Cikkek
 

VÉLEMÉNY

GORBI BÉRE

„Eljött az ideje annak, hogy felszámolják a Vörös téren lévő Lenin mauzóleumot.” Ezt Mihail Szergejevics Gorbacsovnak, a nemzetközi és hazai szociáldemokrata jellegű mozgalom idoljának sikerült mondania a minap.

Mihail Szergejevics idős és megfáradt ember, életpályája során sikerült tönkretennie egy országot, egy eszmét, egy lehetőséget a világ népeinek. Ezt szocializmusnak hívták, ám Mihail Szergejevics úgy látta, az egész nem ér annyit, mint egy bűbájos szereplés a BBC késő esti slágerműsorában, egy kósza kézfogás Maggie Thatcherrel, vagy egy brill az asszonynak a milánói belvárosból. Ezzel egyébként így volt az is, aki látvány-vendégnek hívta születésnapi zsúrjára. Horn Gyula úr pillanatnyilag beteg, nyilván szánalmat érdemel. Hát szánjuk.
  Mihail Szergejevics Gorbacsovon nincs mit szánni. Áruló. Eladott mindent. Harminc ezüstért? Ugyan. Volt egy szánalmas Pizza Hut reklám, Svájcban neveltetett unokájával népszerűsítette a … nem a pizzát, a kapitalizmust. Szocializmushoz ennek persze köze megint csak semmi, államférfinak kínos, de hát fizetett. Mára a pizzás óriáslánc sem vevő az egykori pártvezető mosolyára. Mihail Szergejevicsnek újra fel kell építenie magát. Ez média-szleng, arra használják pr-menedzserek, amikor az eladhatatlant igyekeznek újra piacra dobni. A gagyit. Mihail Szergejevics lejárt áru, ha nem pomádézzák, semmit sem ér.
  Erre találták ki most, hogy a változatosság kedvéért árulja el a múltját is. Haza kipipálva, tisztesség minek, eszme meg tán nem is volt. Olyan gorbacsovi, magyar szocialista ez. Gorbacsovnak van alapítványa, róla elnevezett, neki hasznot hozó. Pénzzé váltotta kapcsolatait, életét, hitét… hazáját. Gyűlölik Oroszországban, de a félelmét a Nyugat busásan megfizeti. Mihail Szergejevics meg nyel és élvezi.
  Az orosz kommunisták vezetőjének igaza van: „leköpködik múltunkat, annak jelképeit, eredményeit, hőseit és vezéreit; újraélesztik a történelem szemétdombjára került személyiségeket, akiknek ideológiája a választásokon legfeljebb egy-két százalékot szerzett, és újraindítják az államiságunk alapjait leromboló liberális gépezetet”. Gennagyij Zjuganov nem él Magyarországon, de igaza van ebben is: „Ezekből a kezekből nem lehet semmit elfogadni, mert bemocskolódtak több millió állampolgár sorsával, akiket mindentől megfosztottak az úgynevezett peresztrojka és az azt követő liberális reformok évei alatt”.
  Az orosz kommunisták vezetője szerint Mihail Gorbacsovnak vezekelni, vezekelni és még egyszer vezekelnie kellene azért, amit elkövetett. Megszámlálhatatlan stáció lesz.

ÖSSZETARTÁSBAN AZ ERŐ!

Ez a jelszó bizony sokunknak rémlik még a régi iskolai faliújságokról. A rendszer, amiben ezt nem csak hirdették, de tették is, a múlté, de a mondat továbbra is arra bíztat bennünket: dolgozzunk, s ha összefogunk, közös erővel elérhetjük céljainkat.
  S miért is ne lehetne ezt baráti, sőt, családi körben tenni? Több elvtársunk bizonyította már, hogy ahol otthon is napi téma a párt, közösen vesznek részt a feladatokban, ott a munka is hatékonyabb.
  Sokszor hallom idősebb elvtársainktól, hogy a gyerekek azért nem jönnek a pártba, mert sokat dolgoznak, rohanó az életük, s minden percüket áthatja a létbizonytalanság. Kevés a pénz, a munkáltató ki tudja, mikor teszi ki őket az utcára, az unokák iskoláztatása szinte megfizethetetlen.
  De éppen ez az! Éppen ezért kellene őket a pártba hozni: hogy ők is tehessenek a kapitalizmus sanyargatása ellen, egy élhetőbb életért. Nem kell „kényszeríteni” senkit, de akár családi ebédeken is szóba lehet hozni a párt munkásságát, céljait. Azt, hogy a kommunisták új lehetőségeket, jobb körülményeket akarnak teremteni a dolgozó embereknek. Azt, hogy a kommunizmus nem csak néhány idősödő ember nosztalgiája, hanem valóság, ahol egyre több fiatal emeli fel szavát a kizsákmányolás, a gyurcsányi kiszipolyozás ellen. Oda lehet adni A Szabadságot. Csalogatónak talán csak annyit mondani, hogy olyasmit is megtudhatnak belőle, amit a tévéből, újságból sosem fognak megtudni.Államunk vezetése a kényes kérdéseket következetesen a szőnyeg alá söpri, az embereknek meg úgyis hazudnak. Ez utóbbit szerintem már maguktól is tudják… A következő ebéden pedig egy-két kérdésről el lehet velük beszélgetni. Nincsen ebben semmi különös: régen is, ha összeült a család, megbeszélték az őket foglalkoztató kérdéseket.
  És igen, lesznek olyanok, akik elzárkóznak. Nem baj! Lesznek olyanok is, akik érdeklődni fognak, kérnek még Szabadságot, s eljönnek rendezvényeinkre, ahol lehetőségük nyílik beszélgetni másokkal is a problémákról, s arról, hogyan lehetne őket megoldani.
  Mert azokat csak közösen, összetartásban lehet.

CSEH KATALIN