Cikkek
 

MOZGALOM

 

AZ 1948-AS PÁRTEGYESÜLÉS ÉS ELŐZMÉNYEI

A pártegyesülés utáni ünnepi koncerten.
Külsőségből sok volt.

60 éve egyesült a Magyar Kommunista Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. Az esemény hosszú ideig meghatározta a magyar munkásmozgalom fejlődését. A két párt egyesítését évtizedeken át döntően pozitív eseményként magyarázták, összhangban az akkori politikai elvárásokkal. De mit is jelent mai fejjel gondolkodva, milyen következményekkel és következtetésekkel jár a mai Munkáspártra nézve? Erre keresünk választ a következő írásban.
(Második rész)

 1945 után

A felszabadulás után Magyarországon is megkezdődik a két munkáspárt egyesülésének előkészítése. Korábbi helyzetüknél és ideológiai eltérésüknél fogva jelentős különbség van a két párt között. A szociáldemokrata vezetés bal szárnya (Szakasits, Marosán, Ries) elfogadja az egyesülést, míg a jobb szárny (Kéthly, Szélig, Peyer) továbbra is kitart a kommunistaellenes vonal mellett. Az SZDP szervezetileg széleskörű, összetételében heterogén párt. Befolyása kiterjed az értelmiségre és a kispolgárságra, de alapvető bázisa a munkásosztály. Sorai közt megtaláljuk a munkásarisztokrácia képviselőit ugyanúgy, mint a gyári munkást. Évtizedes a beágyazottsága a szakszervezetekben, és jelentős országos hálózattal rendelkezik. Vidéken elsősorban a nagyobb városokban van jelen, a parasztság körében számottevő bázissal nem rendelkezik.
  Ezzel szemben a Kommunista Párt évtizedes illegalitásból jött, szervezetileg gyenge, tagjainak száma alacsony. A tagság létszáma csak 1945 után kezd el rohamosan növekedni. A párt vezetése itt sem egységes. Az emigrációból hazaérkezett vezetők (Rákosi, Révai, Gerő) és az itthoni káderek (Kádár, Rajk) közötti ellentét már körvonalazódik.
  A pártegyesülés alapvető társadalmi osztályai – a munkásosztály és a parasztság - sem mutat egységes képet. A felszabadulás után nem múlt el nyomtalanul a Horthy-korszak 25 éve. A társadalom széles rétegeiben erősen jelen van az antikommunizmus és a szovjetellenesség. A lakosság 60 százalékát adó parasztságnál jelentős a klerikális reakció befolyása. A forradalom vívmányainak megvédése csak a parasztság egy részének – elsősorban a földmunkásoknak és az újgazdáknak – érdeke. A parasztság másik része a reakció gyűjtőpártját, az FKGP-t támogatja.
  A munkásosztály a gyenge iparosodás miatt nem jelentős. Az ipari munkásság a lakosság mintegy 18 százalékát adja, zömmel paraszti származásúak, szervezetileg és eszmeileg a szociáldemokráciához kötődnek. Soraikban szélsőjobboldali, nyilas eszmék is teret hódítottak. A kommunista befolyás csak kisebb részüket érintette.
  Ezen a talajon, és ilyen feltételek mellett került sor 1948. június 12-én az MKP IV. és az SZDP XXXVII. Kongresszusára, melyet még aznap követett a két párt egyesülési kongresszusa. Megalakult a Magyar Dolgozók Pártja.

A PÁRTEGYESÜLÉS KÖVETKEZMÉNYEI ÉS TANULSÁGAI A MÁRA NÉZVE

A pártegyesülést sokáig úgy állították be, mint a magyar munkásosztály egységének megvalósulását. A valóságban a két párt egyesülése politikai lépés volt, amelyet az akkori nemzetközi viszonyok és a hatalom megszerzésének követelményei diktáltak. A magyar munkásosztály egysége létrejött, de nem a pártegyesülés, hanem a szocialista építésben elért tényleges eredmények, a teljes foglalkoztatás, a nagyméretű iparosítás, az általános jólét emelkedése következtében.
  A kommunista és a szociáldemokrata párt 1948-as egyesülése azt a látszatot keltette, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták között nem csupán taktikai, de stratégiai együttműködés is lehet, sőt céljaik lényegében azonosak. Ez azonban nem volt igaz. A szociáldemokrácia baloldali része tudomásul vette a kommunisták vezető szerepét, de soha nem azonosult vele teljesen. A jobboldali szociáldemokrácia pedig a kommunista hatalom ádáz ellenségévé vált, és szerepe volt az 1956-os ellenforradalom előkészítésében.
  A párt az 1948-1956-os időszakban elhanyagolta a reformizmus, a szociáldemokrácia elleni eszmei küzdelmet, figyelmen kívül hagyta, hogy a pártba áramló tömegek társadalmi hátterük, neveltetésük, ideológiai felkészültségük folytán közelebb állnak a szociáldemokráciához, mint a kommunista vonalhoz. Ez végzetesnek bizonyult 1956-ban, s egyik tényezője volt a párt teljes cselekvőképtelenségének.

(Folytatjuk)

GILICZE ATTILA

THÜRMER GYULA