Minap egy fővárosi piacon jártam, s megdöbbentem. A legtöbb stand pangott, vagy legalábbis mérsékelt volt a forgalmuk, egy helyen viszont tízesével álltak sorba. Kíváncsi lettem: mit adnak itt? Ingyen csülköt? Akciós téliszalámit?
  Tévedtem… A csalódás mellbevágó volt. Átkandikálva az emberek sorfalán, két feliratot láthattam: párizsi-vég, szalámi-vég. Ide jutottunk?! Magyarországon?! Igen, az árcédula a normál felvágott feléért hirdette a „terméket”.
  Szerencsés vagyok, jártam külföldön, láttam, ott az ilyet a kutyának, cicának viszik, hiszen ki tudja, meddig alkalmas emberi fogyasztásra. Itt látszott: a családnak lesz.
  Nem vagyok hebehurgya, gondoltam, megkérdezem. Hátha én tévedek. Szimpatikus idős néni állt a sorban kandikálásomat átengedve, gondoltam szóba elegyedhetnénk. Nem túl kreatív:
  – Tessék mondani, ez a reggelihez lesz? Mosolyogva válaszolt: - Persze! Két unokám van, jó lesz ez reggelinek is, vacsorának is. És sokkal olcsóbb, nem? A fiam is, a menyem is két műszakban dolgozik, nincs idejük vásárolni, meg jobb is, ha segítek beosztani a pénzt. Így is csak alig jut a számlákra.  Szomorúan bólogattam, megértem. Aztán jött a kisördög: – Régen nem így volt, ugye?  S bár lenne helyem leírni, mi mindent kaptam válaszul! Igen, régen futotta rendes húsra, felvágottra, még külföldön is voltak nyaralni a családdal. Ma már… elvisz mindent az adó, drága a villany, a gáz, duplán fizetünk a vízért is, mert ott a csatorna.  Felvetettem: – Dehát ez a mai kormány műve, nem? Nem volt nekünk annyira jó az a rendszerváltás. Örömmel helyeselt: – Bizony, nem! – De hát nem a szocialistákra tetszett szavazni? – Dehogynem! A régi rendszer sokkal jobb volt, ott lehetett tisztességesen élni, dolgozni. (Miért nincs itt velem egy Szabadság?!) Azért megkérdeztem: – Arra nem tetszik gondolni, hogy ez a Gyurcsány-Kóka-féle banda nem a régit, hanem a fosztogató újat képviseli? – lemondóan bólintott. - Dehogynem. De csak nem fogok az Orbán-félékre szavazni?! Bólogattam, megint csak. – De tessék mondani, a Thürmer Gyuláról, a Magyar Kommunista Munkáspártról csak tetszett hallani? Ők azért régi kommunisták! Csak legyintett. – Ugyan, esélyük sincs, pénzük semmi, a gondolatok jók, de hát úgyse fog senki rájuk szavazni. Minek pazaroljam az enyémet is…
  S amit elmondtam a szimpatikus idős hölgynek, fenntartom továbbra is: Nem pazarlás! Ha változtatni akarunk, ha nem a helikopteres, milliárdos kizsákmányolókat akarjuk, ha egy jobb jövőt akarunk, akkor mindig a Munkáspártra kell szavazni! Mindig! A többi lop, csal, hazudik. A mai kommunisták húsz éve a dolgozó emberért dolgoznak. Ahogyan a becsületesek „régen” évtizedekig tették.

CSEH KATALIN

 Nincsenek örök érvényű következtetések, sem végtelen időkig érvényes receptek. Idővel minden változik, s e változások követelményeinek megfelelően kell életünket szervezni. A hibalehetőségek is gyakoribbak, mint a lassabb tempójú múltban.

Az elnöki látogatás kapcsán megbeszéltük a Ferencvárosban, hogy mit csináltunk jól, s mit rosszul, hiszen a siető idő a nyakunkban loholt. Idő! A legfontosabb dolog, amit figyelembe kell venni. Mikor, hol, mit szervezünk? Egy bevásárlóközpont elé inkább késő délután, estefele álljunk ki, mert akkor vannak a legtöbben. 15 óráig pangás van, mindenki dolgozik. Ma a reggeli és az esti órák a legmegfelelőbbek az utcai munkára. A gyakorlat a legjobb tanácsadó. Persze 15 óra körül is el lehet érni pár embert, tehát nem árt néha kiállni, szórólapot, Szabadságot osztani. Ami fontos: a rendszeresség. Ha egyszer láttak ott bennünket, adjunk lehetőséget, hogy visszajöjjenek, kérdezzenek, csatlakozzanak.
  De igen, az időpont reggel és este a legjobb. Mert kit kell nekünk megszólítani? A munkást, a dolgozót, a diákot – az ő életritmusát kell követni!
  Mikor menjünk piacra? Amikor más is megy, mikor egymás sarkára lépnek...
  Kinek adjuk A Szabadságot, a szórólapot? Leginkább a fiataloknak, az aktívaknak, akiknek húsukba vág a rendszer bestiális karma. Jó, adjunk másnak is (bár plázacicából nem lesz szalonna), de mi a munkásokért vagyunk: mi vagyunk a Munkáspárt! Szórólapozásra a reggel 6 óra kiváló. Csak úgy tódulnak ki az emberek a metróból, tömve vannak a munkásbuszok és vonatok. Ezekkel az akciókkal elő lehet készíteni egy-egy elnöki látogatást is.
  Lényeges szempont, hogy minél több ember találkozzon a párt elsőszámú vezetőjével és jusson hozzá a forradalmi röplapokhoz. Jó ötlet ráépítkezni valamilyen helyi eseményre, sokadalomra. Ne feledjük el: Budapesten másként élnek, mint Sopronban. Mindig vegyük figyelembe a helyszínt, az emberek szokásait, a hagyományokat. Inkább változtassunk az időponton, ha a helyzet megengedi, de az sem baj, ha előre több alternatívát jelölünk ki, hogy legyen „B” terv. S a legfontosabb: nem baj, ha nem minden tökéletes. El kell jutnunk az emberekhez, s ezt csak gyakorlattal, folyamatos munkával érhetjük el.

FOGARASSI ZSUZSA