Cikkek
 

EURÓPAI UNIÓ

EGY ÍR  NEM , AMELY LEHETŐSÉGET TEREMT

VÉTÓ: NE AZ EU MONDJA MEG, MI JÓ AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK!

 Visszautasítva. Az unió urai ezúttal
veszítettek a lakossággal szemben


Írország lakossága nemet mondott az Európai Unió reformtervezetére. Brüsszel urai zsákutcába kerültek: központosítási terveiket, amelyek korlátozták volna a nemzetek jogait, újra elutasította az „istenadta nép”.

Kezdjük a lényeggel. Miről szól az Európai Unió vezetőinek tavaly Lisszabonban megkötött alkuja? Tömören: minél kevesebb jog az egyes államoknak, minél több Brüsszelnek. Lenne például elnök, tényleges kormány, felednék a nemzeti gazdaságot és vétójogot, azaz, hogy ha formálisan is, de a legkisebb ország is hasonló „jogokat” élvezzen, mint a legnagyobb. Mert az Európai Unió ma másképp nem kormányozható, ha pedig így van, elveszíti értelmét az egységes, pontosabban egységesre szabályozott Európa is a multinacionális tőke számára. Központosítani, egy arcra kell szabni mindent. Egyszerűbb, hatékonyabb, több profitot termel.
  Csak három példa: ha holnap Magyarország azt mondja, hogy csökkenteni akarja az adókat, mert az nemzeti érdek, ám Brüsszel másképp dönt, Budapestnek „coki”! Ha Magyarország a mezőgazdaságát akarja fejleszteni, mert jó és megéri, ám Brüsszelben azt mondják, hogy mégse, akkor nincs választás. S végezetül, ha Brüsszelben azt mondják, hogy Magyarország nem akar ebből kilépni, akkor nem léphet ki. Nem dönthetünk szabadon a saját életünket érintő kérdésekről!
  Mindezt soha sem bocsátották nyílt vitára. Az elképzelés elődje, az európai alkotmány 2005-ben megbukott Hollandiában és Franciaországban is.

Magyarázat
Az Európai Unióban a nagyok – Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Olasz­ország – szava a szövetség bővítéséig döntő volt. Ugyanakkor még mindenki rendelkezett vétójoggal, ám mivel viszonylag kevesen voltak, a gazdaságilag meghatározó államok érdeke könnyen érvényesült. Lehetett demokráciát játszani. Minden a szocialista tábor szétesése után változott meg: a nagytőke nyomására immár gond nélkül korlátozni lehetett a szociális kiadásokat, a munkára vonatkozó jogokat, hogy optimalizálják a hasznot. Nem maradt jobb példa. Ehhez a piacok bővítése is kellett, egységes szabályokkal: erre volt jó az unió. Ám az ötvenes években elfogadott „demokratikus működési rend” nem működött 28 állammal, idegesítő népképviseleti elvekkel, gyakorta zavaros fejű vezetőkkel. A nagyok döntöttek, most már legyen minden egyértelmű: mi határozunk mindenben. Nincs kisebbségi, nemzeti vélemény, nincs vétójog. Természetesen sokkal kevésbé Berlint, Londont, Párizst és Rómát, hanem a Deutsche Telekomot, a Shellt, a Gas de France-t és a Fiatot értjük az Unió alatt.

  Az unió vezetői akkor rájöttek, hogy kellemetlen, ha mindent népszavazásra bocsátunk, döntsenek a megbízhatóbb politikusok és parlamentek. A lisszaboni szerződést – az európai alkotmány “könnyített” változatát – zárt ajtók mögött dolgozták ki, a 300 oldalas szakzsargon jogi végzettséggel nem rendelkezők számára emészthetetlen. A tagállamok vezetői pedig megegyeztek, hogy igyekeznek elkerülni a kiszámíthatatlan nemzeti népszavazásokat. A portugál fővárosban elfogadott új szerződésről így már csak egyetlen országban, Írországban kérdezték meg a lakosságot. A nép meg nemet mondott múlt csütörtökön. Érdekes módon a kétkezi ír munkások túlnyomó többsége mondott nemet.
  „Egyre nő a szakadék az európai stratégia és az állampolgárok gondjai között.” S ezt nem egy euroszkeptikus mondta, hanem egy meggyőződéses uniós politikus, Jean-Pierre Jouyet, az európai ügyek francia államtitkára.
   „A halász és a fuvaros az utcán tüntet, mert nem tud megélni, a politikusok meg parlamenti és gazdasági bizottsági helyeken veszekednek, ahelyett, hogy a benzin és a hús árával foglalkoznának!” – mindezt Athénban mondta a múlt héten egy görög munkás a BBC kamerája előtt, majd elindult a frissen állított barikád felé.

Magyar elsők
A Magyar Köztársaság Országgyűlése az Európai Unióban elsőként hagyta jóvá a lisszaboni szerződést. Utólag megjelent egy Brüsszelből fizetett közvélemény-kutatás: a magyar parlamenti képviselők mindössze húsz százaléka tudott arról, hogy megszavazták a reformtervezetet. A lakosság mindössze nyolc százaléka hallott az ügyről, a szerződés lényegét három százalék tudta megfogalmazni. A lisszaboni szerződés meghatározó mértékben befolyásolja Magyarország helyzetét, ám a politikai elit úgy döntött: nem kell tudnunk róla. A szerződés ismertetésére szánt milliárdokat Gyurcsány Ferenc kormánya saját maguk népszerűsítésére, a szinte kizárólag kormányzati pénzek kiszervezésére, MSZP-s és SZDSZ-es települések vezetőinek támogatására szánt „Új Magyarország” terv népszerűsítésére fordította.