Wilhelm Liebnecht:

Emlékezések Marxra (részletek) – 1895

1850-ben és 1851-ben Marx előadássorozatot tartott a közgazdaság­tanról. Nem szívesen szánta rá magát; de miután előzőleg szűk baráti körben néhány előadást tartott, mégis rá tudtuk venni, hogy nagyobb számú hallgatóságnak tartson előadásokat. Ezen a tanfolyamon, amely a legnagyobb élvezetet szerezte mindazoknak, akik oly szerencsések vol­tak, hogy részt vehettek benne, Marx alapvonásaiban már teljesen kifej­tette rendszerét, úgy, ahogyan azt a „Tőké”-ből ismerjük. Az akkor még a Great Windmill Streeten levő Kommunista Egylet, azaz a „Kommu­nista Munkás Művelődési Egylet” zsúfolásig megtelt termében – ugyan­abban, amelyben két és fél évvel előbb a „Kommunista Kiáltványt” elfogadták – Marx rendkívüli népszerűsítő tehetségéről tett tanúbizony­ságot. Marxnál jobban senki sem gyűlölte a vulgarizálást, vagyis a tudo­mány meghamisítását, ellaposítását és szellemi tartalmától való meg­fosztását; de senkiben sem volt meg olyan nagy mértékben, mint benne, az a képesség, hogy világosan fejezze ki magát. A világos beszéd a világos gondolkodás gyümölcse; a világos gondolat szükségképpen világos for­mát ölt.
  Marx módszeresen járt el. Előbb kimondott egy tételt – lehetőleg röviden –, azután hosszabb fejtegetésben magyarázta meg, miközben a legnagyobb gondossággal igyekezett minden olyan kifejezést elkerülni, amely a munkások előtt érthetetlen lehetett. Ezután felszólította a hallga­tókat, hogy intézzenek hozzá kérdéseket. Ha nem volt kérdésük, ő maga kezdett vizsgáztatni, és ezt olyan pedagógiai jártassággal tette, hogy egyet­len hézag, egyetlen félreértés sem kerülte el a figyelmét. Amikor ezen csodálkoztam, megtudtam, hogy Marx már a brüsszeli munkásegyletben is tartott közgazdaságtani előadásokat. Mindenesetre megvolt benne a kiváló tanító minden képessége. Tanítás közben fekete táblát is használt, melyre a képleteket írta - köztük azokat a képleteket, melyeket a „Tőke” elejéről valamennyien jól ismerünk.
  A politika Marx számára tanulmány volt. A politikai fecsegőket és a politikai fecsegést lelke mélyéből gyűlölte. A történelem az emberben és a természetben ható összes erőknek és az emberi gondolkodásnak, az emberi szenvedélyeknek, az emberi szükségleteknek a terméke. A po­litika azonban elméletileg: e millió és billió, az „idő szövőszékén” szövő tényezőnek felismerése és gyakorlatilag: az a cselekvés, melyet ez a meg­ismerés megszab. A politika tehát tudomány, mégpedig alkalmazott tudomány ...
  Hogy fel tudott dühödni Marx, amikor azokról az üresfejűekről be­szélt, akik a kérdéseket néhány közhellyel és frázissal elintézik, és saját, többé-kevésbé zavaros kívánságaikat és elképzeléseiket tényeknek te­kintve, a kocsmaasztalnál, újságokban vagy népgyűléseken és parla­mentekben irányítják a világ sorsát. Szerencsére a világ nem törődik velük. Az „üresfejűeken” nem ritkán igen híres, ünnepelt „nagy embe­reket” értett.

Paul Lafargue:

Személyes emlékek (részlet) – 1890

Karl Marx egyike azoknak a ritka férfiaknak, akik mind a tudományban, mind a nyilvános tevékenységben az első sorba tudtak kerülni; a kettő olyan benső kapcsolatban volt nála, hogy lehetetlen Marxot megérteni, ha nem egyszerre vesszük szemügyre mint tudóst és mint a szocializmus harcosát. Ha az volt is Marx véleménye, hogy minden tudományt önmagáért kell művelni és semmiféle tudományos kutatásnál nem szabad esetleges következményeivel törődni, mégis azt tartotta, hogy a tudósnak, ha nem akarja önmagát lealacsonyítani, mindig tevéke­nyen részt kell vennie a közéletben, és nem szabad örökké szobájába vagy laboratóriumába zárkóznia, mint a kukacnak a sajtba, nem szabad távol­maradnia az élettől, kortársai társadalmi és politikai harcaitól.
  „A tudománynak nem szabad önző élvezetnek lennie: azok a szerencsé­sek, akik tudományos céloknak szentelhetik magukat, legyenek az elsők, akik tudásukat az emberiség szolgálatába állítják.” – „Az emberiség számára kell dolgozni” – ez volt egyik kedvelt mondása.
  Bár mélyen együttérzett a munkásosztály szenvedéseivel, nem érzelmi meggondolások alapján jutott el a kommunizmushoz, hanem a történe­lem és a politikai gazdaságtan tanulmányozása alapján; azt hangoztatta, hogy minden elfogulatlan gondolkodónak, akit nem befolyásolnak magán ­érdekek és nem vakítanak el osztályelőítéletek, feltétlenül ugyanilyen következtetésekhez kell jutnia. De ha Marx az emberi társadalom gazda­sági és politikai fejlődését minden előítélet nélkül tanulmányozta is, mégiscsak azzal az elhatározott szándékkal írt, hogy kutatásai ered­ményeit elterjessze, azzal a szilárd és eltökélt akarattal, hogy a szocialista mozgalomnak, amely az ő koráig utópiák fellegeibe vezetett, tudományos alapot teremtsen; csak azért lépett fel nyilvánosan, hogy a munkás­osztály győzelméért dolgozzék, annak az osztálynak a győzelméért, amelynek történelmi hivatása a kommunizmus megvalósítása.