LEGÁLIS ÉS ILLEGÁLIS PÁRTMUNKA

November 24-én lesz 90 éve annak, hogy megalakult elődünk, a Kommunisták Magyarországi Pártja. 1918 novembere és 1919 februárja között a párt egyszerre küzdött a polgári kormány elnyomása és a szociáldemokraták befolyása ellen. A párt legálisan létezett, de ekkor tanulta a legális és az illegális munka eszközeit.
 

A MUNKÁSTANÁCSOKBAN

A párt vezetése tudta, hogy a tömegeket ott kell megnyerni, ahol vannak. Nem a tömegek jönnek a párthoz, hanem a pártnak kell azokba a szervezetekbe bejutni, ahol a tömegek vannak. A párt ezért egyik legfontosabb feladatának a munkástanácsok befolyásolását tartotta. A budapesti munkástanácson belül 10-11 főből létrehozták a kommunista frakciót, élén Vágó Bélával, aki Kun irányításával végezte a munkát. A munkástanácsokat a szociáldemokraták uralták, a kommunistáknak velük kellett felvenni a küzdelmet. Az eszmei viták nem egyszer verekedésbe mentek át. A munkástanácsokban a kommunista párt tapasztalatlan aktivistái megtanulták a tömegmunkát, a közszereplést, a harcot. 1919 januárjában a kommunistákat kizárták, de addigra kialakult egy edzett, tapasztalt politikai csapat.

HOL VOLTAK A KMP IRATAI?

A harcoló politikai pártnak pontosan tudnia kell, hogy mit terveznek ellenfelei. Információk nélkül a KMP is elveszett volna 1918-19-ben. A KMP az állami szerveken belül is megtalálta azokat, akik rokonszenveztek velük, de munkájuk miatt nem vállalhatták nyíltan a párttagságot. A párt beépült a rendőrségre is, rendszeresen kaptak információkat a rendőrségi intézkedésekről. Így látták el a pártot útlevelekkel, sőt fegyverekkel is. Lengyel József így emlékezett a Visegrádi utca című könyvében: „A rendőrségen ekkor már voltak embereink, akik idejében figyelmeztettek bennünket a készülő rendőrségi akciókra.” Az illegális pártmunka egyik mestere Korvin Ottó volt. „A csepeli nagy szikratávíró állomáson Ottónak dolgozott egy T. nevű embere. A szikratáviratok szövegét Ottó előbb kapta meg, mint a kormány” – teszi hozzá Lengyel József. A visszaemlékezésekből azt is tudjuk, hogy a KMP iratait nem a Visegrádi utcai pártszékházban tartották, hanem ott, ahol a tőkés hatalom soha nem kereste volna és nem is kereste: a tőzsdebíróság polcain.

A PÁRT BELSŐ ELHÁRÍTÁSA

Nem csak a kommunisták jutottak be a tőkés hatalom soraiba, a tőkés hatalom is képes volt embereit beépíteni a pártba. Ebben a helyzetben nagy jelentősége volt annak, hogy a provokatőröket, spicliket, ügynököket kiszűrjék. A legális és illegális munka vezetője Korvin Ottó volt. E munka során figyeltek fel Nánássy György ténykedésére. Nánássy a KMP egyik alapítója, a KB tagja volt. „Vidéki utazásai mindig feltűnően sokba kerültek, a barátnője egy aktív államtitkár leánya volt” – írta Lengyel. Nánássy nyíltan átment a rendőrség szolgálatába.

A KATONÁK KÖZÖTT

Külön feladat volt a katonák megnyerése. A fő felelős eleinte Szántó Béla volt, de maga Kun Béla, Seidler Ernő is fontos szerepet vállalt. A párt jelentős befolyással rendelkezett az 1-es honvédeknél, a 32-eseknél, a tengerészeknél és a tüzéreknél. A KMP gyorsan befolyásra tett szert a háborúból hazatért, leszerelt katonák, különösen a rokkantak között. A katonák köreiben az egyik legnépszerűbb szónok Pogány József volt. A 32 éves tanár, újságíró harcolt az I. világháború frontjain, volt haditudósító is. 1918 őszén a szociáldemokraták baloldalához tartozott, onnan jött át a kommunistákhoz. A Tanácsköztársaság idején ő lett a II. hadtest parancsnoka. A kommunista mozgalom nagy vándora, aki a tanácshatalom bukása után mindenhova elment, ahol harcolni lehetett. Ott érte a halál, ahol ő sem várta. Sajnos, ő is a szovjetunióbeli törvénysértések áldozata lett, alig 52 évesen.

Pogány József tudott a katonák nyelvén beszélni