VÉDNÖKSÉG A MÁRTÍRSÍROK
FELETT: KGRASIN RUDOLF

A Munkáspárt nagy-budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett. A Szabadság újságban ezen a héten Garasin Rudolfot mutatjuk be.

Fiatalságának jelentős részében fegyverrel szolgálta a kommunizmus ügyét, civil életét bármikor feláldozta, ha így kívánták a mozgalom érdekei, s ismét fegyvert vett a kezébe, ha a helyzet ezt parancsolta.

Garasin Rudolf Csáktornyán született 1895. március 27-én. Az „elit” nyomdászszakmát választotta, s munkatársai vitték szakszervezetükbe, onnan pedig az MSZDP-be. Nem töltött itt hosszú időt, mert 1914-ben kitört az első világháború, és az ifjút 1915-ben a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezredbe sorozták be. Hevenyészett kiképzés után egységét a keleti frontra vezényelték, ahol a Monarchia keleti határait kellett az orosz túlerővel szemben megvédenie. Ezen a harci szakaszon sem maradhatott sokáig, mivel a cári hatóságok 1915 decemberében a kosztromai hadifogolytáborba „utalták be”. Jó szakmájának köszönhette, hogy 1916-ban Ljubimba vitték, ahol a nyomdában teljesített szolgálatot. 1917-ben, a polgári demokratikus forradalom kitörése után a városka bolsevik szervezetével teremtett kapcsolatot. A szocialista forradalom kitörésekor részt vett a rendőrség-katonaság lefegyverzésében. Az internacionalisták vörösgárdista egységet szerveztek, melynek Garasin lett a parancsnoka. Feladatuk volt a környékbeli ellenforradalmi erők leküzdése.
  1918 januárjában tagja lett a bolsevik pártnak. Megnövekedett tekintélyét bizonyítja, hogy 1918 áprilisában küldött volt a hadifoglyok moszkvai kongresszusán. De ott volt a harc sűrűjében is: 1918 nyarán a ljubimi csekaosztag élén szerepet játszott a jaroszlávi eszer lázadás leverésében. A magyarországi munkáshatalom létrejötte után nemzetközi dandárt szervezett a kommün megsegítésére. A Tanácsköztársaság leverése után Szovjet-Oroszországban maradt és 1919 végén parancsnoka lett az egyik lovasezrednek. Ott volt az ukrán nacionalisták és Gyenyikin fehér csapatai elleni heroikus küzdelmekben.
  Garasin Rudolf 1920 augusztusában le­szerelt. Moszkvában dolgozott több fontos beosztásban, majd pártmegbíztatást teljesítve az Altáj vidékéről szállította az orosz városokba a gabonát. Ezt követően visszatért szakmájához, miközben mérnöki oklevelet szerzett. Az iránta tanúsított bizalmat mutatja, hogy egyre feljebb és feljebb emelkedett a ranglétrán, s a moszkvai nyomdaipari tröszt igazgatói posztját is elnyerte. Kis idő múlva már a Szovjetunió Könnyűipari Minisztériumának főosztályvezető-helyettese volt. Ugyanakkor szoros kapcsolatot tartott fenn a moszkvai magyar kommunista emigráció tagjaival. Részese lett mozgalmi életüknek, sőt: a Bajtársi Kör egyik vezetője lett. Amikor a németek rátámadtak a Szovjetunióra, a Vörös Hadseregben teljesített szolgálatot. Később partizánosztagok szervezésével és kiképzésével bízták meg. 1945-ben őrnagyi rendfokozat birtokában már Magyarország felszabadításának aktív részese. Helyettes főszerkesztő-helyettese lett a Szovjet Hadsereg Igaz Szó elnevezésű magyar katonai lapjának. 1947-ben leszerelt és véglegesen bekapcsolódott a civil magyar életbe. Magas beosztásokat töltött be előbb az Igazságügyi Minisztériumban, majd a Belügyminisztériumban. 1957-től nyugdíjazásáig hazánk nagyköveteként dolgozott Mongóliában. 1967-ben a szovjet vezetők – nagyrabecsülve a nemzetközi kommunista mozgalomban kifejtett érdemdús tevékenységét – Lenin-renddel tüntették ki. 1969-ben hunyt el, 74 éves korában Budapesten. Nem tartozott a legfelsőbb vezetéshez, de közkatonánál nagyobb rangban, példamutató módon teljesítette vállalt mozgalmi kötelezettségét.

HEGEDŰS SÁNDOR

Tüzes szívvel, hideg fejjel

Az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és Szabotázs elleni Harcra, rövidítve a Cseka nem volt úri fiúk gyülekezete, nem is azért hozták létre. 1917-ben szinte a Téli Palota bevétele utáni első napokban nyilvánvalóvá vált, hogy a forradalom győzelme önmagában nem old meg mindent. Nem csak a forradalom ellenségei gyülekeztek, hanem az egyszerű köztörvényes bűnözőkkel is fel kellett venni a harcot. A Vlagyimir Lenin vezette szovjet kormány a szervezet létrehozására Felix Dzerzsinszkijt, egy Vilniusban született lengyel forradalmárt nevezett ki. Dzerzsinszkij soha sem szolgált rendőrként, pláne bármilyen biztonsági szervezetnél, ők akkor is üldözték a forradalmárokat. Felix Dzerzsinszkij a cári titkosszolgálat, az Ohrana elleni harcban tanulta meg, hogyan lehet legyőzni egy szinte korlátlan lehetőségekkel rendelkező apparátust. 1917-ben nem csak az ellenforradalmi erők oldalára állt cári specialistákkal, hanem többek között az angol hírszerzés ügynökeivel is harcba kellett szállnia. Dzerzsinszkij tudta, hogy ehhez nem elég a forradalmi hevület, innen a Cseka jelszava is: Tüzes szívvel, hideg fejjel! Hasonló a plakáton olvasható szöveg üzenete is: Legyetek figyelmesek és határozottak!