Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

ROMÁN MEGSZÁLLÁS

1919-ben a románok egészen Budapestig jutottak. Az újpesti múzeumban láttam a román városparancsnok aláírásával kiadott napi parancsot. Édesanyámban ma is él az emlék, hogy 1945-ben a román tisztek – ahogy ő mondja – grasszáltak Csongrád utcáin. Aztán elmagyarázták neki, meg egy egész népnek, hogy azok igazából „felszabadítók” voltak. Igaz, anyám valahogy sohasem értette, hogy miként lettek felszabadítók a román királyi hadsereg katonáiból csak azért, mert Mihály király átállt Hitlertől Sztálinhoz. Na de mindegy!
  Nem tudom, észrevetted-e? A románok újra megszállnak bennünket! Most nem katonákkal, hanem olyan szépen, EU-komfort módon, pénzzel. Ha nem tudnád, a dél-békési magyar falvak közelebb vannak Aradhoz, mint Békéscsabához. A románok meg jönnek. Nem az erdélyi magyarok, a gazdag románok. Sorra veszik meg az üresen álló magyar házakat Battonyán meg a többi magyar településen. A multik magyarországi üzemeiben az értelmiségi állások egy részét már románok töltik be. A határmenti romániai üzemekben viszont a fizikai állások egy részét már magyarok, magyarországi magyarok töltik be.
  Tudod, hogy mi a szomorú? Az, hogy tudjuk az okát: a lebecsült, kigúnyolt, kikarikírozott Románia ma gyorsabban fejlődik, mint az agyondicsért, de rendesen elfuserált hazánk. Az EU-ban rohadtul jó, a NATO-ról nem is beszélve, mert itt nem kell attól tartani, hogy megint román városparancsnoka lesz Újpestnek. Derce úr nem biztos, hogy örülne. Attól azonban joggal tarthatunk, hogy holnap a román tulajdonosok fognak a magyar melósnak dirigálni. Ezt akarjuk?

ÉRTÉK-E A REÁLÉRTÉK?

Orbán Viktor nem kért fel, hogy nagy nyilvánosság előtt népszerűsítsem a gondolatait. Most mégis megteszem, mert egészen egyszerűen elfogadhatatlannak tartom, hogy az MSZP-s miniszterelnök és társai hülyének nézzék az idős embereket, közöttük a szüleimet, rokonaimat is. Orbán Viktor minap kijelentette, hogy ő bizony azt tekinti céljának, hogy a nyugdíjak vásárló- és reálértékét minden körülmények között megvédje. Erre Gyurcsány Ferenc lehurrogta Orbánt, mondván, hogy micsoda pitiáner, provinciális gondolkodás csak a reálértéket megőrizni, amikor ő, mármint felkent miniszterelnökünk, fejlődést, gazdagodást, jólétet ígér hőn szeretett nyugdíjas szavazóinak. De tényleg, érjük be Orbán Viktor nyamvadt verebével, amikor szép kövér túzokot kaphatunk holnap?
  Szerintem minden nyugdíjas tudja, hogy mit jelent a reálérték, de Gyurcsány úr kedvéért elmagyarázom. Ha az idén ugyanannyi húst, tejet, kenyeret, ruhát, gyógyszert tudok venni, mint tavaly, akkor a nyugdíjam reálértéke megmaradt. Ha kevesebbet tudok venni, mert nőnek az árak, akkor a reálérték csökkent. Jó-e, ha megmarad a reálérték? Jó! A mai viszonyok között nagyon is jó! Ugyanis évek óta egyre rosszabb az élet, és semmi jele annak, hogy jobb lenne. A boltok arra panaszkodnak, hogy az emberek nem vásárolnak. Ugyanis nem mernek, senki sem tudja, hogy mi lesz holnap. Én nem vagyok nyugdíjas, de azt tudom, hogy az én fizetésem reálértéke évről-évre csökken. Tavaly még nem számított, hogy egy kiló húst veszek, vagy egy kiló húsz dekát. Lehetett egy kicsivel több. Ma nem lehet, mert nem telik rá. Tavaly még meg tudtuk venni az epret, az idén arra várunk, hogy szüleim hozzanak a telekről.
  Ilyen körülmények között az, amit Gyurcsány mond, az a mese, félrevezetés, népbutítás. Sajnos, még mindig sokan beveszik. A mezőkovácsházi piacon egy lelkes MSZP-drukker tele pofával szidta a Fideszt: ezek a rohadtak elveszik a nyugdíjamat! Nyugalom, bátyám, inkább gondolkodjon egy kicsit! Nem tudom, hogy a Fidesz el akarja-e venni a maga nyugdíját, de egyet biztosan mondhatok: ha Gyurcsány még sokáig marad, nem lesz mit elvenni.

OBJEKTÍV FELELŐSÉG

Az Autóklub az Alkotmánybírósághoz fordul ebben az objektív felelősség ügyben. Okosok kitalálták ugyanis, hogy a tulajdonos felelős mindenért. Mindegy, hogy ki hajt gyorsan a kocsival, ki megy át vele a piroson, a tulaj a hunyó. Szerintem az autósoknak van némi igazuk abban, hogy ilyen helyzetben minek tartjuk el a rendőrséget.
  De mondok én jobbat! Terjesszük ki az objektív felelősség elvét! A kormány ugye a miniszterelnöké, övé a felelősség. Na, már most, ha mondjuk, a gazdasági miniszter ideengedi a multikat, hogy világszínvonal alatti, gyenge termékeikkel szennyezzék a magyar környezetet, és még támogatást is ad hozzá, akkor fizessen a miniszterelnök! Ha az egészségügyi miniszter a haverjait munka nélkül szép kis fizetéshez juttatja, amikor úgy nevezi ki az egészségpénztárak élére, hogy tudja, hogy azok egy perc múlva már nem lesznek, akkor, gyerünk, alkalmazzuk az objektív felelősséget. Lehet, hogy naponta cserélnénk miniszterelnököt, ha itt is érvényes lenne az objektív felelősség. De lehet, hogy más kell: olyan miniszterelnök, aki tűzbe meri tenni a kezét a minisztereiért, és aki vállalja az objektív felelősséget is, a magyar nép előtt is.

THÜRMER GYULA