Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

MAGYAR-ROMÁN RANGADÓ

Amióta van modern foci, durván a 20. század eleje óta, azóta vannak magyar-román rangadók is. Az első nagy európai bajnokságon finoman szólva nem mi nyertünk. Trianonban Erdély a románoké lett. 1:0, igaz, hamarosan következett a második bajnokság, akarom mondani, a második világháború. Egy ideig úgy tűnt, hogy sikerül egyenlíteni, de végül is 2:0 lett. Némi román csellel, mivel Mihály román király időben átigazolt a kupagyőztes csapathoz, úgyhogy Erdély maradt a románoké.
  A szocializmus idején úgy látszott, mintha nem is lenne tétmeccs, csak barátságos focizgatás. A harmadik nagy meccset, amit Európa megrendezett nekünk, a rendszerváltások jelentették. Eredmény 0:0. A világ a magyar rendszerváltás békés jellegét semmivel sem honorálta jobban, mint a vérrel teli román fordulatot. Akkor azonban közbejött a véletlen. A Milosevic vezette jugoszláv válogatott ellen nagy szükség volt magyar játékosokra, így kis hazánk előbb jutott a mindkét ország vezetése által áhított NATO-tagsághoz. Eredmény 2:1, de még mindig a románok javára.
  A 21. századot a magyar csapat fergeteges támadással kezdte. Bejutottunk az Európai Unióba. 1:0. A román csapat azonban minden téren egyenlített. Nem sokat kellett várnia a NATO-tagságra, és az EU-tagságra sem. Eredmény már megint 2:1. Az új magyar győzelem ezúttal Mercedesen érkezett. A cég nem Romániában, hanem nálunk építi fel autógyárát. Lehet, hogy most már 2:2? Vagy inkább csak nekünk sikerült lefizetni a bírót, és a végén tőlünk vesznek el pontot?

LIBERÁLIS ÖNKÍNÁLGARÁS

Gyanítom, hogy Fodor Gábor érezhetett némi elégtételt, amikor a múlt héten tárgyalóasztalhoz ültek Orbán Viktorral. Valamikor hajdanán ugyanis egy pártban voltak, ami vélhetően szűk volt kettőjüknek. Most úgy érezhette, mintha két egyenrangú fél tárgyalna: ő, mint újdonsült SZDSZ-es vezér, Orbán a parlamenti ellenzék kétségbevonhatatlan vezetőjeként. Fodornak nagyon kellett a találkozó. Hajszálnyi különbséggel avanzsált elnökké, csak így tudta Gyurcsány előtt felverni az SZDSZ, na és a saját maga árát.
  Orbán lenyelte a békát, mert ha valaki tudja, akkor ő biztosan tudja, hogy a Fidesz nem kényszerítheti ki az előrehozott választásokat az utcán. Ha az SZDSZ-t végleg leválasztja az MSZP-ről, akkor talán-talán lesz előrehozott választás. Az első körben a Fidesz vezérkara nem tudta Fodorékat meggyőzni. Persze, nagyon egyetértettek abban, hogy a kisebbségi kormányzás nem jó. Talán még az is elhangzott, hogy az emberek milliói egyre rosszabbul élnek, amíg a parlamenti pártok egymással vannak elfoglalva. Bár ez nem biztos. Fodor nem mondta, hogy ne legyen előrehozott választás. Igaz, azt sem mondta, hogy legyen. Szerinte többlépcsős történetnek kell megelőznie egy ilyen döntést.
  Azaz szórakozzunk még egy kicsit az MSZP-vel, kérjünk minél többet a szociktól is, a Fidesztől is. Kit érdekel, hogy mindez mibe kerül az országnak?

AKI NEM DOLGOZIK, NE IS EGYÉK!

Nem tudom, hogy mit nem értenek itt egyesek. Kis hazánkban vannak, akik a munkájuk után kapnak pénzt, mások meg csak úgy. Mondjuk segélyként, szociális segélyként. Szociális, ez azt jelenti magyarul, hogy társadalmi. Azaz én adom, meg Te adod, meg mi adjuk az adóinkból. Ők meg felveszik. Mi lenne a jó? Nos, az, ha senkinek sem kellene segélyeket osztogatni. Erről azonban ne is álmodj! Ha nem vetted volna észre, húsz éve kapitalizmus van. Itt nem az ember a legfőbb érték, hanem a pénz. Éppen ezért mindig is lesznek olyanok, akik akkor sem találnak munkát, ha keresnek.
  Ilyenkor egy kormánynak, főleg egy jó kormánynak az a dolga, hogy segítsen, azaz teremtsen munkahelyeket. Akár közmunkahelyeket. Igen, neki a dolga, mégis csak ők vannak fönt, onnan jobban látni. A mi kormányunk azonban nem teremt. Mármint munkahelyeket. Meg úgy általában semmit sem teremt. Ezért inkább segélyt osztogat. A segéllyel semmit sem old meg, de befogja a száját azoknak, akik egyébként joggal kiabálnának.
  Ezek egyébként jobb sorsra érdemes emberek. De vannak, akik kitanulták a kiskapukat és rájöttek: ma és itt, annak sem kell feltétlenül dolgoznia, akinek lenne rá módja. Elég felvenni a segélyt. Tudod, a szociális segélyt, amit én adok, meg Te adsz, meg mi adunk az adóinkból. Na látod, ez az, amit nem szeretek. Én gürcölök, Te gürcölsz, mi gürcölünk, még az útiköltséget is fizetjük a munkahelyig, és nagyjából annyit viszünk haza, mint „azok” segélyből. Nem tudom, hogy észrevetted-e: egyszer sem mondtam azt, hogy cigány. Az önkormányzatok egy része fellázadt az égbekiáltó igazságtalanság ellen. Gyere, pajtás, dolgozz, aztán kapsz segélyt! Szép szándék, csak kevés, és nem is az ő dolguk. A kormánynak kell kimondania: aki, nem dolgozik, ne is egyék! Ja és persze, munkahelyet is kell teremtenie a jelszóhoz.

THÜRMER GYULA