Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

AHOL A HAZA KEZDŐDIK

Harc kis falu Tolnában. A magyar emberek többsége szerintem úgy hal meg, hogy életében egyszer sem jut el ide. Én szerencsés vagyok. Eljutottam. Pár éve a faluban megtelepedett egy rendőrtiszt, Bódi Zoltán a családjával. Kíváncsi is volt, közösségi ember is volt, így eljárogatott az önkormányzat üléseire. Nem tetszett neki, hogy folyton csak halogatják mindazt, amit szerinte azonnal meg lehet csinálni. Barátai végül meggyőzték, hogy induljon el a választásokon. Győzött, ő lett Harc polgármestere. Választania kellett: a falu vagy a rendőrség. Maradhatott volna rendőri állományban, de fizetés nélkül. A kis faluban járó tiszteletdíjból azonban nem lehet négy gyereket eltartani. A falut választotta, fiatal nyugdíjasként távozott a rendőrségtől.
  Valamivel több, mint ezer ember választott elöljárója lett. Száműzte a politikát. Az én politikám a falu, a munka, mondta, s mindjárt kiakasztotta a szekrényére a választási ígéreteit. Ő is láthatta nap, mint nap, és a falusaik is láthatták. Az első hat hónapban mindet teljesítette. Nem esett kétségbe. Ha az állam nem segít a kis falvakon, építsünk magunk! Nem csak a jelszót adta ki, elsőként fogta meg a talicskát is. Teremtsünk hagyományokat, ünnepeljük a falu napját, az anyák napját, a gyermeknapot, a falu legyen mindenkié! Védjük meg a négy osztályos iskolát, majd megértik a szülők is, hogy ez a jobb a gyereknek. A gyerek meg jobban kötődik a faluhoz, a néphez, Magyarországhoz. A haza ugyanis valahol itt kezdődik.

ÉRTELMISÉGI A ZÖLDSÉGES PULT MÖGÖTT

A Baross utcai pártházzal szemben van egy zöldséges. Kedves, művelt asszony, a szocializmusban nyelvtanár volt, a kapitalizmusban meg kellett élni valamiből. Zöldséges lett.  A nyelvét felvágták, de nem lett belőle kofa. Egy gondolkodó értelmiségi a zöldséges pult mögött.
  Nagyjából egy nemzedék vagyunk, almavásárlás közben el-elfilozofálgatunk. Soha nem akartam meggyőzni a mi igazunkról, csak kételyeket ébreszteni. Két éve sokáig húztam azzal, hogy képviselő asszony lett. Az SZDSZ vitte be listán a józsefvárosi önkormányzatba. Máig sem tudom, hogy valójában miben reménykedett. Szemét ez a világ! – mondja ma már. Mind megérik a pénzüket! Gyurcsány tizenkilenc, Orbán egy híján húsz. Kritikájával nem kíméli az SZDSZ-t sem. Milyen világ az, ahol a 26 éves „politikus” havi másfél milliót keres? Tudja, azt bánom, hogy nem mentem el húsz éve, akkor még lehettem volna valaki. De most már hova mehetnék?
  Kérem, mondja meg neki valaki, tőlem talán nem fogadná el: mi sem akarunk megrohadni tisztességtelen, korrupt politikusok és önző tőkések miatt. Nekünk itt és most van dolgunk. Neki is itt lehet, sőt itt van dolga!

HITTEL ÉS ALÁZATTAL

Mi kommunisták a magunk módján hívők vagyunk. Hiszünk abban, hogy eljön egy jobb világ. Egy olyan világ, ahol nem a pénz az úr, hanem a munka, a tisztesség. Egy olyan világ, ahol a földön fekvőbe nem rúgnak bele, hanem felsegítik. Mondom, hívők vagyunk, hiszen még messze vagyunk ettől a világtól, de nagyon hiszünk abban, hogy bekövetkezik. A hitünk persze tudásra épül, s – ebben különbözünk a vallásos emberektől – arra, amire a marxizmus tanított bennünket. A világ szerintünk anyagi eredetű, s nem egy szellemtől származik. Nem eleve elrendeltetett, hanem megváltoztatható. Még a kapitalizmus is az, bármennyire próbálják az ellenkezőjét elhitetni velünk. Önmagától nem változik meg, harcolni kell érte.
  A harc pedig lemondás. Lemondás a szabadidőről, lemondás anyagi javakról, sőt néha lemondás a szabadságunkról, sőt az életünkről. Aki nem hisz abban, hogy a kapitalizmust el tudjuk söpörni, könnyen elveszhet a napi harcok bizonytalanságában. Mert bizony igaz, hogy nap, mint nap nem a tőkés rendszert döntjük meg, „csak” választásra, „csak” népszavazásra készülünk, „csak” a BKV vagy a MÁV sztrájkolóit támogatjuk. Aki nem hisz győzelmünkben, könnyen feladja, sőt rosszabb esetben könnyen eladja az ügyet. A kapitalizmus azon van, hogy elvegye hitünket. Nem enged a médiához, bíróság elé állít, börtönnel fenyeget, netán vonzó életpályát ígér, amit mi nem tudunk ígérni, legalábbis ma még nem. De mégis adunk valamit a fiatalnak: emberi értékeket, egymás megbecsülését, az önálló munka örömét, na és a tisztességes harc romantikáját.
  Mindig vannak, akik elmennek, akik nem tudnak ellenállni a csábításnak, vagy csak egész egyszerűen nem elég erős a hitük, nem elég mély a tudásuk. Ilyenkor bánkódunk egy kicsit, nem azért, mert elmennek. Jöttek, és jönnek helyettük mások, a világ már csak ilyen. Azért bánkódunk, mert valamit nem sikerült nekik megtanítani. Azt, amit a munkásmozgalom hőseitől vagy szerencsés esetben szüleinktől megtanultunk: a mi küldetésünk nemes és nagyszerű, de csak hittel és alázattal lehet szolgálni.

THÜRMER GYULA