MEGRÖGZÖTT ANTIKAPITALISTA

BESZÉLGETÉS FOGARASI ZSUZSANNÁVAL, A NAGY-BUDAPESTI RÉGIÓ ALELNÖKÉVEL

 Bátorság, a kommunista meggyőződés, kitartás – Fogarasi Zsuzsanna ezt tartja a három legfontosabb értéknek. A Nagy-Budapesti Régió új alelnökeként lendületes és fegyelmezett munkát ígér, a párt ezt várja el tőle.


– Mi hozott a pártba? Mi tart itt?

– Kommunistának neveltek. A meggyőződést, az értékeket és érzelmeket otthonról hoztam. Először a Marxista Ifjúsági Szövetség tagjaként néztem szembe az önzés világával. A pártot később kerestem meg, és sokáig tanulmányoztam. Nem minden párt kommunista vagy baloldali, hiába nevezi magát annak. 1994-ben vettek fel, és az a következetesség, humanizmus, igazságkövetés láncol magához, amit ebben a pártban az első perctől megtapasztalhattam. Párhuzamosan a Frontban is tevékenykedtem.

– Sokan nem tudják, hogy Erdélyben születtél.

– Igen. Életemet, világképemet Lenin, Gaál Gábor, Gábor Áron, a kubai forra­da­lom és a zsíl-völgyi bányászok egyaránt meghatározzák. A marxista meggyőződés mellett a magyar irodalom, történelem és hagyományok fokozott szeretetét is magammal hoztam. A kisebbségi lét felerősíti az ember ilyen irányú elkötelezettségét. Ebben is közös hangot találtam a Munkáspárttal. Mindentől függetlenül elsősorban internacionalistának vallom magam.

– Azt mondják, hogy veszélyes könyvmoly vagy…

– Gyermekkorom kedvencei Móra Ferenc és Benedek Elek, később a szovjet ifjúsági regényeket kezdtem hatalmas mennyiségben olvasni. Az ifjú gárda és Az acélt megedzik volt a két kedvencem. Szívesen olvasom Solohov, Turgenyev, Zola, Faulkner és Babits műveit. Utoljára a Dekameront olvastam. Néhány éve konzervatív szerzők műveit is gyakrabban forgatom. Ezen kívül rendszeresen tanulmányozom a marxizmus klasszikusait. Újságot nagyon ritkán veszek, akkor is csak komolyabb lapokat, néha havi kiadványokat. Liberális szemetet meg sem érintek mostanában. Az Interneten mindent átrágok, mert szükséges a politikai munkához.

– Hogyan éled meg a kapitalizmust?

– Ökölbe szorított kézzel, proletár módra. Bosszant az igénytelenség-kultusz, az, hogy úton-útfélen szemetet löknek az ember elé. A liberálisok, szemben az elnevezésükkel, totális diktatúrát hoztak létre. Szó sincs az egyén szabadságáról! Globális rabszolgahad szolgál egy globális fasiszta rendszert. Beleütik az orrukat az emberek magánéletébe, és úgy tesznek, mintha ők lennének az egyéni szabadság őrei. Véget kell vetni ennek a szörnyen álnok és aljas rendszernek.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Pártmunkával és olvasással. Kedvelem az elvtársaim, örömmel vagyok együtt velük. Szívesen megyek borfesztiválokra. A magyar kultúra kiemelendő részének tartom a szőlőművelést, amelyet módszeresen tesznek tönkre. Szeretek erdőben bolyongani, bár erre egyre kevesebb az időm. A napi nyolc órás munka után így is kevés idő jut a mozgalomra, és ma ez a legfontosabb, mert rendkívüli lehetőség előtt állunk. Több puritán aszketizmust kíván tőlünk a helyzet.

– Mi a legfontosabb érték az életedben?

– A bátorság, a kommunista meggyőződés, a kitartás hármasa.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– A második: a kommunista párt győzelme Magyarországon. A harmadik: a szocializmus győzelme az egész világon. Aranyhal hiányában fegyvereinket, a meggyőzés, a munka erejét kell bevetni. Az elsőt ezért tartalékolnám vészhelyzet esetére.

– Milyen terveid vannak?

– Erőmhöz mérten részt venni a munkásmozgalomban, amelynek jelentős oszlopa a Baloldali Front. Kötelességünk segíteni. Én is innen indultam, ma is kötődöm hozzájuk, legalábbis, ami a dinamizmust és gyakorlatot illeti. Az ifjúság okoskodásmentes, konkrét segítséget vár tőlünk, párttagoktól. Front nélkül nincs és nem lesz Párt. Ezzel párhuzamosan a Munkáspárt fővárosi népszerűsítése áll gondolkodásom középpontjában. A Front elnökségével gördülékenyen lehet együttműködni. A Nagy-Budapesti Régió alelnökeként elsőrendű feladatomnak tekintem a lendületes munkavégzést, amelyet a párt és az emberek elvárnak tőlünk. Elengedhetetlen az együttgondolkozás és cselekvés, a döntések maradéktalan végrehajtása.

– Kemény hangot ütsz meg szóban és írásban. Ez általános?

– A barátaimhoz, elvtársaimhoz kedves vagyok. Az ellenséget viszont gyűlölöm. Kivált ezt a mostani garnitúrát. Soha nem tudok elég nagyot rúgni beléjük. Láttam olyan szocialista vezetőt, aki írni is alig tud. El kell takarítani őket! Nem ismerem a toleranciát! Megrögzött antikapitalista vagyok.

– Mit szólnak a barátaid, a családod a politikai munkádhoz?

– Édesapám biztos, hogy a Munkáspárt tagja lenne. Tizennégy éves korától vett részt a mozgalomban, és élete végéig meg­őrizte meggyőződését. A hozzám közel állók egy része elfogad, akik nem, azok nem a barátaim.

– Van vörös inged?

– Van, immár három éve. Bár nem a ruha a meghatározó, külsőségekben is a forradalmár divatot követem.