,,KISZERVEZTÉK ALÓLA A PÁRTOT,
DE Ő KOMMUNISTA MARADT

BESZÉLGETÉS ZSIGA TAMÁSSAL, CSONRÁD MEGYE 1. SZ. VÁLASZTÓKERÜLETÉNEK KB-KÉPVISELŐJÉVEL

 Zsiga Tamás nem tagadja, kemény ember. Nem a csodákban, hanem a munkában, a fegyelemben és az elkötelezett cselekedet erejében bízik. Hinni pedig a tisztességben, a becsületességben, az emberiesség örök értékeiben kell.


– Mi hozott és mi tart a pártban?

– Jó volt a családi indíttatás, édesapám sütő szakmunkás, azaz pék, édesanyám szállítási ügyintéző volt. Meghatározó időszaka életemnek a sorkatonai szolgálat, ahol kapcsolatba kerültem a KISZ-szel. Utána pár évig műszerészként dolgoztam, majd rendőr lettem, ahol egy idő után beléptem az MSZMP-be. Számomra az élet természetes részét képezte az aktív pártmunka, hiszen szüleim, kollégáim és barátaim is párttagok voltak. Hatott rám a családi példa és a munkahelyi szellem. Itt említeném meg, hogy rokonaim között voltak rendőrök, munkásőrök, és egyik nagyapám 1919-ben vörösőrként, fegyverrel védte a Tanácsköztársaságot.
  Szegeden továbbléptem az ideológiai tanulmányok terén is. Elvégeztem a Marxizmus-Leninizmus Esti Középiskolát, majd szakmai középfokú tanulmányok következtek. Olyan tudásanyagot halmozhattunk fel, aminek ma is hasznát vesszük a politikai munkában. Megalapoztuk marxista műveltségünket. Minden kommunistának ismernie kell az ideológiai alapokat, ezért rendkívül fontos az oktatás és a tanulás. Nem elég belépni a pártba, tudni kell harcolni, és ez elméleti tudás nélkül szinte lehetetlen.

– Családod hogyan viszonyul politikai magatartásodhoz?

– Feleségem is a párt aktív tagja, ő is volt munkásőr, közösen gondolkodunk és teszünk a párt jövőjéért. A pártmunkában ő az első kontroll, és segítséget is tőle kérek. Részt veszünk a rendezvényeken, és dolgozunk, amennyit csak bírunk.

– Mik a legfontosabb értékek az életedben?

– A tisztesség, a becsületesség, az emberiesség. Ezek örök értékek, akkor is, ha közhelyesen hangzanak. Másképp élnénk, ha minden ember komolyan venné őket, különös tekintettel mostani kormányzatunkra.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Nem hiszek a csodákban. A munkában, a fegyelemben és az elkötelezett cselekedet erejében bízom.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Több hobbim van. Rádióamatőr vagyok, és eredendő szakmámból kifolyólag szeretek is bütykölni. Olvasásban mindenevő vagyok. Szeretem a szakmai, politikai, történelmi és szépirodalmi műveket. Gyűjtöm a régi könyveket, és már kishajó-vezetői oktatást is tartottam. Az úgynevezett elvont dolgok nem igazán érdekelnek. Racionalista ember vagyok. Minden esetben az eredmény a fontos számomra. A Szabadságot mindig elolvasom, minden tagnak természetesen járatni kellene, mert összekötő kapocs a pártvezetés és a tagság között. Ezen kívül az Interneten is tájékozódom, és egy közösségi portálon kapcsolatokat keresek, több klub tagjaként sok érdekes információ kerül a birtokomba. Szeretek tartalmas beszélgetéseket folytatni politikáról, műszaki dolgokról, az életünkről.

– Mi a véleményed az elmúlt idők változásairól?

– A rendszerváltáskor „kiszervezték” a pártot a fegyveres testületekből, így pártonkívüli lettem. Munkám során láttam a ránk telepedő kapitalizmus súlyos ellentmondásait, a rendszerváltók döbbenetes hazugságait és visszaélé­seit, de ott, akkor tilos volt a politikai tevékenység. Miután 2002-ben korkedvezménnyel nyugdíjba mentem, kerestem a kapcsolatot a Munkáspárttal. Itt találkoztam régi kollégáimmal, akik kitartottak elveik mellett, és nem lettek köpönyegforgatók. Azóta újra aktívan dolgozom a kommunista mozgalomban. Mindig örülök, ha fiatalokat látok a köreinkben, szükség van az aktivitásra, dinamizmusra, húzóerőre. Segítenünk kell őket, hogy megtalálják helyüket, és értelmet nyerjen kommunista párttagságuk, hiszen ők képezik a jövő élcsapatát.