Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

ÖSSZMAGYAR POFA BE

Nem kell aggódni nemzetünk jövőjéért! A parlamenti pártok igenis képesek egységesek lenni, ha a haza érdeke azt kívánja. Derék parlamenti pártjaink persze még nem cselekedni tudnak egységesen, hanem csak hallgatni. Ami azért nem ugyanaz.
  A héten például egységesen hallgattak arról, hogy Írországban a nép leszavazta az Európai Unió lisszaboni szerződését. Igazuk is van! Mit okvetetlenkednek ezek az írek? Náluknál még mi is többen vagyunk, ami azért már valami!  Nehogy má’ ők fújják a passzátszelet! A végén még elrontják az egészet. Hol vannak ezek Európától? Mi már tavaly decemberben megszavaztuk a parlamentben a lisszaboni szerződést. A seggnyalás nem olimpiai versenyszám, de ebben mi nagyon jók vagyunk. A külügyeseknek még lefordítani sem volt idejük az új szerződést, de Gyurcsány máris keresztülverte a parlamenten. Illetve, olyan nagyon nem is kellett vernie, mert ebben nagyon egységesek. Feri is, János is. Aki ma már ugye Gábor lett. Ja és persze, Viktor is egységes, meg Zsolt is. Ibolyka meg pláne egységes, balatoni reklámúszásával letudta, amit kellett.
  Szépen, ahogy kell, egységesen hallgattak a parlamenti pártok az Afganisztánban felrobbant magyar katona ügyében is. Hogyne hallgattak volna, amikor annak idején megmondták nekik, hogy Afganisztán ügyében a magyar nemzet egységes. Hogy kik mondták meg? Akinek ez a dolga, az mondta meg. Ne kíváncsiskodj!  Szóval a nemzet egységes. Olyan egységes, hogy nem is kell megkérdezni a népet. Ebben sem! Meg a lisszaboni szerződés ügyében sem. A végén még valami jobbszélső-balszélső eszementnek eszébe jutna, amire nagyapja tanította: édes fiam, a nemzeti érdeket itthon kell védeni, nem a Don-kanyarnál!

HÁROMSZOR NYOLC

Az ipari forradalom hajnalán a tulajdonos addig dolgoztatta a munkást, amíg jól esett neki, mármint a tulajnak. Idővel rájöttek, hogy ez így nem jó. Na, nem az emberi jogi ráolvasások hozták meg hatásukat, nem! A tőkés nem hülye, rájött, hogy a melós előbb-utóbb beledöglik napi 16-18 óra munkába. Meg aztán idővel a munkásnak is volt egy-két keresetlen szava az ügyhöz. Ekkor született a munkásság nagyszerű követelése a háromszor nyolcról: nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás!
  Ez úgy többé-kevésbé elterjedt Európában, még nálunk is. Igaz, a rendszerváltás óta már szinte senki sem annyit dolgozik, mint amennyit a munka törvénykönyve előír. A munkás többet, a parlamenti képviselők meg kevesebbet.
  Még, még és még, a burzsujnak soha sem elég! Ugye, emlékszel, ezt énekeltük hajdanán. És tényleg nem elég! Több EU-országban már messze túl vannak a heti hatvan órán is. Az EU most elhatározta, hogy egységesít: legyen heti 60 óra. Vagyis ötnapos munkahéttel számolva napi 12 óra. Az egészet persze leöntik csokoládéval, hogy nehogy azt hidd, hogy a doktor bácsik rosszat akarnak neked. A munkaidő továbbra is 48 óra lenne, de te önkéntesen, dalolva, törvényesen vállalhatnál még 12 órát. Hát nem szép a kapitalista demokrácia?

TE MIT ADHATSZ AMERIKÁNAK?

Az egyik magyar városban a magyar vállalkozók hírét vették, hogy a piacot, ami eddig a kenyerüket adta, a helyi hatalom fel akarja számolni. Megtudták, hogy a területet egy multi cég veszi meg, és épít rá egy tüchtig bevásárlóközpontot. Tudod, olyat, amiből már van ezer kis hazánkban. A magyarok nem estek kétségbe. Összedobták a pénzt, és elhatározták, hogy csinálnak egy ugyanolyant. Illetve nem egészen olyant, mert az övéké magyar lett volna. Miért ne építhetnének? Végül is az van kiírva Hegyeshalomnál, hogy Magyar Köztársaság. A jogokkal nem is volt baj, csak a végrehajtással. Amikor beadták az engedélyeket, az illetékes hatóságok rögtön megmondták, hogy nem lehet. Miért? Lényegi kifogások merültek fel. Nem is lehetett apelláta. Képzeld el! Olyan környezetvédelmi akadályok derültek ki, hogy „még nyílnak a völgyben a kerti virágok”. Tűzvédelmi szempontból meg aggályos volt, hogy „tanyáknál szellők lágy ölében ringatózik a kalászos búza”.
  A multinak be sem kellett vinnie az engedélyt kérő papírokat. Kiment értük a polgármester. A városi közgyűlés kormánypárti képviselői ingadoztak, hogy misét mondassanak-e a multi üdvéért, vagy inkább a helyi cigányokkal húzassák el kedvenc nótájukat. Végül is bölcsen úgy döntöttek, hogy egy szép testületi határozatban örökítik meg a város jótevőinek érdemeit.
  A multinál az egyik magyar származású amerikai kisfőnök közben jelezte, hogy ő szívesen viselne zakója hajtókáján valamilyen magyar köztársasági keresztet. Az se baj, ha csillag, csak az asszony ne molesztálja már, hogy még ennyit sem tud elintézni. A térség kormánypárti képviselője rögtön mondta, hogy ez a legkevesebb, amit megtehetünk barátainkért, mert végül is nem megmondta a néhai John Kennedy: „ne azt nézd, mit adhat neked Amerika, hanem azt, hogy Te mit adhatsz Amerikának!”

THÜRMER GYULA