Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

SZUARÉBAN

Nem tudom, észrevetted-e, de az MSZP megint rád feni a fogát? Nem tudom, miért, de ezek hisznek abban, hogy téged századszorra is átvághatnak. Most éppen úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Isten bizony, ők a legérintetlenebb szűzlányok az egész Kárpát-medencében! Mintha nem is ők kormányoztak volna évek óta az SZDSZ-szel, hanem, mondjuk, te.
  Úgy átlépnek az egészségügyi törvényen, mintha nem is ők ragaszkodtak volna hozzá, hanem te, mintha nem is ők erőltették volna kétszer is át a parlamenten, nagy ívben nem törődve azzal, amit a köztársasági elnök, az orvosok, az ápolók, és nem utolsó sorban az Isten adta nép üzent nekik. Az új miniszter a legnagyobb lelki nyugalommal kijelenti, hogy itt soha senki sem akart magánbiztosítást, fizetett egészségügyet, az MSZP aztán pláne nem. Te emlékezel rosszul!
  Gyurcsány bejelenti, hogy „csökkentik” az adókat, ami több, mint a „szokásos éves igazítás, de kevesebb, mint egy adóreform”. Hogy ők emelték fel az egekig az adókat? Kit érdekel a valóság, amikor van mese? Most még azt is megígérték, hogy áprilistól visszamenőleg kifizetik az orvosoknak a vizitdíj eltörlése miatt kiesett bevételt. Hogy a vizitdíj azért jött jól a dokiknak, mert már előtte elvettek tőlük egy csomó pénz, ez igaz, de minek keresel a kákán is csomót?
  Akinek nem tetszik egy ilyen kormány, az tényleg el van kényeztetve, és nem érdemli meg ezeket a derék embereket! Persze, nem ártana, ha kinyitnád a szemed. Hidd el nekem, jobban járnál! Kis hazánkban ugyanis semmi sem változott. Amíg a jóságos kormányt igyekeznek eljátszani neked, addig lazán emelik a benzinárat, a hús árát, az ország kormányozhatatlan, mi pedig – ahogyan a Rózsaszín párduc főhőse mondja, „nagyon benne vagyunk a szuaréban”. Te is!

ÚTI ÉLMÉNYEK

A múlt héten elmentem a cseh kommunisták kongresszusára. Elmondom neked, hogy mit lehet látni. Tanulságos. Először is, Pozsony után már alig látsz magyar rendszámú kocsit, Csehországban meg egyáltalán nem. Nem azért, mert derék honfitársaink nem kíváncsiak Svejk hazájára, hanem azért, mert nincs pénzük.
  Töredelmesen bevallom, hogy pár éve behunytam a szemem, amikor átmentünk Szlovákián. Olyan volt a szegénység és a sötétség. Most is behunyom a szemem, csak visszafelé, Rajka után Pest fele. Olyan nagy a szegénység és a sötétség. A csehországi szállodában együtt laktunk a cseh kongresszusi küldöttekkel. Nem veti fel őket a pénz. Ők sem járnak terepjárókkal, mint az ő gazdagjaik. Más tűnik fel. Nyugodtak, rendezettek, nem rohannak. Nézz körül idehaza! Ideges, leharcolt, rohanó emberek vesznek körül. Legfeljebb nem vesszük észre, mert mi is idegesek, leharcoltak vagyunk, és rohanunk, most már nem a pénz, hanem az élet után.

NEHÉZ A RÉZÁGYÚ, FELSZÁNTJA A HEGYET-VÖLGYET

MÁV-főember nyilatkozott, hogy „tehetetlenek az ipari méreteket öltő kábellopásokkal szemben, melynek hátterében az egyre növekvő kínai igények által felvert árú réz iránti kereslet áll.” A kínaiakat sok mindenért lehet bírálni, de arról speciel nem tehetnek, hogy Magyarországon lopják a vezetékeket. A nyilatkozatból persze az is kiderül, hogy legalább háromszáz cég foglalkozik felvásárlással, mondanom sem kell, illegálisan. Van egy javaslatom. Ahelyett, hogy a kínaiakat noszogatnánk, mi lenne, ha itthon hoznánk megfelelő intézkedéseket? Én nem vagyok műszaki ember, olyannyira nem, hogy Hartai tanár úr, a politechnika tanárom a Fazekasban azt mondta édesanyámnak: Thürmer anyuka, taníttassa ezt a gyereket, mert a két kezéből nem fog megélni! De térjünk a lényegre!
  A rézkábelt még én is meg tudom különböztetni a vaskályhától. Na, már most! Ha a nagymama vaskályháját viszed be az átvevő telepre, vegyék át! Fizessenek érte! De ha száz méter dróttal állítasz be, ne vegyék át, ne fizessenek érte, hanem hívják a rendőrt! Ha nem hívják, akkor a rendőr menjen oda! Azért menjen oda, mert tudja, hogy rendszeresen lopnak.
  Még valami! Még egyszer mondom, ma is megbuknék politechnikából, de azért tudom, hogy a rézkábel nehéz, nagyon nehéz, majdnem olyan nehéz, mint Gábor Áron rézágyúja. Több száz méter kábelt nem lehet csak úgy bicajjal elcipelni, még személykocsival sem. Sőt, még felemelni sem nagyon. Az út tele van rendőrré varázsolt határőrökkel, akik láttak már csempészeket. Mi akadályozza meg őket abban, hogy ellenőrizzék a gyanús helyen, gyanús időben közlekedő teherautót, lovas kocsit? Hogy nem tudják, mikor van a gyanús idő? Megmondom: a ronda vezetéknek van még egy rossz tulajdonsága. Ha elviszik, nem működik a vasút. Nem egy év múlva nem működik, hanem rögtön nem működik. Az pedig feltűnik, még a vasutasoknak is, a rendőröknek is.
  Persze, lehet, hogy az egész azért van, mert a rend őrei nem akarnak konfliktust az emberi jogok ombudsmanjával, meg az egész liberális társasággal. Erre azt mondom, a réz színe vörös, a bűnnek viszont nincs színe. Vagy legalább is normális államban nincs.

THÜRMER GYULA