HIVATÁSOS FORRADALMÁROK

November 24-én lesz 90 éve annak, hogy megalakult elődünk, a Kommunisták Magyarországi Pártja. De kik is voltak ők, akik a párt első vezetőségét alkották?

ALIG MÚLTAK HARMINC ÉVESEK

Fiatal emberek voltak. Átlagéletkoruk 33 év volt. Kun Béla, a párt vezetője 32 éves volt 1918 novemberében. Néhány hónappal később ő lett Magyarország külügyminisztere, azaz népbiztosa, s valójá­ban a Tanácsköztársaság lelke. A legfia­talabb Korvin Ottó volt. A Tanácsköztársaság idején ő vezette a Belügyi Népbiztosság politikai nyomozóosztályát. Szamuely Tibor is csak 28 éves volt. A Ta­nácsköztársaság hónapjaiban fő felelőse a munkáshatalom ellen fellépő erők elleni elhárító munkának. Az ellenforradalmárok kegyetlen bosszút álltak rajta. A legidősebbjük, László Jenő is csak 40 éves volt. 1907-től a szociáldemokrata párt ügyvédje volt. Márciusi lévén a Tanácsköztársaságot kapta születésnapjára, de a következő születésnapját már nem élte meg. 1919 decemberében az ellenforradalmárok kivégezték.
  Foglalkozásukat tekintve heten voltak munkások. Hirossik tetőfedő, Rabinovics aranyműves, Vántus ács, Chlepkó, Fiedler, Jancsik és Mikulik vasesztergályos. Öten tisztviselőként keresték a kenyerüket. László Jenő ügyvéd volt, újságírók hárman is voltak: Rudas László, Vágó Béla és maga Szamuely Tibor.
  Korvin Ottót leszámítva korábban valamennyien tagjai voltak az MSZDP-nek. A legtöbb forradalmi jártassággal a volt oroszországi hadifoglyok rendelkeztek. Ide tartozott Kun Béla mellett Vántus Károly, Jancsik Ferenc, Pór Ernő, Rabinovics József, Seidler Ernő és Szamuely Tibor.
  Akkoriban nyilvántartották, hogy ki milyen vallású, pontosabban szólva, milyen vallásba született bele. Sokan közülük nem tartották magukat hívőnek. Szamuely például az izraelita vallásba született, de ateistának tekintette magát. Kun, Rabinovics, Korvin, Seidler, Szántó és többen mások is izraelitának születtek. Voltak néhányan római katolikusok és reformátusok. A fenti vitathatatlan tényt két ok miatt említjük meg. Egyrészt, a tőkés propaganda akkor is és később is a Tanácsköztársaságot és a KMP egész születését zsidó lázadáséként igyekezett bemutatni. Másrészt, e körülmény ismerete nélkül nem érthetők meg a magyar kommunista mozgalom későbbi vitái, kezdve a ’20-as évek emigrációjától, egészen Nagy Imre kinevezéséig 1953-ban.

HÁLÁTLAN UTÓKOR

A KMP első vezérkarából nyolcan lettek az 1930-40-es években a Szovjetunió-beli törvénysértések áldozatai: Kun, Rabinovics, Pór, Chlepkó, Fiedler, Jancsik, Seidler, Vágó. Még inkább tragikus az, hogy a feljelentések jelentős része egy bizonyos Vologya nevű ügynöktől származott, aki nem volt más, mint Nagy Imre, a későbbi miniszterelnök, a mai MSZP ünnepelt hőse.
  A KMP alapítóiról hallgattak az ’50-es években. Nem akarták feszegetni a Szovjetunió negatív szerepét. Volt egy másik bökkenő is. Rákosi Mátyás, az MDP főtitkára, magának a pártnak az alapításában nem vett részt. A hivatalos propaganda ezért elhallgatta mindazt, ami Rákosi nélkül történt.
  A Kádár-rendszer sem tudta igazán az őket megillető helyre tenni a KMP alapítóit. A pártvezetés sokáig a nevek elhallgatását választotta. A 40. évfordulón elfogadott tézisek vitájában Münnich Ferenc már így tört ki: „Személytelen történelem eddig is csak nálunk volt, illetve csak egy személy szerepelt a mi történelmünkben. Ezzel fel kell hagyni!”

Hirossik János

1956. február 22-én az MDP Politikai Bizottsága arról döntött, hogy az „új helyzetben” a „jövőben miként fogunk foglalkozni Kun Béla elvtárs szerepével”. Márciusban a pártvezetés már Kun rehabilitációjával foglalkozott, s a Tanácsköztársaság évfordulóján Kun Béla képeket is közöltek a sajtóban. Kun Béla családja 1958-ban tért haza a Szovjetunióból, kiadták válogatott beszédeit, de mégsem került a munkásmozgalom ünnepelt hősei közé. Borsányi György Kunról írt korszerű életrajzát a Kossuth Könyvkiadó 1979-ben kiadta, de a pártvezetés – Szerényi Sándor és Kun Miklós kezdeményezésére „leállította a könyv terjesztését”.
  Az új Magyarország születését csupán hárman élték meg. Rudas Lászlóból a párt egyik ideológusa, a Közgazdasági Egyetem rektora lett. Szántó Béla a szövetkezeti mozgalom egyik vezetője lett, majd követként képviselte hazánkat több országban. Hirossik János, aki 1918-ban a KMP KB titkára, 1919-ben a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács tagja, a felszabadított területek kormányzója, a Szlovák Tanácsköztársaság népbiztosa volt, nyomorban halt meg idehaza 1950-ben. Az történt ugyanis, hogy Hirossik a Szovjetunióba kerülése után nem volt hajlandó együttműködni a szovjet katonai hírszerzéssel. Frakciózással vádolták meg, kizárták, és ennek terhét haláláig hordozta. A kádári MSZMP 1969-ben rehabilitálta. Földi maradványait áthozták a Munkásmozgalmi Panteonba, utcát neveztek el róla. Az új értékelésről azonban az ezután megjelent lexikonok sem tesznek említést.