ERŐVEL,
IGAZ HITTEL
A SIKERÉRT
Volt
idő, amikor
csak hitünk
volt. Ma
más
a baj! Van
meggyőződésünk,
igazunk,
tekintélyünk,
de nincs
hitünk
a győzelemben,
s ez az
állapot
elveszi
a bizakodást,
az erőt
a küzdelemtől.
Thürmer
Gyula mondta
egyszer,
hogy mi
vagyunk
a jezsuiták!
Igen, mi
vagyunk
a jezsuiták,
a jakobinusok,
a bolsevikok.
Előttünk
kinyílt
a világ,
kinyíltak
a fénybe
vezető ajtók!
Úgy
kell tennünk,
ahogy fanatikus
forradalmárként
az ember
cselekedhet.
Kommunistaként
a rendezvényeken
vörös
ingben vagy
más
mozgalmi
jelképpel
a testünkön,
a kezünkben
minden pillanatban
szórólappal
vagy A Szabadsággal.
Vörös
és
nemzeti
zászlóval.
Be kell
vinnünk
a bolsevik
meggyőződést
a mindennapjainkba.
A szobánkban
a könyvespolcra,
a technikai
eszközökbe,
a mobiltelefonokba,
a zsebekbe,
a szívekbe,
a konyhaasztalra.
Legyen velünk
a hit, mint
Keresztelő
Szent Jánosban,
mint Dózsa
Györgyben.
Mi vagyunk
most a puritán
hívők,
az eleve
elrendelés
véghezvivői.
Végül
is hasonló
célokért,
hasonló
módon
küzdünk.
A szegénység
megszüntetéséért,
az írástudás-
és
értés
globalizmusáért
– jóakarattal
és
szándékkal.
Ma eldöntjük,
hogy hány
jelöltünk
lesz. Annyi
lesz, ahányat
ma kijelölünk.
Kevesebb
nem lehet.
Össze
tudjuk szedni
a cédulákat,
mert felkészültünk
és
biztosak
vagyunk
a győzelemben.
Elvtársak!
Az, hogy
igazunk
van, minden
pillanatban
lobogjon
bennünk,
mint az
olimpiai
láng.
„Őrzők!
Vigyázzatok
a strázsán!”
Ne lépjünk
ki az utcára
szórólap
vagy újság
nélkül.
Indítsunk
mozgalmat,
hogy minden
nap egy
fegyvert
legalább
egyszer
bevetünk.
Mikor elfogy
a szórólap,
akkor a
tiszta beszédet.
A tiszta
beszéd
két
ember között
a legegyenesebb
út.
Ha kétszáz
kommunista
ma elindul
ezekkel
a kiváló,
biztosított
fegyverekkel,
akkor holnap
győzni fogunk!
FOGARASI
ZSUZSANNA
A
hétvégén
Societas
- Új
Mozgalom
néven
baloldali
ifjúsági
szervezet
alakult.
Az ilyesminek
akár
örülni
is lehetne,
öntudatos
baloldali
fiatalok
kiutat keresnek.
Azonban
most nem
erről van
szó:
a Societas
nem új
szervezet,
hanem a
Fiatal Baloldal
túlélése.
Mire kell?
Egyszerű:
Zuschlag
János
sikkasztási,
korrupciós
ügye
óta
a FIB elnevezés
nem éppen
szalonképes,
no meg az
ifjú
szocialistákról
sem a tisztesség
szó
ugrik be
azonnal.
Ezért
kellett
tehát
a hétvégén,
egy kiadós,
gyaníthatóan
csak mérsékelten
önköltséges,
kétnapos
szombathelyi
kongresszus
után
először
feloszlatni
a FIB-et,
majd megalakítani
a Societast.
Miért
nem volt
elég
egyszerűen
nevet váltani?
Nos, a szervezet
régi-új
elnöke,
Varga László
szerint
azért,
hogy demonstrálják,
valami új
kezdődik
és
„a baloldali
ifjúsági
szféra
nem válhat
politikai
kalandorok
áldozatává”.
