Az idén november 24-én lesz 90 éve annak, hogy megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, az első kommunista szervezet magyar földön.

Pártunk elődjének tekinti e pártot. A jeles eseményről novemberben a Központi Bizottság ünnepi ülésen emlékezik meg. Emlékezünk, de ennél sokkal fontosabb, hogy felelevenítsük a párt történetét, visszaidézzük a kommunista elődök tapasztalatait. Hogyan szervezték ők a pártot? Hogyan agitálták az akkori munkásságot? Hogyan írták a Vörös Újságot? Meg fogunk lepődni, hogy mennyi a hasonlóság mai pártunkkal, és mennyi mindent tanulhatunk Kun Bélától és harcostársaitól. A magyar kommunista mozgalom születéséről, hőseiről, a máig hasznos tapasztalatokról olvashatnak a következő hetekben. A tanulmányok, dokumentumok és képek könyv alakban is hamarosan megjelennek.

A PÁRT SZÜLETÉSE

A nagy történelmi eseményeket ritkán tervezik előre. 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjának létrehozásáról hónapok óta beszéltek a magyar baloldal legjobbjai, de senki sem gondolta, hogy éppen ez a nap, 1918. november 24-e lesz a párt születésnapja. Mindenki számára világos volt, hogy lesz párt, de mikor?
  Magyarország forrongott. Végéhez közeledett az első világháború. Az Osztrák-Magyar Monarchia elveszítette a háborút. Szeptember 28-án a Monarchia békét kért az Antanttól, azaz lényegében Franciaországtól és Angliától. Közben a Monarchia darabjaira esett. Megszületett az önálló Csehország, az új Lengyelország. Október 16-án Ausztria is önálló szövetségi állammá alakult. Október 23-án megalakult a Magyar Nemzeti Tanács is, élén Károlyi Mihállyal. Október 30-ról 31-re virradó éjjel Budapesten kitört a forradalom. Október 31-én Károlyi lett a független Magyarország miniszterelnöke. A forradalmár és író Lengyel József később így emlékezett: „Ez nem az a forradalom, amit mi akarunk. Ez még nem szocialista forradalom volt, nem a munkás győzte le a tőkést. Polgári forradalom volt, amelyben a tőkésosztály számolta fel végleg a feudális múltat és a királyságot. A munkásság elégedetlen volt, és változást akart, de hogyan. Forradalmárok voltunk, bolsevik párt nélkül, amely vezetni tudott volna bennünket.”
  Egyre válságosabbá vált a magyar nemzet helyzete is. A független Magyarország ugyanis nem mindenkinek jött jól. November ötödikén Szerbia bejelentette, hogy csapatait előre vonja a Szabadka – Szeged – Baja vonalra. November nyolcadikán a csehszlovák hadsereg átlépte a magyar határt, és elindul Budapest felé. Egyre világosabbá vált, hogy a polgárság nem tud ezzel a nemzeti feladattal megküzdeni.

A VÁROSMAJOR UTCA 42. ITT INDÍTOTTÁK EL AZ ELSŐ KOMMUISTA PÁRTOT

  Oroszországban 1917. november hetedike óta a munkásság és a parasztság volt hatalmon. A kormány akkori vezetője a kommunista V.I. Lenin. A magyar kommunista hadifoglyok 1918. november 4-én Moszkvában értekezletet tartottak és kimondták: haza kell jönni, meg kell szervezni a pártot.
  A KMP szédületes gyorsaságú megszervezése elsősorban Kun Béla érdeme. „Szinte hihetetlen, hogy mit végzett egyetlen hét alatt: felmérte az eljövendő párt egész potenciális káderállományát, valamennyiükkel személyesen beszélt, közben megtette az oda-vissza utat Bécsbe, előkészítő lépéseket tett az első kommunista lap megjelentetésére” – írta a kitűnő történész, Borsányi György.
  November 24-én, vasárnap délután tanácskozásra készültek, ami egy volt a sok közül, de maga lett a pártalapító tanácskozás. A párt egy lakásban alakult meg Budapesten, a mai XII. kerület, Városmajor utca 42. szám alatt. A polgári lakás Kelen József mérnöké volt, aki a munkásmozgalom harcosaként, a Tanácsköztársaság idején népbiztos lett. Kelen egyébként a kommunista mozgalom legendás alakjának, Korvin Ottónak volt a bátyja.
  Az ülésen 41-en jelentek meg. Vántus Károly elnökölt. Meghallgatták Kun Béla beszámolóját a nemzetközi helyzetről. Az ülés elhatárolta magát a Magyarországi Szociáldemokrata Párttól. Kimondták a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakítását. Elhatározták egy központi pártlap létrehozását. Ez az orgánum a Vörös Újság volt, amely 1918. december 7-én jelent meg először.
  Megválasztották a Központi Bizottságot. Elnöke Kun Béla. Titkárai: Hirossik János, Rabinovics József és Vántus Károly. Tagjai: Chlepkó Ede, Fiedler Rezső, Jancsik Ferenc, Korvin Ottó, Nánássy György, László Jenő, Mikulik József, Pór Ernő, Rabinovics József, Rudas László, Seidler Ernő, Szántó Béla, Vágó Béla és valamivel később Szamuely Tibor.
  Idézzük ismét a történész, Borsányi György szép gondolatait: „Olyan erő született, amely az elkövetkező évtizedekben meghatározó szerepet játszik a magyar nép sorsában. E délutánig műszerészek, lakatosok, asztalosok, banktisztviselők, újságírók, ügyvédek voltak. Mostantól kezdve fő foglalkozásuk a forradalom lett.”