Cikkek
 

MUNKÁSPÁRT

 

KISTELEPÜVEZÉSI SZERVEZÉS
MUNKÁSPÁRTI TAPASZTALATAI


Belovitz Károly erdész, az önkormányzati és pártmunkáján kívül polgárőr, polgári természetőr, szigetközi természetvédelmi egyesületi tag, vállalati egyenarányos (paritásos) munkavédelmi testületi tag. Meggyőződéssel állítja: „Bármely civil szerveződésben is van az ember, hasznos az, mert kommunista szemmel láthat, láttathat, jobbíthat.”


Belovitz Károly, erdész, a Központi Bizottság tagja, KB-képviselő a mosonmagyaróvári térségben. A múlt héten a párt elnökségi ülésén számolt be arról, hogyan dolgozik ő egy magyar kisközségben. Gondolatainak számos eleme másutt is hasznosítható. Beszámolójának hosszabb változatát hamarosan megkapják a párt aktivistái. Mai számunkban a legfontosabbakat foglalja össze.

Lakhelyem Dunasziget, ez az 1500 fős szi­getközi község. Itt a Magyar Kommunista Munkáspárt színeiben megválasztott alpolgármesterként és a helyi pártalapszervezet elnökeként szereztem tapasztalatokat. Erről írom le megjegyzéseimet.
  Településünkön szinte mindenki ismer mindenkit, köszönünk egymásnak. Itt nem lehetünk titkos kommunisták, mondanunk, vállalnunk kell, hogy azok vagyunk. Aki itt akar becsületet szerezni magának és az eszmének, annak személyiségépítését nem szabad a mai média mindent alulmúló magatartásmintáira alapoznia, hanem valós értékekhez kell igazodnia. Tudnia kell, hogy a becsület fontosabb, mint a gazdagság, és amilyen tiszta az értelme, olyan tiszta kell legyen a keze is – ne legyen megvesztegethető. Alkossunk mindig újat, őrizzük meg a régit. Újjá kell alkotnunk a szocializmust, ahogy a világ más tájain már teszik. Az pedig a régi megőrzése volt, amikor a szolidaritás alapú egészségbiztosításért aláírásokat gyűjtöttünk.
  Ne legyünk önpusztító szenvedély rabjai! Ne részegeskedjünk, ne kábítószerezzünk, ne játékgépezzünk. Tiszteljük meg a legegyszerűbb embert is azzal, hogy pontosak vagyunk, nem várakoztatjuk meg, tisztességes külsővel jelenünk meg előtte, odafigyelünk rá.
  Tudnunk kell, hogy a logika a meggyőzés művészetében elengedhetetlen. Ahhoz, hogy mások elfogadják az igazunkat, ismernünk kell gondolkodásukat, fogalmaikat, érveiket. Hányszor kellett mondanom, hogy amikor Gyurcsányt szidják, ne „kommunistázzák”, mert ő nem az, a kommunista én vagyok, aki a közjóért küzd.
  Akit meg akarunk győzni, annak a nyelvén kell beszélni. Egyszerű mondatokat mondjunk és írjunk bonyolultak helyett. Tudatosan kerüljük idegen szavak használatát, keressük meg helyette a megfelelő magyar kifejezést. Gazdag szókincsű nyelvünkkel világosan lehet fogalmazni, és ha nem nyökögünk, nem hadarunk, akkor közérthetőek leszünk.
  A kapitalizmus visszajöttével újra kialakultak falunkban a rá jellemző osztályok. A nagy hal megeszi a kis halat. Nagygazdák szerint az ezer holdas községhatárunkban tíz földbirtokos elég, a többiek meg mehetnek hozzájuk kapálni. Mi a szegénynek, a dolgozónak akarjunk jót, az ő érdekvédelmükre ügyeljünk. Múlt forradalmak eredménye, hogy közügyekben minden választó szavazata ugyanannyit ér, a vagyonától függetlenül. Ne hagyjuk, hogy a vagyonosabbak önérdeke a közérdek elé kerüljön. Közügyekben nyílt, világos, ellenőrizhető munkát várjunk el az önkormányzattól. A televízió falunk lakosait is magához köti, elfordítva őket egymástól. Támogassuk közösségek létrehozását, legyen az tánckör, rovásírás szakkör, bármi. Mintegy 10 italozó hely van a falunkban, de kultúrház nincs. Sok az idős nő, kevesebb az idős férfi, még kevesebb a gyerek. Iskolánk a megszűnése ellen küzd. Baljós, hogy ebben az évben eddig csak négy gyermek született a falunkban.
  Itt, ahol 600 postaláda van, pár óra alatt egymagam kihordtam a választási programomat. Jeles ünnepeinkre készült plakátjaink a falu 6 hirdetőtáblájára kerülnek. A plakátok üzenetét lassan tudomásul veszik, az idén már nem téptek le belőle, és tovább helyükön hagyták őket a lakosok. Nálunk több a két keze munkájából élő, mint városon, ők jobban elfogadják a szavam, mivel évekig erdei munkás voltam. Nincs párthelyiségünk, a 9-10 fős taggyűléseinket a családi házunkban tartjuk. Az eladott újságaink felét párton kívüliek veszik, nekik a párt belső szervezeti híradásai kevéssé érdekesek, a politikai történések, értékelések annál inkább.
  Őszinte kiállásunkat a nép Fideszhez húzó része is értékeli. Alapszervezeti tagságunk nem abból a körből toborzódott, akik rendszerváltáskor megfelelő időben a megfelelő helyen voltak. Mi nem kapcsolati tőkére, hanem erkölcsi tőkére építünk.