EMLÉKEZÉS MAROSÁN GYÖRGYRE

„Nem igaz, hogy élete alkonyán megtért volna a szociáldemokráciához. Kommunista volt teljes meggyőződéssel, s az maradt utolsó leheletéig” - mondta Marosán György születésének századik évfordulójára emlékezve Hegedűs Sándor. A csepeli kommunista Marosán rendszerváltás utáni szavait idézte: „Azok között van… a helyem, akik következetesen küzdenek a feltörő antikommunizmus visszaszorításáért, a szocialista eszmék valóra váltásához vezető új utak kitaposásáért.”

Marosán György 1908-ban született. Kora ifjúságától, 1923-tól aktív tagja az Élelmezési Munkások Országos Szövetségének, ahol hamar magas tisztségeket töltött be. 1927-ben már az MSZDP-ben is dolgozott, küzdött egyrészt az opportunizmus, másrészt a fasizmus ellen. A horthysta hatóságok 1942-ben, a népfront melletti kiállásáért letartóztatták és elítélték. Kiszabadulását követően az SZDP titkára, Szakasits Árpád mellett, törekedett a munkásegység, illetve a kommunistákkal való együttműködés megvalósítására. A felszabadulás után a párt egységes, balra tartó erőinek támogatásával szervezete frontembere lett. Élve népszerűségével és befolyásával, sokat tett a két marxista párt egyesüléséért. Az 1948-ban létrejött MDP-ben főtitkárhelyettes.
  Szociáldemokrata múltja miatt őt sem kímélték meg a törvénysértések: 1950-ben koholt vádak alapján bebörtönözték, és csak 1956-ban rehabilitálták. Tevőlegesen vett részt az 1956-os ellenforradalom leverésében és a népi hatalom konszolidálásában. Ebben az időszakban ugyancsak fontos párt- illetve állami funkciókat kapott. Túlfűtöttsége nem egyszer vezetett összeütközéshez, mígnem 1962-ben megfosztották pártbeli megbízatásaitól. Hosszú ideig visszavonult a közélettől, de folytatta emlékiratainak összeállítását. A rendszerváltáskor számára nem volt kérdés, hová kell állnia. Minden rokonszenvével az újjáalakult MSZMP felé fordult. A párt XIV. kongresszusán hitet tett a kommunizmus ügye mellett: „Sugározza ez a kongresszus az MSZMP elvi, politikai, morális egységét, mert két-három éven belül dől el, hogy maguk a jövőnek dolgoztak-e.” Pártunk kilátásait illetően is optimista volt. Marosán György a nép egyszerű fia és élete végéig az is maradt. Nagy, belső hévtől fűtött megnyilatkozásaiból sugárzott a dolgozók iránti szeretete, tisztelete. Keményen ostorozta a hibákat, de ezt mindig osztályáért tette. Elhatalmasodó betegsége miatt nem tudott részt venni pártunk munkájában, s ő, a munkásmozgalom neveltje sokat szenvedett a rákényszerített passzivitástól. Ám szemmel tartotta tevékenységünket és gazdag tapasztalataiból igyekezett minél többet átadni nekünk. Mindössze néhány hónap választotta el 85. születésnapjától, amikor hírét vettük halálának. Barátai, elvtársai kísérték utolsó útjára a farkasréti temetőben. Minden kisajátítási kísérlet ellenére Marosán Györgyöt a magunkénak valljuk, életműve pártunk, a magyar kommunista mozgalom nemes hagyományinak szerves, elidegeníthetetlen része.

A Farkasréti temetőben Hegedűs Sándor és Farkas Ferenc emlékezett