A Magyar Köztársaság parlamentje határozatot készül elfogadni Tibettel, illetve Kínával kapcsolatban. A határozati javaslat felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy tartsa tiszteletben az emberi jogokat, és vessen véget az erőszak alkalmazásának.

Most abba ne menjünk bele, hogy egy ilyen határozatot a kínai földrengések okozta katasztrófa idejére időzíteni nem túl emberi gesztus, továbbá, hogy milyen kárt okoz a magyar-kínai kapcsolatoknak. Azt is hagyjuk, hogy az egész ötlet leginkább Münhausen báró ideájára emlékeztet, amikor is az egyedül élő szédült mesehős hirtelen felindulásában hadat üzen a frissen alakult Egyesült Államoknak. Hagyjuk, mert mindez nem motiválta a magyar honanyákat és honapákat, mint ahogy többségükben magasról – elnézést a kifejezésért, de találóbb erre a viselkedésre nincs - szarnak a tibetiek vélt vagy valós szenvedéseire is. Az egész történet másról szól.
  A javaslatot ugye három párt támogatta: a Fidesz, az MDF és az SZDSZ. A szocialisták ellenezték a tibeti határozatot. Nézzük a mozgatórugóikat!
  A Fidesznek semmilyen kapcsolata nincs Pekinggel, így napi politikai vagy gazdasági érdeke nem fűződik a jó viszonyhoz. Amikor hatalmon volt, nem törődött ezzel az iránnyal, s ezt azóta is csak minimálisan pótolta. A Fidesz ugyan most kormányozni készül, azonban a politikai bölcsesség és előrelátás nem magyar politikai sajátosság. Ugyanakkor a Fidesznek van egy lerendezetlen ügye az amerikaiakkal: Orbán Viktor Gripeneket vett az F16-ok helyett annak idején. Washington megsértéséért már megfizetett a választások elvesztésével, most javítani kell az imagén. Ezért támadja Orbán kimondott vagy kimondatlan tengerentúli elvárásra Oroszországot, és ezért szállt be most a kínai buliba.
  Az MDF indokai még egyszerűbbek: szerepelni kell. Olyan ez, mint az ötödrangú sztárocskáknál: ha a médiába nem kerül be legalább azzal, hogy lehányt egy főpincért, akkor mindenki elfelejtkezik róla. Merthogy teljesítmény az nincs. Dávid Ibolya a kalapjaival már nem tud műsorra kerülni, a Fidesz támadása legfeljebb az ATV-ben hír, s a menetrendszerű Balaton-átúszások fürdőruhás esztétikai élménye sem igazi az évek múltán. Így mást kell keresni. S valljuk meg, milyen szép lenne egy kép Ibolya asszonyról, ahogy a dalai lámával parolázik.
  Az SZDSZ-ről köztudott, hogy nagyon liberális és nagyon nézi az emberi jogokat, amikor nem Magyarországról, hanem a világ valamelyik távoli pontjáról van szó. Erkölcsi – megint csak elnézést a kifejezésért ebben az összefüggésben – alapjuk tehát még lehetne is az ügyre. Azonban ezúttal is másról van szó. Gyurcsány Ferenc Kóka Jánost kihagyta a kínai üzletből. Ígéret volt, pénz nem, az ilyesmi pénzembernél zavaró. Így aztán a szabaddemokratákat végképp nem érdekli a kínai-magyar viszony. Kóka párton belüli ellenlábasa, Fodor Gábor pedig mindig a tét nélküli látvány-ügyekben volt jó, ráadásul speciel ő már tényleg kezet fogott a dalai lámával. Végül pedig, most a tibeti-üggyel meg lehet mutatni, hogy ők aztán most már tényleg nagyon kiléptek a koalícióból, még a kormány tökéletesen tét nélküli leszavazására is hajlandóak, csak őket szavazzák már be majd a parlamentbe. Léci, léci, léci…
  A Magyar Szocialista Párt teljes mellszélességgel kiállt a határozat-tervezet ellen. Gyurcsány Ferenc mozgatórugóira már utaltunk: a miniszterelnök számtalanszor járt Kínában, kötött üzletet bőven, állami és saját kontóra egyaránt. Egyébként mindkettőn ő keresett. Gyurcsánynak azonban van még egy oka ellenezni a határozatot: Medgyessy Péter. Gyurcsány elődjét a kínai-buli egy részének átengedésével fizette ki az ellene végrehajtott puccs után, most sem lenne jó, ha Medgyessy beszélne. Gyurcsány kínai üzleteiből csurran-cseppen a szocialistáknak is, így tartják a frontot.
  Végül, talán a legszánalmasabb oka a határozat ellenzésére a szocialisták örök reménytelenségének, Szili Katalinnak van. A házelnök a napokban utazik Pekingbe, sírva kérte – ez nem szófordulat, valóság – a frakcióvezetőket: ne rontsák el látogatását.

Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa idén áprilisban fogadta el a genetikai diszkriminációt tiltó törvényt. Ezzel nem engedélyezik, hogy a munkaadók és az egészségbiztosítók DNS teszteket kérjenek dolgozóiktól, ügyfeleiktől, s azt sem, hogy ilyen típusú adatokhoz hozzáférjenek. A magyar parlament viszont egyhangúlag elfogadta azt a törvényt, mely nem tiltja ugyanezt. Ennek alapján fennáll a genetikai alapú diszkrimináció veszélye Magyarországon. Gondoljunk csak bele: az örökítőanyagban található információkból kiderül a származás, az öröklődő tulajdonságok, betegségek, de az azokra való hajlam is. Tehát elegendő indokként szolgálhat a munkaadó számára, hogy visszautasítsa a munkavállalót, aki egyáltalán nem tehet az ő adott „hátrányos tulajdonságáról”. Ugyanez a veszély elkerülhetetlenül fennáll a betegbiztosítás terén is. Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa így fogalmaz: „Az erős gazdasági érdekek szeretnek ezekbe az adatbázisokba behatolni, és onnan kipiszkálni azt, ami nekik az állampolgárok ellenőrzése vagy manipulálása szempontjából fontos lehet”. Hiszen melyik biztosító szerződne szívesen egy súlyosan beteg vagy arra hajlamos ügyféllel? Ha viszont mégis, több mint valószínű, hogy sokkal borsosabb áron, mint a többi, „gazdasági szempontból előnyösebb” ügyfelével. Ez a lehetőség ma még elméletinek tűnhet, de egyre kevésbé az.

JUHÁSZ NORBERT