A VÖRÖS ÚJSÁG

November 24-én lesz 90 éve annak, hogy megalakult elődünk, a Kommunisták Magyarországi Pártja. Lenin arra tanította a kommunista mozgalmat, hogy a pártlap egyszerre kollektív propagandista és agitátor, és kollektív szervező is. Aki a párt lapját terjeszti, a pártot is szervezi. Ami az orosz kommunisták számára az Iszkra, majd a Pravda volt, az lett a magyar kommunisták számára a Vörös Újság.

 A VÖRÖS ÚJSÁG TITKAIBÓL

„A Vörös Újság létrehozása Kun Bélának szívügye volt” – írta róla Borsányi György történész. A magyar hadifoglyok Oroszországban megismerték a proletárlap fontosságát. Budapesten ekkoriban működtek kisebb baloldali újságok, köztük a Vörös Lobogó. A pártvezetés azonban úgy döntött, hogy egy teljesen új lapot hoz létre. A laphoz papír és pénz kellett, újságíró akadt elég az első kommunista csapatban. A szerkesztőbizottság tagjai Kun mellett László Jenő, Rudas László és Vágó Béla lettek.
  A belső munkatársak között találjuk az ekkor 23 éves Boross F. Lászlót, a KIMSZ egyik vezetőjét. A Tanácsköztársaság leverése után 8 év börtönre ítélték, de a fogolycsere keretében a Szovjetunióba került. 1938-ban ő is a törvénysértések áldozata lett. De ott volt a már ismerős Lengyel József, Komját Aladár, Rudas László, Jancsó Károly, Révai József is. Révai jelentős életpályát futott be. 1945 után a magyar politikai vezetés egyik meghatározó tagja, az MDP fő ideológusa lett. 1956-ban felemásan ugyan, de a Kádár-féle vezetés mellé állt. A Vörös Újság szerkesztője előbb Vágó Béla, majd Szamuely Tibor volt.
  „A Vörös Újság szerkesztője Szamuely Tibor lett. Ő is ott lakott a szerkesztőségnek berendezett szoba mellett. Szamuely állította össze a lapot, ő rendelkezett a fiatalokkal, Borossal, Hajdúval, velem. A vezércikket Kun Béla, de legtöbbször Rudas László írta” – jegyezte le visszaemlékezéseiben Lengyel József.
  A szociáldemokrata Garami Ernő kereskedelmi miniszter nem adott papírt a Vörös Újság számára, így azt végül a feketepiacon szerezték. A korabeli visszaemlékezések szerint a lap indításához szükséges pénzt a párttagok maguk adták össze, illetve kaptak némi segítséget az orosz kommunistáktól.
  A József Nádor tér 12. számú házban volt a Wallenstein Nyomda, ahol az első számot nyomtatták. A szerkesztőség először az Ügynök utca (ma Kresz Géza utca) 17. szám alatt működött, ahol Kun Béla lakott. Néhány nap múlva a Visegrádi utca 17-es számú házba költöztek, a pártközpont mellé, ahol Szamuely lakása volt.
  A Vörös Újság 1918. december 7-én jelent meg, a programadó vezércikket minden valószínűség szerint Kun maga írta. Élesen elhatárolódott a szociáldemokratáktól, mivel az emberek a Vörös Újságból értesültek a KMP politikájáról. Jelentős szerepet játszott a marxizmus-leninizmus ideológiájának terjesztésében. Állást foglalt a forradalom időszerű kérdéseiben, részletes tudósításokat közölt Szovjet-Oroszország helyzetéről, a nemzetközi munkásmozgalom eseményeiről. Borsányi György megjegyzi, hogy „míg a zsidókérdés a Népszava számára a tabuk közé tartozott, a Vörös Újságnak egyáltalán nem voltak ilyen gátlásai, sűrűn célozgatott a magyarországi nagytőke többségét képezők vallási hovatartozására”.

A PÁRTTAGOK TERJESZTETTÉK A LAPOT

A KMP szervezeti szabályzata az első perctől rögzítette, hogy a párttagok kötelessége a „pártadó”, mai szóval, a tagdíj fizetése, és a Vörös Újság terjesztése. A lap terjesztését a párttagok maguk szervezték meg, és önkéntes munkával végezték.
  A Vörös Újság volt a KMP legnagyobb lapja, de nem az egyetlen. Az értelmiség számára jelentették meg az „Internacionale” újságot, a katonáknak a „Vörös Katona” című lapot, az agrárproletároknak „A szegény ember” elnevezésű kiadványt.
  A lap négyoldalnyi terjedelemben, hetenként kétszer, 1919. január végétől hetenként háromszor jelent meg. Eleinte tíz-tizenötezer példányban nyomták, később huszonötezerben. A Tanácsköztársaság kikiáltása után napilappá alakult át, és március végétől kezdve az egyesült párt délutáni hivatalos lapjaként jelent meg több százezres példányszámban. A Tanácsköztársaság idején már Jancsó Károly, később Rudas László szerkesztette. Utolsó száma – a 151. szám – augusztus  harmadikai keltezéssel, augusztus másodikán jelent meg.

SZAMUELY TIBOR MOSZKVÁBAN