Cikkek
 

VÉLEMÉNY

BAJNAI GORDON ÉS A K&H BANK

A minap hallhattuk a hírt, miszerint a K&H Bank elsőként ad mikrohitelt kis- és középvállalkozóknak – adta a sajtó tájékoztatásául Bajnai Gordon. Ránézésre még üdvözölni is lehetne azt az erőfeszítést, amit kormányunk igyekszik kifejteni a magyar vállalkozók megsegítésére.

A probléma csak az, hogy az egyébként is labilis gazdaságunkban üzemelő kiscégeken nem így kell segíteni. Mert a hírhez hozzátartozott az is, hogy a pályázatokon elnyerhető hitel 70 százalékáig az állam vállal kezességet, a fennmaradó 30 százalékot a banknak kell kockáztatni. Elbírálásokon, mint tudjuk, a már egyébként is erősebb vállalkozások tudnak részt venni, mivel a feltételek nagyon leszűkítik a pályázók körét. Ha én bank lennék, nyugodt lennék, mert amelyik vállalkozásra az állam vállal 70% kezességet, azt szinte készpénznek is lehet venni, hogy üzemelni fog, mert ezek a vállalkozások nyerik el az állami beruházásokat. Erre a sejtésemre az adott okot, hogy a minap az épülő 4-es metró Kálvin téri állomásán hallhattuk, hogy a fővállalkozók alatt rengeteg alvállalkozó is jóllakhat ebből a nagy húsosfazékból. A beruházásokon nem úgy lehet segíteni, hogy ellenőrizhetetlen alvállalkozások tömegére bízzuk a kivitelezést, hanem egy szoros ellenőrzés alá tartozó felelős generálkivitelezőre.
  A vállalkozásokon meg nem hitellel kell segíteni, amihez amúgy is csak egy szűk kör juthat, hanem adócsökkentéssel, valamint egyszerűbb adórendszerrel. Ami ma jó hitelkonstrukció, holnap már kötél a vállalkozó nyakán. Emlékezzünk vissza a múlt rendszerben felvehető OTP lakáshitelekre. Kedvező volt, elérhető, és ami a legfontosabb volt, hogy a családoknak maradt még a részletfizetések mellett tisztességes megélhetésre is. De ide tartozik az a hitelkonstrukció is, amit a vállalkozások vehettek fel. Újrakezdési kölcsönnek hívták. Ami megint csak nagyon jó volt a rendszerváltásnál széthullott gazdaságunk dolgozó áldozatainak, a kényszervállalkozóknak. Sajnos mindkettővel csak az volt a gond, hogy a folyamatosan romló gazdaság által generált állami hiány, valamint Csányi úr mohóságának köszönhetően e hitelek kamatozását egyik napról a másikra többszörösére emelték. Ami véleményem szerint mindenképpen jogellenes. Mivel ha én megkötök egy szerződést, ami szól egy x kamatozásról, miért csak a bank emelheti meg ennek a mértékét? Ezt a szerződést én miért nem változtathatom meg, számomra kedvező visszafizetésű feltételűre? Mert akkor nem lakik jól az ekkoriban megjelent magyar nagytőke?
  Kicsit elkeserített ezért az alaphír. Mert ha mindezeket figyelembe veszem, akkor ez már nem is jó hitel. Mert itt nem fog jól járni, aki felveszi, mert ne feledjük, a bank pénzt termel, és ezt csak úgy tudja, ha egyre nagyobb sápot szed. Horgászéknál ezt úgy hívják, hogy beetetés. Valami finomsággal odacsalogatjuk a halat, aztán kifogjuk és jóllakunk vele. Na, a bank is így működik. Már belegondolni se merek: az is lehet, hogy Bajnai úr részesedik talán a K&H év végi osztalékából? Lehet, hogy részvényese?

KOVÁCS ISTVÁN

 

NAGYAPÁNK

1989. július hatodikán véget ért valami… Elmúlt az, ami 31 éven át jellemezte a Magyar Népköztársaságot. Megszűnt az a rendszer, amikor mindenkinek volt munkája, megélhetése, emberi élete. Igen, mindenkinek. Voltak családok, voltak dolgozók, bányászok, szellemi munkások. Nem voltak bevásárlóközpontok, plázák, meg drága autók, paloták. Nem kellett segélyből és alkalmi munkákból nyomorogni. Nem voltak cselédek, bejárónők és gyerekfelügyelők. Ennyi mocskot és szennyet, ami jelenleg ebben az országban van, én még nem láttam. Most elnyomás van. Akkor a nép diktatúrája volt, most meg a „polgárok” diktatúrája. Nekünk, akik akkor nőttünk fel, amikor az átalakulás volt, két világot láttunk. Tudunk dönteni, mert ismerjük még mi is a TSZ-eket, az ÁFÉSZ-üzleteket és az orosz nyelvórákat. Bizony emlékszünk a nem 150 Ft-os fagylaltra, a TV-macira, na meg a gyerekeknek szóló rajzfilmekre. Aztán hogyan kezdjük a várva-várt fiatal, felnőtt életünket?! „Nincs nyelvvizsgád, nincs felvételed az egyetemre, hiába dolgoznál, hogy legyen rá pénzed, nem kapsz munkát még nyáron se. Hiába vágysz a jogosítványra, nincs rá pénzed, de nem tudják kifizetni neked a szüleid se. Szeretnél családot, avagy otthonról albérletbe menni? Nincs hova, nincs miből.” Ez lett a miénk, elvették a múltunkat, elveszik a jelenünket, el kell venni a jövőjüket! Elmehetsz esetleg feketén alkalmi munkára, aztán a munkaadód fel se fogja venni a telefont, ha kéred a minimálbér felét, mert annyit ígért csak, ennyi a jussod. Ide jutottunk. Szüleinknek Kádár János Apjuk volt, nekünk Nagyapánk. Ezért egy nemzedék még magáénak tudhatja azt az örökséget, amit elloptak, és külföldieknek adtak el. A mostani felnövők még Nagyapjuknak tekinthetik Kádár Jánost. És talán majd a mi gyerekeink is tudni fogják: „Kádár idején jobb volt!”

KATÓ TAMÁS