A magyar nép történelmét néhány kiemelkedő személyiséghez fűződő korszaktól
eltekintve, nem a dicsőség, a jólét jellemezte. Tömegével találhatunk önjelölt,
fanatikus, "hivatástudatos", de vezetésre alkalmatlan politikusokat.
Aki nem "maszületett", és átélte a II. világháború és az ellenforradalom
pusztításait, tudja, hogy ezeket a hatalmas károkat helyes irányítással az
ország népe rövid idő alatt helyrehozta. Így történt ez a Kádár nevével
fémjelzett korszakban.
A rendszerváltást követő időszak politikusait minősíti, hogy ennek az elitnek 18
év sem volt elég. Csak arra jutott idejük, hogy "jó időben jó helyen" legyenek.
Építés helyett az ipari, mezőgazdasági üzemek tönkretételével és olcsó
kiárusításával uralomra segítették a multinacionális gazdasági és banktőkét, az
ország javainak elherdálásával második világháborús nagyságrendű károkat okozva
hazánknak. Létrehozták a munkanélküliek, hajléktalanok és nyomorgók népes
táborát.
Úgy kísérleteznek ma is, minden felelősség nélkül a lakosság élet- és
munkakörülményeivel, adóforintjaival, mintha mindenhatók lennének. Gyakran
hivatkoznak a parlamenti többségre, holott a választóik is más programra
szavaztak
Azt gondolják, hogy küldetéstudatuk felhatalmazást ad arra, hogy a szakmai, a
civilszervezetek és a lakosság döntő többségének akarata, tiltakozása ellenére
vezényeljék le az általuk reformnak nevezett rombolást.
A múlt rendszer eredményeit és hibáit a jelen időszak realitásaival összevetve
láthatjuk a szocializmust építő országunk fölényét, amikor minden intézményt
fenn tudtunk tartani, biztosítva a szerény, de humánus életet és létbiztonságot.
Ideje lenne a képviselőknek a lelkiismeretükre - ha van - hallgatni és nem a
frakciófegyelemre! Mert milyen népképviselet az, ahol a választók akarata
ellenére szavazó képviselők nem hívhatók vissza? Látszatdemokrácia.
A bölcsek köve birtokosának gondolják magukat, hogy senkire sem hallgatva
szüntetnek meg iskolákat, kórházakat, vasúti vonalakat.
Alakítanak „zsebhadsereget“ nagylétszámú tábornoki karral, s rendelnek neki
levegőben utántölthető repülőgépeket.
Személyi felelősség pedig semmiért nem terhel senkit. Mindent azonnal üzleti,
szolgálati vagy államtitokként kezelnek.
Nincs annál felháborítóbb, mint amikor a reformnak nevezett rombolásokat az
igazságosság érdekében tett cselekvésnek tüntetik fel.
Akik több társadalmi rendszert megéltek, azokban joggal merül fel a kérdés: ez a
jelen formáció a magyar nép érdekeit szolgálja-e?
