Cikkek
 

VÉLEMÉNY

ERŐVEL, IGAZ HITTEL A SIKERÉRT

Volt idő, amikor csak hitünk volt. Ma más a baj! Van meggyőződésünk, igazunk, tekintélyünk, de nincs hitünk a győzelemben, s ez az állapot elveszi a bizakodást, az erőt a küzdelemtől.

Thürmer Gyula mondta egyszer, hogy mi vagyunk a jezsuiták! Igen, mi vagyunk a jezsuiták, a jakobinusok, a bolsevikok. Előttünk kinyílt a világ, kinyíltak a fénybe vezető ajtók! Úgy kell tennünk, ahogy fanatikus forradalmárként az ember cselekedhet. Kommunistaként a rendezvényeken vörös ingben vagy más mozgalmi jelképpel a testünkön, a kezünkben minden pillanatban szórólappal vagy A Szabadsággal. Vörös és nemzeti zászlóval. Be kell vinnünk a bolsevik meggyőződést a mindennapjainkba. A szobánkban a könyvespolcra, a technikai eszközökbe, a mobiltelefonokba, a zsebekbe, a szívekbe, a konyhaasztalra. Legyen velünk a hit, mint Keresztelő Szent Jánosban, mint Dózsa Györgyben. Mi vagyunk most a puritán hívők, az eleve elrendelés véghezvivői. Végül is hasonló célokért, hasonló módon küzdünk. A szegénység megszüntetéséért, az írástudás- és értés globalizmusáért – jóakarattal és szándékkal. Ma eldöntjük, hogy hány jelöltünk lesz. Annyi lesz, ahányat ma kijelölünk. Kevesebb nem lehet. Össze tudjuk szedni a cédulákat, mert felkészültünk és biztosak vagyunk a győzelemben. Elvtársak! Az, hogy igazunk van, minden pillanatban lobogjon bennünk, mint az olimpiai láng. „Őrzők! Vigyázzatok a strázsán!” Ne lépjünk ki az utcára szórólap vagy újság nélkül. Indítsunk mozgalmat, hogy minden nap egy fegyvert legalább egyszer bevetünk. Mikor elfogy a szórólap, akkor a tiszta beszédet. A tiszta beszéd két ember között a legegyenesebb út. Ha kétszáz kommunista ma elindul ezekkel a kiváló, biztosított fegyverekkel, akkor holnap győzni fogunk!

FOGARASI ZSUZSANNA

ÁL/ARC A BALOLDALON

A hétvégén Societas - Új Mozgalom néven baloldali ifjúsági szervezet alakult. Az ilyesminek akár örülni is lehetne, öntudatos baloldali fiatalok kiutat keresnek. Azonban most nem erről van szó: a Societas nem új szervezet, hanem a Fiatal Baloldal túlélése. Mire kell? Egyszerű: Zuschlag János sikkasztási, korrupciós ügye óta a FIB elnevezés nem éppen szalonképes, no meg az ifjú szocialistákról sem a tisztesség szó ugrik be azonnal. Ezért kellett tehát a hétvégén, egy kiadós, gyaníthatóan csak mérsékelten önköltséges, kétnapos szombathelyi kongresszus után először feloszlatni a FIB-et, majd megalakítani a Societast. Miért nem volt elég egyszerűen nevet váltani? Nos, a szervezet régi-új elnöke, Varga László szerint azért, hogy demonstrálják, valami új kezdődik és „a baloldali ifjúsági szféra nem válhat politikai kalandorok áldozatává”. A feloszlatást így természetesen nem az indokolta, hogy a zűrős ügyekbe keveredett Fiatal Baloldal jogutód nélkül szűnjön meg, de facto eltüntetve ezzel a múlt kellemetlen emlékeit és dokumentumokat. S nyilván a megtisztulás jegyében vetették el elsőre az mszp-s fiatalok azt az alapszabályvitában felmerült javaslatot is, hogy csak büntetlen előélettel lehessen valaki a Societas tagja. Istenem, mégiscsak figyelni kell, hogy ne fogyjon el egyik percről a másikra a tagság – főleg, hogy Szombathelyre is a várt 270 helyett csak 177-en mentek el.
  Varga László alighanem téved abban, ha azt hiszi, hogy elég kizárólag Zuschlagtól, egykori elnökhelyettesétől elhatárolódnia, s máris itt az új baloldal. Zuschlag János ugyanis alig volt több egyszerű lóti-futi szervező embernél, a pénzt gazdái utasítására vagy legalábbis jóváhagyásával síbolta ki az államkasszából. Lehet, hogy Varga László éppen félrenézett, ám Gyurcsány Ferencnek, a szocialista párt vezetőinek mindenképpen részt kellett venniük ebben. Másképp nem működhetett.
  Ám ne zárjuk le ilyen egyszerűen az ügyet: Gyurcsányékat az „egyszerű, becsületes” szocialista párttagok hagyják csalni és lopni baloldali álarc alatt. Az ő felelősségük nem tűnik el akkor sem, ha egy újabb álarcra cserélik a már bekoszolódottat.

KAPITÁNY GYULA

Osztályharc a gyakorlatban

A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika. Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza: Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a kapitalizmus. Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a kormány. Nagyapád ügyel arra, hogy minden rendben legyen, tehát ő a szakszervezet. A babysitter a dolgozó osztály, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy Te, a nép jól érezd magad, és minden rendben legyen. A pár hónapos kisöcséd pedig a közös jövőnk.
  A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred, hogy az öccse „telerakta a pelenkáját” és sír. Felkel, és szólni akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja, hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja kukucskál be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy aludni.
  Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival, hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak, s így szól: A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a dolgozó osztályt, amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van!