VÉRREL ÁLDOZUNK A NATO-NAK

Szekeres Imre Afganisztánban. Német gép,
magyar katona, milyen érdek?

A múlt héten Afganisztánban elesett egy magyar katona. A fiatalember zsoldos volt, tudta mit és mennyiért vállal. Azt nem tudta, hogy társaival együtt ő egy egyszerű üzlet része: Gyurcsányék vérrel fizetnek dollárok és eurók helyett.

Ha egy katona, egy ember szolgálata teljesítése közben hal meg, az tragédia. Nem lehet nem együtt érezni az Afganisztánban harminc évesen életét vesztő magyar tűzszerész hozzátartozóival. Békében veszítették el katona fiukat. Békében, mert Magyarország nem visel hadat Afganisztánnal, nem védjük az ősi magyar bérceket a talibok vagy pastuk ellen, mi több, még magyar érdek sincs a szerencsétlen sorsú ázsiai országban. Afganisztánban azért vannak magyar katonák, mert a NATO tagjai vagyunk, s mivel a katonai büdzsénket a Gyurcsány Ferenc vezette magyar kormány ténykedése egyéb költségvetési lyukainak betömésére használja. Ha pénzzel nem róhatjuk le hűbéri kötelezettségünket – mert hát erről van szó, a NATO nem barátságból garantálja a magyar kapitalizmus urainak kormányzását – pénzben, fizetünk természetben, katonavérben.
  Kovács Gyula törzsőrmesternek ezt aligha mondták el, amikor Afganisztánba indult. Ő valószínűleg csak azt tudta, hogy katonának született, szolgálni szeretné a hazáját, s hát igen… meg is akart élni. Mert itthon nem lehet. A fiatalember alighanem kitűnően tudta, hogy egy emberi érvekkel nehezen indokolható megszálló akció keretében megy Kabulba. Azonban itthon a katonát rosszul fizetik, megélni akkor tud, ha megy Irakba, Afganisztánba, Koszovóba. Tudta, hogy a felszerelése olyan lesz, amilyen, hiszen Budapestről ennyit adnak rá. Alighanem, amikor először meghallotta egysége nevét is, nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen: Magyar Honvédség Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj.

A fiatalember sejthette, hogy amikor ezt elvállalja, a hivatásos katona helyett a zsoldos útját választja. Nem nagyon hagytak neki más választást.
  Gyurcsány Ferenc, Szekeres Imre, Göncz Kinga és a magyar elit összes többi tagja, Szili Katalintól Dávid Ibolyáig feláldozta a fiatalembert saját rövid- és hosszú távú politikai és gazdagodási érdekeiben. Mi több, felhasználják halála után is. Egy temetésből pr-akciót csinálnak, előléptetik hadnaggyá, „díszmagyart” húznak a koporsó fogadására, a katonatiszt vérével igyekeznek elmosni saját bűnüket. Fényképezkednek az elesett katona szeghalmi háza előtt, kezet csókolnak édesanyjának, majd röhögve hívják a kormányzati pr-osztályt: ez is megvolt, s még egy könnyet is előteremtettem, az RTL lehozta?
  Nemzeti Vágta után most Nemzeti Hőst játszanak, hiszen a halál is csak üzlet. Nekik.
  S senki, senki a magyar kommunistákon kívül nem teszi fel a kérdést: Mi az úristent keresünk Afganisztánban, s mit keresnek ezek húsz éve itt?