HIVATÁSOS FORRADALMÁROK

November 24-én lesz 90 éve annak, hogy megalakult elődünk, a Kommunisták Magyarországi Pártja. Hogyan, milyen eszközökkel küzdöttek elődeink?

„ÖNTUDATOS FORRADALMÁROKRA
VAN SZÜKSÉGÜNK”

A párt megalakítása csak az első lépés volt. Magát a pártot meg kellett szervezni. A háború súlyos válságot idézett elő, az emberek elvesztették tartalékaikat. A győztesek mindenben megalázták Magyarországot. Ebben a helyzetben a magyar társadalom percről-percre radikalizálódott. A helyzet kedvező volt a kommunistáknak, a párt megszervezése mégsem volt egyszerű feladat. A munkások ugyanis nem léptek be tömegesen a KMP-be, megmaradtak a szociáldemokrata pártban. Megszokták annak rendszereit, és a sokszázezres szervezet védelmet is jelentett. Ráadásul az MSZDP folyamatosan támadta a kommunistákat, mind a politika, mind a propaganda terén.
  A KMP vezetése két út között választhatott: vagy hozzálát egy széles pártszervezeti hálózat kiépítéséhez, vagy a meglévő erőit koncentrálja. A széleskörű pártépítés mellett szólt, hogy a KMP tagsága kis létszámú volt, szervezetei alig voltak, és ez hátrány volt a nagy szervezeti hálózattal rendelkező szociáldemokratákkal szemben. A KMP vezetése azonban megértette, hogy a pártszervezetek kiépítése hosszadalmas munka. Fő feladatként ezért azt tekintette, hogy a tömegeket megnyerje forradalmi politikájának. Ennek fő eszköze egy fegyelmezett, centralizált, viszonylag kis létszámú harcoló párt felépítése és a propagandamunka volt.
  A párt világos tagfelvételi normákat fogalmazott meg: „Nekünk elsősorban meggyőződött, öntudatos forradalmárokra van szükségünk.” A tagok felvételéről a taggyűlés döntött. A bérmunkásokat és földnélküli parasztokat minden további nélkül felvették. A nem munkás foglalkozásúakat két párttagnak kellett ajánlania.

HÓLABDA MÓDSZER

A KMP vezetése kiadta az utasítást az ún. hólabda módszer alkalmazására: „Minden elvtárs a hozzá legközelebb álló (ismerős) elvtársaiból összehoz 8-10 tagú csoportot.” A csoportok legalább hetente egyszer találkozzanak, a pártközpont anyagai alapján vitassák meg a helyzetet. A csoport vezetője közvetlenül tartotta a kapcsolatot a pártközponttal, s a közösség minden egyes tagja maga is szervezett újabb 8-10 tagú csoportokat.
  Az egyes szakmákon belül kommunista csoportokat hoztak létre. 1918 decemberétől így jöttek létre kommunista sejtek a vasasok, a faipari munkások, a nyomdászok, a festőmunkások, a szabók, az építőmunkások között. Gyorsan létesült kapcsolat a közalkalmazottakkal, tanítókkal is.
  December közepe után elkezdődött a pártszervezés a budapesti nagyüzemekben. Különösen erős szervezet jött létre a Ganz gyárban, a MÁV Északi Főműhelyében, a csepeli Weiss Manfrédban. 1919 januárjától hozzáláttak a területi pártszervezetek kiépítéséhez. Az első szervezetek Újpesten, Kispesten, Csepelen, Albertfalván, Rákosfalván, Rákosszentmihályon jöttek létre.
  A KMP taglétszámáról nem maradtak meg pontos adatok. Korvin Ottó szerint, aki a pártközpontban az adminisztratív munkát irányította, 1919. január végén 10 ezer tagja volt a pártnak.
  

„A párt gyorsan hódított a tömegek között” – írta később visszaemlékezéseiben Rákosi Mátyás, aki 1918 novemberétől aktívan bekapcsolódott a pártközpont munkájába. A munka sikeréhez hozzájárult az általános helyzet, de az önmagában kevés lett volna A tagoknak dolgozniuk kellett, és nem is keveset. „A teljesítőképesség határát a kommunista számára az adta meg, hogy mennyit kívánnak tőle” – olvashatjuk Lengyel József könyvében. Lengyel József ekkor 22 éves volt, a párt lapjában, a Vörös Újságban dolgozott. 1930-ban a Szovjetunióba került, ahol megírta első igazán jelentős művét, a Visegrádi utcát. E könyvéből tudunk sokat a párt első hónapjairól. 1955-ben tért haza, 1963-ban irodalmi munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el.

PÁRTOKTATÁS: BELÉPÉS CSAK TAGSÁGI KÖNYVVEL

A pártszervezetekben azonnal megkez­dődött a pártoktatás. „A tudatlanság kezdett kellemetlenné válni (…) de ijesztő volt, mi mindent kellett volna hamarjában megtanulni” – jellemezte az akkori helyzetet Lengyel József. Rákosi visszaemlékezései szerint is „a párt gyengén állt a forradalmi elmélettel”. Lenin művei ekkoriban csak oroszul és kis példányszámban jelentek meg. „Magyarországon még a marxizmus klasszikusai sem voltak kiadva” – írja Rákosi. Mivel kezdték? Természetesen a Kommunista Kiáltvánnyal! Az előadásokat a párt országos vezetői tartották. A pártoktatáson való részvétel kitüntetés volt, csak meghívóval és párttagsági könyvvel lehetett belépni. A gyűlések este 7 után kezdődtek.