A Munkáspárt nagy-budapesti szervezetei védnökséget vállaltak a Fiumei úti sírkertben, a Munkásmozgalmi Panteonnál található mártírsírok gondozása felett. A Szabadság újságban ezen a héten Rákos Ferencet mutatjuk be.

Rákos Ferenc szegénységben élő kispolgári családból származott. Apja mészáros kisiparos volt, aki hét gyermeket tartott el és nevelt fel. Ferenc a sikeres érettségi után a Budapesti Tudományegyetem jogi karán folytatta tanulmányait, miközben (1913-1914) Berlinben is elvégzett egy szemesztert. Még középiskolás volt, amikor kapcsolatba került a munkásmozgalommal. 1910-ben tagja lett az SZDSZ kispesti szervezetének. Az egyszerű közkatonát hamarosan párttitkárrá választották. Elvtársai elismerték eszmei szilárdságát, marxista műveltségét, jó szervezőkészségét. Az emberek napi gondjai iránti figyelmességével, segíteni akarásával hamar kivívta a tagok bizalmát. Berlini tartózkodása alatt sok neves, tekintélyes német szociáldemokratával ismerkedett meg, többek között Karl Liebknechttel, aki igen nagy hatással volt gondolkodásának alakulására. Liebknecht a szociáldemokrácia forradalmi baloldalának volt egyik vezetője, Rosa Luxemburg mellett nagy szerepet játszott az antimilitarista küzdelmekben, a német opportunizmus elleni harcban, a kommunista irányzat németországi meghonosodásában.
  A német forradalmi baloldal ösztönzésének köszönhetően Rákosi Ferenc a Budapesti Galilei-körrel keresett kapcsolatot. Egyetemi tanulmányai végeztével behívták katonának, és a frontról csak az őszirózsás forradalom idején került haza.
  „Nem akarok többé katonát látni” – mondta Linder Béla hadügyminiszter, miáltal Rákosinak is sikerült megszabadulnia a hadseregtől. Visszatért Kispestre, ahol a katona-és munkástanács elnökévé választották. 1918. novemberében a frissen alakult KMP helyi szervezetének titkára lett. A fiatalember rövid idő alatt nagy karriert futott be: a KMP KB tagja, majd kinevezték a Budapesti Forradalmi Törvényszék, a Katonai Forradalmi Törvényszék elnökévé.
  1919. június-júliusában a Vörös Őrség (rendőrség) főparancsnoki tisztét töltötte be.
  A néphatalom leverése után Ausztriába menekült. Az osztrák szociáldemokrata kormány (saját munkásosztálya nyomása miatt) kénytelen volt – legalábbis átmenetileg – menedékjogot biztosítani a magyar kommunista vezetőknek Horthyék fehérterrorjával szemben. Karlstein várába került (Kun Béla társaságába). Itt írta meg „Forradalmi törvénykezés” című művét. 1920-ban Ungvárra utazott, ahol pártutasításra a Pravda szerkesztésére kapott megbízatást. Ezt követően visszatért az osztrák fővárosba, ahol a magyar politikai emigránsok jogvédelmével foglalkozott. 1925-ben a Szovjetunióba telepedett át. Itt először a propaganda irányításában játszott fontos szerepet, 1929-től különböző állami és gazdasági területeken dolgozott felelős beosztásokban. 1938-ban koholt vádak alapján börtönbe került, 1946-ban szabadult. Rövid ideig könyvszerkesztési munkát bíztak rá, majd 1948-ban visszatért hazájába.
  1951-1956 között az Új Magyar Könyvkiadó igazgatója lett. Ezután a Legfőbb Ügyészség Politikai Főosztályát vezette. 1959-ben kandidátusi címet szerzett, és sorra jelentek meg tudományos igényű jogi tanulmányai. Gazdag gyakorlati és elméleti munkásságának 1963-ban bekövetkezett halála vetett véget.

HEGEDŰS SÁNDOR

Nemrégiben arról adtunk hírt, hogy Szolnokon találtak helyi párttagjaink egy munkásmozgalmi emléktáblát. Legutóbb a Békés megyei Szarvason fedeztek fel egyszerre két hasonlót is. Érdekes módon az egykori városi szálloda falában mind a mai napig megmaradt a Tanácsköztársaság védőinek emléktáblája, és a város főutcáján, egy polgárház falában a KMP első helyi szervezetének megalakulását megörökítő tábla. A Munkáspárt megyei szervezete elhatározta, hogy ezentúl gondját viseli az emléktábláknak. Érdemes nyitott szemmel járni, még két évtizeddel a rendszerváltás után is. Különösen most, a magyar kommunista mozgalom születésének 90. évében fontos a régi emlékeket megtalálni és megőrizni.