A feloszlatást
így
természetesen
nem az indokolta,
hogy a zűrős
ügyekbe
keveredett
Fiatal Baloldal
jogutód
nélkül
szűnjön
meg, de
facto eltüntetve
ezzel a
múlt
kellemetlen
emlékeit
és
dokumentumokat.
S nyilván
a megtisztulás
jegyében
vetették
el elsőre
az mszp-s
fiatalok
azt az alapszabályvitában
felmerült
javaslatot
is, hogy
csak büntetlen
előélettel
lehessen
valaki a
Societas
tagja. Istenem,
mégiscsak
figyelni
kell, hogy
ne fogyjon
el egyik
percről
a másikra
a tagság
– főleg,
hogy Szombathelyre
is a várt
270 helyett
csak 177-en
mentek el.
Varga
László
alighanem
téved
abban, ha
azt hiszi,
hogy elég
kizárólag
Zuschlagtól,
egykori
elnökhelyettesétől
elhatárolódnia,
s máris
itt az új
baloldal.
Zuschlag
János
ugyanis
alig volt
több
egyszerű
lóti-futi
szervező
embernél,
a pénzt
gazdái
utasítására
vagy legalábbis
jóváhagyásával
síbolta
ki az államkasszából.
Lehet, hogy
Varga László
éppen
félrenézett,
ám
Gyurcsány
Ferencnek,
a szocialista
párt
vezetőinek
mindenképpen
részt
kellett
venniük
ebben. Másképp
nem működhetett. Ám
ne zárjuk
le ilyen
egyszerűen
az ügyet:
Gyurcsányékat
az „egyszerű,
becsületes”
szocialista
párttagok
hagyják
csalni és
lopni baloldali
álarc
alatt. Az
ő felelősségük
nem tűnik
el akkor
sem, ha
egy újabb
álarcra
cserélik
a már
bekoszolódottat.
KAPITÁNY
GYULA
Osztályharc
a
gyakorlatban
A
kisfiú
kérdezi
az
apját,
hogy
mi
a
politika.
Az
apja
leülteti,
és
példákkal
elmagyarázza:
Figyelj,
fiam.
Én
hozom
haza
a
pénzt,
tehát
én
vagyok
a
kapitalizmus.
Anyád
ügyel
a
pénzre,
tehát
ő
a
kormány.
Nagyapád
ügyel
arra,
hogy
minden
rendben
legyen,
tehát
ő
a
szakszervezet.
A
babysitter
a
dolgozó
osztály,
és
mi
mindannyian
azért
dolgozunk,
hogy
Te,
a
nép
jól
érezd
magad,
és
minden
rendben
legyen.
A
pár
hónapos
kisöcséd
pedig
a
közös
jövőnk. A
kisfiú
elraktározza
a
hallottakat,
és
elmegy
aludni.
Éjjel
arra
ébred,
hogy
az
öccse
„telerakta
a
pelenkáját”
és
sír.
Felkel,
és
szólni
akar
az
anyjának,
de
az
olyan
mélyen
alszik,
hogy
nem
bírja
felkelteni.
Bemegy
szólni
a
babysitternek,
de
a
szobában
látja,
hogy
az
apja
éppen
hempereg
vele
az
ágyban,
miközben
a
nagyapja
kukucskál
be
az
ablakon.
Senki
sem
veszi
észre,
hogy
ő
is
ott
van,
így
visszamegy
aludni.
Másnap
kérdezi
az
apja,
hogy
el
tudja-e
mondani
a
saját
szavaival,
hogy
mi
is
az
a
politika.
A
kisfiúnak
eszébe
jutnak
az
éjszaka
látottak,
s
így
szól:
A
politika
az,
amikor
a
kapitalizmus
kihasználja
a
dolgozó
osztályt,
amit
a
szakszervezet
csak
tétlenül
bámul.
A
kormány
alszik,
a
néppel
senki
sem
törődik,
és
a
jövő
is
szarban
van!
|
|