VÁLASSZUNK JÓ ÉS ROSSZ KÖZÖTT!

BESZÉLGETÉS KOVÁCS ISTVÁNNAL PESTMEGYE 8. VÁLASZTÓKERÜLETÉNEK KB-KÉPVISELŐJÉVEL

Kovács István 1969. május 14-én született Budapesten, jelenleg Érden él családjával. Iskolába Érden járt, majd Csepelen érettségizett. Tanult autószerelést és számítástechnikát. A Munkáspárt Baross utcai központjában dolgozik. Többnyire „láthatatlan” feladatokat végez a pártban, aminek hiánya működésképtelenné tenné a forradalmi központot. KB-tag, gépkocsivezető, adminisztrátor, agitátor, az internetes munkacsoport frontembere.

„Kovács István pártmunkás” – így szerepel iwiwes adatlapján, és aki ismeri, tudja, hogy a nap szinte 24 órájában hivatásos forradalmárként él, derűsen, telve optimizmussal, ötletekkel és humorral. A héten töltötte be 39. születésnapját, ez alkalomból sok erőt és jó egészséget kívánunk!

– Mi hozott a pártba, mi tart itt?

– Elsősorban a meggyőződésem, a társadalmi igazságosság iránti vágyam. Életem felét a szocializmusban éltem le, másik felét a kapitalizmusban. Az aktívan dolgozó réteghez tartozom, és sajnos a saját bőrömön is megtapasztaltam a mostani világ minden fonákságát és gonoszságát. Éles határvonal húzódik a jó és a rossz között, a kollektivizmusra épülő és az önzésre épülő rendszerek között. Nekünk egy humánus, jó érzésre és tisztességre épülő társadalmat kell létrehoznunk. Ezen munkálkodunk minden pillanatban, és ezt értetjük meg egyre inkább az emberekkel. Ebben hajlandóak vagyunk minden becsületes honfitársunkkal együttműködni függetlenül attól, hogy lehetnek eltérő gondolataink különböző kérdésekben.

– Mik a tapasztalataid az elmúlt idők változásaival kapcsolatban?

– A kapitalizmus embertelenségét és a multik mindenhatóságát magyar vállalko­zóként tapasztalhattam meg. 17 év kemény munka után tönkrementem. Jó lecke volt ahhoz, hogy teljesen magamévá tegyem a kommunista meggyőződést. A közelmúlt eseményei bizakodással töltenek el, mert azt látom, hogy egyre jobban elfogadják az emberek a Munkáspártot. Az internetes újságon dolgozom a vonaton, a mellettem ülő hosszan, kíváncsian olvas bele. Az országot járva rengeteg emberrel beszélgetek, egyre kevesebb elutasítást látok, kevesebb közönyt, több rokonszenvet a párt és a párt elnöke iránt.

– A családod hogyan viszonyul a munkád­hoz?

– Elfogadják az eszmét, csak azt nehezményezik, hogy kevés időt töltök velük. Édesapám a rendszerváltás után is a Munkáspárt tagja volt. Vállalkozóként sokan megismertek, s nem tudok olyan emberről, aki elfordítaná a fejét. 2002 óta vagyok párttag, és egyre több pozitív visszajelzésben van részem, kívülállóktól is.

– Mik a legfontosabb értékek az életedben?

– A család nyugalma, az egzisztenciális biztonság a társadalom minden tagja számára, a kommunista eszme. Az ifjúság! Nagyon drukkolok nekik. Azt látom, hogy a Front egyre erősödik, főleg vidéken, és Szabó Tamás jól kezdett neki az elnöki feladatok végrehajtásának. 2010-ig óriási utánpótlásra van még szükség, de bizakodó vagyok. Pártunk a fiatalság dinamizmusára, tenni akarására kell, hogy épüljön.

– Mivel töltöd a szabadidőd? Mit olvastál, néztél mostanában?

– Szabadidőmben oroszul tanulok. Nagyon szeretek motorozni, volt, mikor a pártközpontba is motorral jártam be. Mostanában vonatozom, ott dolgozni is tudok.
  Filmeket szinte kizárólag csak olyanokat nézek, amin el tudok aludni. És ez nagyon hamar megy. Olvasmányok terén régen szinte mindent elolvastam. Ma már nagyon kevés az időm, általában az Interneten tájékozódom. Könyvekkel igyekszem pótolni marxista-leninista műveltségem hiányosságait, ezért főleg a klasszikusokat forgatom. A Szabadságot mindig elolvasom, szerintem egyre jobb a tartalma és a külalakja. Jó volt látni a ligetben, hogy a padon egy öregúr olvassa. Azt tapasztaltam, hogy az emberek szívesen lapozták.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Gyermekkoromban mindig azt mondtam, az első, hogy legyen még húsz kívánságom. Sajnos ma olyan súlyos problémákkal küzd az ország, a világ, amit nem lehet elintézni három kívánsággal. A családom jobblétét és a munkásmozgalom sikerét mindenképp kérném. A maradékot tartalékolnám.

– Van vörös inged?

– Természetesen van. Nagyon jó gondolat volt, hogy messziről is látszania kell, kik vagyunk. Buzdítottam és buzdítom a tagságot, hogy viseljék rendezvényeken, hiszen megmutatja egységességünket, ráadásul mindenkin jól áll.

– Tudnál mesélni valami vidámat a párt életéből?

– Gyakran megesik, hogy mikor az elnök elvtársat elkísérem a televízióba, engem is sminkelni akarnak. Mindig sikeresen ellenálltam.