957 után
nagy nehezen létrejött pártegységet és a társadalmi megbékélést. Nemes is azt
képviselte, amit Kádár: nem lehet visszatérni az 1956 előtti gyakorlathoz.
Nemes szerepet kapott abban is, hogy Károlyi Mihály méltó helyére kerüljön a
magyar politikában és történelmi szemléletben. Károlyi, aki 1918-ban, az akkori
Népköztársaság elnöke volt, 1955-ben emigrációban halt meg. A Rákosi-rendszert
nem tudott mit kezdeni az arisztokrata Károlyival.
Nemes Dezső és Münich Ferenc 1961-ben Budapesten tárgyalt Andrássy Katinkával,
Károlyi özvegyével. 1962-ben a Kerepesi temetőben újratemették. A Kádár-rendszer
befogadta Károlyit és emlékét. A Károlyi család elfogadta a kádári rendszer
gesztusát. Ennek óriási jelentősége volt.
Az első időben Nemes volt a felelős a külügyi munkáért. Többek között rá várt,
hogy a nemzetközi munkásmozgalom pártjaival megértesse a kádári konszolidációt,
a magyar reformtörekvéseket. Nemes Dezsőt tisztelet övezte a mozgalomban,
Európától kezdve Moszkván át Pekingig.
Nemes Dezső kiemelkedő szerepet játszott a magyar párt ideológiai munkájában.
Nevéhez fűződik az új típusú pártmunkásképzés, a pártoktatás elindítása.
1965-66-ban az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének főigazgatója
volt, 1966-1977 között az MSZMP Politikai Főiskolájának igazgatója, illetve
rektora.
1977-ben Kádár János visszahívta a Népszabadság élére. Neki kellett feloldani a
dilemmát: hogy lehet a pártújság egyszerre modern, olvasmányos, nyitott, de
ugyanakkor a pártpolitika egyértelmű és határozott támogatója. Nemes 1980-ig
töltötte be ezt a tisztséget, amikor nyugállományba vonult.
Ez az időszak a jelentős változások kora. Ekkor távozik az aktív közéletből Fock
Jenő egykori miniszterelnök, Biszku Béla, a KB egykori titkára.
Élete utolsó éveiben Nemes a Párttörténeti Intézet igazgatója volt.
Nemes Dezső emlékét őrzi a magyar tudomány is. Mint történetíró elsősorban a
magyar és a nemzetközi munkásmozgalom történetével és Magyarország két
világháború közötti történetének kérdéseivel foglalkozott. Széles körű
tudományos tevékenységet folytat Vezetésével készült el a magyar forradalmi
munkásmozgalom történetének első nagyszabású szintézise. Több mint húsz évig
elnöke volt az MTA Történettudományi Bizottságának és a Magyar Történészek
Nemzeti Bizottságának.
Özvegye Szántó Piroska további harcosa maradt a pártnak. A régi MSZMP utolsó,
'89-es kongresszusán is részt vett. Ez olvasható a Munkáspárt honlapján, a
Párttörténet menüpont alatt: "A másik elszalasztott lehetőség is még magán a
kongresszuson jelentkezik. A programnyilatkozat nem mindenkinek tetszik. Szabó
Piroska - Nemes Dezső özvegye, a párt egyik markáns alakja - a kongreszszus
szünetében az angyalföldi küldötteket mozgósítja a határozattervezet ellen. A
szavazásnál kiderül: a rendszerváltóknak egyáltalán nincs abszolút többségük.
159-en nemmel szavaznak. Köztük számosan vannak, akik a mai Munkáspártban is
jelen vannak. Nincs azonban senki, aki közös erővé formálná ezt a 159 embert."
