"Kísértet járja be Európát - a kommunizmus kísértete."
A Kommunista Kiáltvány számos mondata vált szállóigévé. Idézgetjük őket, bár nem
mindig gondoljuk végig igazi jelentésüket.
„Kísértet járja be Európát - a kommunizmus kísértete.“ Ezzel a mondattal
kezdődik Marx és Engels műve.
A kísértet szó egy kicsit furcsa ma már, tudjuk be, a szerzők romantikára való
hajlamának. Marx és Engels e mondata nem szorul magyarázatra. Megszületett a
munkásosztály, amely csak akkor képes érdekeit megvalósítani, ha felveszi a
harcot a tőkésekkel szemben.
Ennek a harcnak az eszméje, eszmerendszere a kommunizmus.
Izgalmasabbak az ezután jövő mondatok. Főleg azért, mert mintha a máról
szólnának. "Szent hajszára szövetkezett a kísértet ellen a régi Európának minden
hatalma…" Akár most is írhatnánk. Az antikommunizmus nem új jelenség. A tőke
azért lépett fel az első perctől kezdve és lép fel ma is a kommunistákkal
szemben, mert ők a tőke fő ellenségei.
A kapitalizmusban sokféle nézet, áramlat, szervezet van. A nacionalisták a
népeket uszítják egymás ellen. Az idegengyűlölők a törököktől, araboktól akarják
a nyugat-európai országokat megmenteni.
Most Németországban alakult egy anti-iszlám párt. A fajüldözők a zsidókat, a
cigányokat, a négereket támadják. A fasiszták emberek millióit pusztították el.
A terroristák embereket, országokat tartanak rettegésben.
Ezek az erők nem egyformák. De egyben közösek: egyikük sem akarja a tőkés
rendszert felszámolni és helyébe közösségi társadalmat hozni. A kommunisták
viszont igen! A tőkés erők ezért mindig meg fogják tűrni a szélsőjobboldalt, a
vallási és egyéb szélsőségeket, sőt még saját céljaikra is fel fogják használni
őket, de soha sem fogják elfogadni a kommunistákat.
Marxnak és Engelsnek a bevezetőben van még egy érdekes gondolata: "akad-e
ellenzéki párt, amelyről kormányon lévő ellenfelei nem híresztelték, hogy
kommunista, akad-e ellenzéki párt, amelyik nem vágja vissza a kommunizmus
megbélyegző vádját." Vagyis, ha valakire azt mondják, hogy kommunista, az még
nem feltétlenül az. A Fidesz ma Gyurcsányra mondja, hogy kommunista. Ők is
tudják, hogy ez nem így van, de a tőkés rendszerben kommunistának lenni egyenlő
az eredendő bűnnel. A Fidesz ezért próbálja ráerőltetni Gyurcsányra és társaira
a kommunista jelzőt.
De van a dolognak egy másik oldala is. A polgári erők, ahogyan Marx és Engels
írja, még a "haladottabb ellenzékiek" is rettegnek attól, hogy összemossák őket
a kommunistákkal. Amikor a Munkáspárt teljes Elnökségét perbe fogták, sok ember
mondta, hogy felháborító, alkotmánysértő, és egyetértenek velünk, de mégsem állt
ki nyilvánosan a Munkáspárt mellett egyetlen politikai erő sem. 2007-ben, amikor
a Munkáspárt nemzetközi konferenciát akart rendezni a szélsőjobboldali
jelenségekkel való küzdelemről, szinte mindenütt elutasításba ütközött. Vagyis
vannak, akik küzdenek a szélsőjobboldal ellen, de a kommunistákkal nem hajlandók
szövetkezni.
Saját nézeteinkkel a tőkés propaganda ellen
Ezt a gondot Marx és Engels is tapasztalta. Mi volt az ő receptjük a megoldásra?
Mit tehetünk mi most, 2008-ban? Nos, Marx és Engels nagyon egyszerű választ
adtak. Ha a kommunisták erővé váltak, akkor fejtsék ki nézeteiket, igyekezzenek
eljuttatni tényleges álláspontjukat az emberekhez, és meggyőzni őket. „Legfőbb
ideje, hogy a kommunisták az egész világ előtt nyíltan kifejtsék nézeteiket,
céljaikat, törekvéseiket, és a kommunizmus kísértetéről szóló mesékkel magának a
pártnak a kiáltványát állítsák szembe.“
Nagyjából ezt tesszük mi is, amikor terjesztjük A Szabadságot, áruljuk a
Balszemmel kötetet. Ezt tesszük akkor is, amikor azt mondjuk, hogy mi a kórházak
eladásának ellenfelei vagyunk, és készek vagyunk együttműködni azokkal, akik
ugyanezt akarják. Ettől teljesen független kérdés, hogy mi és ők mit gondolunk a
kapitalizmusról.
Ezt tesszük akkor is, amikor közös nemzetközi fórumokon, például legutóbb
Minszkben a saját álláspontunkat állítjuk szembe „a kommunizmus kísértetéről
szóló mesékkel.“
A kommunisták elleni fellépést Marx és Engels természetesnek tartotta. Ez
következik abból, hogy a tőke és a munkás alapvető érdekellentétben állnak
egymással. A tőke akkor gazdagodik, ha többet vesz el a munkástól. A munkás
pedig tudja, hogy csak az az övé, amit kiharcol magának, azaz elveszi a
tőkéstől. Az osztályharc éleződése, a kommunisták elleni fellépés bizonyos
értelemben jó jel.
Marx és Engels az mondja: "A kommunizmust immár az összes európai hatalmak
hatalomnak ismerik el." Vagyis, értsük meg, hogy nem azért nem hívnak meg
bennünket a Tv-be, mert gyengék vagyunk, hanem azért, mert nagyon is jól tudják,
hogy erő vagyunk, vagy ha tetszik, kísértet a mai Európában.
