Kádár János vitathatatlan vezetője volt az mszmp-nek

60 éve egyesült a Magyar Kommunista Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. E történelmi esemény mai következményeit kutatta Gilicze Attila és Thürmer Gyula írása, amelynek befejező részét közöljük most.

(Harmadik rész)

A SZOCIÁLDEMOKRÁCIA A KÁDÁRI MSZMP ELLEN

1956 után a kádári MSZMP a kommunista és szociáldemokrata hagyományok továbbvitelét hirdette. Ugyanakkor nem volt világos, hogy ez mit is jelent. A kádári pártvezetés számos szociáldemokrata személyiségnek adott vezető tisztségeket, köztük Marosán Györgynek, Dabrónaki Gyulának, Nyers Rezsőnek és sok mindenki másnak. Nyers személyének és az 1968-as gazdasági reformnak az összekapcsolása elhomályosította a különbséget a kommunista és szociáldemokrata irányvonal között. A kádári MSZMP-ből nem halt ki a szociáldemokrata vonal, csak mélyen visszahúzódott, és a megfelelő pillanatban újra életre kelt. 1987-ben Nyers Rezső megalakította az Új Márciusi Frontot, ami a szociáldemokrácia nyílt zászlóbontása volt. A reformkörök szellemi bázisa is a szociáldemokrácia volt.
  A kommunisták és szociáldemokraták közötti viszony felfogását, ami az 1948-as pártegyesülés mögött állt, kiterjesztették nemzetközi kérdésekre is. Azt hirdették, hogy a nemzetközi enyhülés érdekében lehetséges, sőt kívánatos az együttműködés a nyugati szociáldemokráciával, megtűrve, sőt támogatva a hazaiakat. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyták, hogy a nyugati szociáldemokrácia az úgynevezett keleti-politikával nem a szocializmus javát akarta, hanem a szocializmus fellazítását és Európa-méretű megdöntését segítette elő.
  A fenti okok miatt a kádári MSZMP-ben lényegében megszűnt a szociáldemokrácia elleni ideológiai harc. A kádári MSZMP-ben a lenini párt tapasztalatai, a bolsevikok és a mensevikek harca pártiskolai tananyaggá szürkült, a párttagsággal nem értették meg a szociáldemokrácia elleni harc fontosságát.

A REFORMABSZOLUTIZÁLÁSA
ELHALVÁNYÍTOTTA A KAPITALISTA
RESTAURÁCIÓ VESZÉLYÉT

A reform az emberek fejében úgy jelent meg, mint valami jó, egyértelműen pozitív, követendő, sőt büszkeségre okot adó ügy. Nem vették figyelembe, hogy az 1968-as gazdasági reform nem volt más, mint a lenini „új gazdasági politika” (NEP) alkalmazása, azaz a tőkés gazdaság bizonyos elemeinek átvétele a szocializmus érdekében. A reform abszolutizálása elhalványította a kapitalista restauráció veszélyét, és ezzel lefegyverezte a pártot a rendszerváltás előtt. Az orosz, a cseh, az ukrán és más pártokban már korábban szembenéztek a szociáldemokrácia támadásával, és ennek hatása érződött a tőkés rendszerváltások idején. Ezekben az országokban a tőkés erők nem tudták szétverni a marxista pártokat, és a kommunista pártok némi átalakulással ugyan, de megmaradtak az eredeti formában. Magyarországon viszont sikerült szétválasztani a pártot. A Munkáspárt ezért nehezebb körülmények között kezdte el tevékenységét, mint az említett szervezetek.
  A szociáldemokrácia elleni harc korábbi hiánya tükröződik abban is, ahogyan manapság nagyon sokan elfogadják a Gyurcsány-féle reformokat, mint valami jót, és nem veszik észre, hogy az ő érdekeik ellen ható tőkés intézkedésekről van szó.
  A szociáldemokrácia elleni harc hiánya súlyos következményekkel járt a kommunista mozgalomra az 1989 utáni időkben is. A Munkáspárt tagjainak jelentős része nem értette meg, és nem fogadta el, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták alapvető kérdésekben különböznek, nem szövetségesek, hanem ellenfelek. Ez egyik tényezője volt a 2005-ös pártszakadásnak is.
  A szociáldemokrácia hatása fejeződik ki abban is, hogy a reformizmus erőteljesen terjed az egész munkásmozgalomban. Aláássák a marxizmus-leninizmus alaptételeit. Elutasítják az osztályok létét és az osztályharc szükségességét. Elutasítják a következetes ideológiai harc szükségességét. Elutasítják a forradalmi marxista párt szükségességét, és laza, mozgalom-jellegű képződményekkel akarják a fegyelmezett harcoló pártot felváltani.
  A mi dolgunk, hogy elvi alapon megtisztítsuk a munkásmozgalom történelmi eseményeit az elmúlt korok ideológiai rárakódásaitól, dogmáitól. Erre jó alkalmat ad a KMP megalakulásának 90. évfordulója. Újra és újra meg kell ismertetnünk a Munkáspárt elmúlt két évtizedes politikai és eszmei küzdelmének tapasztalatait. Nagyon fontos, hogy párttagjainknak és különösen az új nemzedékeknek elmagyarázzuk a szociáldemokrácia és a kommunisták közötti alapvető különbségeket. Nemzetközi téren pedig erősítenünk kell együttműködésünket a marxista-leninista erőkkel, és leleplezni a liberális, szociáldemokrata és reformista erők harcát a kommunisták ellen.

GILICZE ATTILA,
THÜRMER GYULA