NEM VAGYOK KÖPÖNYEGFORGATÓ

BESZÉLGETÉS KEREZSI LÁSZLÓVAL A kOMMUNISTA MUNKÁSPÁRT ELNÖKSÉGÉNEK TAGJÁVAL

Kerezsi László 1954. január 12-én a világ egy új kommunistával gyarapodott – így kezdi a beszélgetést Kerezsi elvtárs. Mezőtárkányban született. 1972-ben érettségizett és a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán végzett 1976-ban, később környezetvédelmi szaküzemmérnöki diplomát szerzett. 1976 és 1981 között honvédtiszt, később a Munkásőrségnél teljesített szolgálatot. Tizenkét évig a kommunista pártot képviselte a kőbányai önkormányzatban. 1998-tól a Munkáspárt Elnökségének tagja.

Kerezsi László mindig rohan. Az utolsó percben érkezik és az utolsó percben elszalad, de ottléte alatt óriási nyugalommal és figyelemmel dolgozik, csakis arra a bizonyos egyetlen dologra összpontosít. Az ember az ottléte alatt azt hinné, ő az örök ráérős. Minden rendezvényen részt vesz, és nem mindig egyedül jön! Van egy nagy szenvedélye: emberfüggő!

 – Mi hozott és mi tart a pártban?

– Soha nem volt kérdés az, hogy a proletariátus irányába megyek, a környezetem ezt meghatározta. Mindig is tenni akartam az emberekért. Itt természetesen a munkásokra, a dolgozókra gondolok, nem a gazdagokra. Mindig közösségi ember voltam. Már általános iskolában az első diákönkormányzatnak is én voltam a titkára. Állandóan olyan helyzetbe kerültem, hogy közösségek, csoportok alakultak ki körülöttem. Találtam magamnak szerepet, vagy engem találtak meg valamilyen szereppel. Munkám középpontjában mindig az emberi kapcsolatok álltak és állnak ma is.

– Mi tart a mozgalomban?

– A szívem! Nem vagyok köpönyegforgató semmiben. Legyen szó konkrét munkáról vagy gondolkodásról. Ma is azt mondom, hogy jól döntöttem, mikor elköteleztem magam a kommunista eszme mellett. Ezt sosem fogom megváltoztatni. Meggyőződésem: mindenkinek joga van arra, hogy tehetségéhez és szorgalmához méltó életet éljen. Nem igazságosak a ma létező óriási különbségek, és nem humánusak.

– A Munkáspártban ismert, hogy fontos számodra a környezetvédelem.

– Környezetvédelmi szaküzemmérnöki a második diplomám. Muszáj ma a környezettel, a természetvédelemmel foglalkozni. Aki hosszú távon gondolkozik, nem mellőzheti ezt a kérdést, de már nem is kell hosszabb távon gondolkozni! Ha nem teszünk sürgősen valamit, akkor véges lesz az életterünk. A természet védelmében aktívan részt kell venni, de akinek erre nincs lehetősége, akkor is állampolgári felelőssége a szelektív hulladék gyűjtése.
  Önkormányzati képviselőként a Környezetvédelmi Bizottság tagja voltam, és nap mint nap ezért dolgoztam. A pártban újra működőképessé akarom tenni a zöld-bizottságot. Csak egészséges világban lehet emberi életet élni. Azt látjuk, hogy a globalizáció egyre nagyobb mértékben rongálja a környezetet, egyre nagyobb az emberek és a környezet kizsákmányolása. A környezettel gazdálkodni kell, a káros hatások ellen meg kell építeni a hatékony és biztonságos védelmi eszközt. Európában több országban működnek együtt a vörösök a zöldekkel. A jövőben ki kell forrnia egy vörös-zöld szövetségnek. Nem értek egyet azzal az állásponttal, hogy ne építsünk szinte semmit, mert első az ember egy ország életében, és az ember szükségleteit ki kell elégíteni. Mindig meg kell nézni, hogy mikor fontos a levelibéka élete és mikor nem az, ha az ember alapvető érdeke úgy kívánja. Zöldpolitikát a reális igények figyelembevételével folytassunk.

– Mivel foglalkozol szabadidődben?

– Szabadidőm alig van. Egy multinacionális cégnél dolgozom, ahol reggel nyolckor kezdődik a munka, és nem lehet tudni, mikor megyünk haza. Ennek ellenére mindig szakítok időt a pártfeladatokra. Hétfőnként változatlanul ott vagyok az elnökség ülésein. A meggyőződésem és az érzelmeim ugyanazt diktálják.

– Mit olvastál utoljára?

– Folyamatosan szakirodalmat olvasok. Sajnos mostanában nem jut időm másra. Természetesen a mozgalmi kérdésekről tájékozódom A Szabadságból és az Internetről.

– Mit szól a családod a politikai munkásságodhoz?

– Már tizenkilenc éve segítik a munkámat. Fiam többször volt képviselőjelölt, lányom mindig segít a kopogtatócédulák gyűjtésében.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Változtassa meg a színét vörösre, teremtsen olyan lehetőségeket, hogy meg tudjuk valósítani elképzeléseinket a pártban, teremtsen olyan lehetőségeket, hogy minél előbb megélhessünk egy olyan közösségi formát Magyarországon, amit mi elképzeltünk.

– Van vörös inged ?

– Van, rendezvényeken felveszem. Jó lenne rövidujjú is!

– Mi a személyes tapasztalatod az elmúlt idők változásaival kapcsolatban?

– A rendszerváltás után nem alkalmaztak egy céghez, bár minden követelménynek megfeleltem. A bért is kialkudtuk, s nem vettek fel, csak azért, mert munkásőr voltam. Az a célom, hogy hasonló tapasztalatai senkinek ne legyenek, és egy közösségi társadalomban élhessünk. Ezért is arra kérek minden olvasót és támogatót, hogy szimpátiáját azzal fejezze ki, hogy a Munkáspárt mellé teszi az X-et. Jelentkezzenek azok a tagok és támogatók is, akik a zöld mozgalomban részt vennének!