|
|
Mi
a
bal
szemünkkel
nézünk
a
világra.
Így
sok
mindent
észreveszünk,
amit
csak
a
jobb
szemünkkel
nem
látnánk.
Másként
is
látjuk
a
világot,
mondjuk
úgy,
balszemmel.
Ezután
minden
számunkban
elmondjuk,
miként
is
látjuk
az
éppen
esedékes
eseményeket
a
saját
politikai
értékítéletünk
alapján,
balszemmel.
|
EGRI
CSILLAGOK
Az
egri kórházvédő
gyűlésen
egri csillagoknak
nevezte
az egyik
felszólaló
a kórház
ápolónőit.
Igen, ők
voltak azok,
akik a legkövetkezetesebben
és
legradikálisabban
szembeszálltak
a megyei
közgyűlés
szocialista
többségének
döntésével.
Nem akarták,
hogy a kórházat
a Hospinvest,
mint tőkés
cég
működtesse.
Szerintük
a kórházuk
jó,
jobb, mint
akármelyik
kvázi-privatizált
kórház.
Ők a betegekért
akarnak
többet
tenni. Mondhatja
valaki,
hogy mindez
érthető.
Végül
is a kenyerükről
volt szó.
Ez igaz,
de hány
ember van
Magyarországon,
akinek a
kenyerét,
sőt életét
fenyegeti
a tőke,
mégsem
csinálnak
semmit.
Pontosabban
nagyon is
csinálnak:
szidják
a rendszert,
a kormányt,
vörös
csillagos
Heineken
sört
isznak,
miközben
a tőke elveszi
a kenyerüket
is, az életüket
is. Az egri
csillagok
megmaradtak
szigorúan
a szakmai
érvek
mellett.
Nem a kapitalizmus
megdöntésére
szólítottak
fel, hanem
a kórház
megvédésére.
Nem politikai
csatát
hirdettek,
hanem szakmai
küzdelmet.
De közben
maguk jöttek
rá,
hogy a szakmai
érvek,
a józan
ész
nem számít,
ha a tőke
meg akar
szerezni
valamit.
A demokráciát
sem tiszteli
a hatalom,
ha a tőke
segítségére
akar sietni.
De megtanultak
valami mást
is. Minden
hatalmat
meg lehet
dönteni,
ha merünk,
ha bátrak
vagyunk.
Mi lenne,
ha az egri
nők példáját
követnénk?
GAPON
PÓPA
Nem
tudom, hogy
ki emlékszik
tanulmányaiból
egy bizonyos
Georgij
Appolonovics
Gapon pópára,
aki 1905.
januárjában
az orosz
munkásokat
a Téli
Palotához
vezette,
hogy ott
petíciót
adjanak
át
a cári
hatalomnak.
Én
a szocializmus
idején
a Fazekas
Gimnáziumban
szembesültem
ezzel a
ténnyel.
Bemagoltuk
a nevet,
akkoriban
még
illett a
tényeket
tudni, s
mentünk
is tovább.
Illetve
mentünk
volna, ha
Kottay tanár
úr,
aki nem
volt kommunista,
csak egy
becsületes
humanista,
nem kérdezi
meg: kinek
volt ez
jó?
Tényleg,
kinek volt
jó
fegyvertelen
munkásokat
a felfegyverzett
katonákkal
szétlövetni?
A Putyilov-gyári
munkásoknak,
akik ottmaradtak
a macskakövön,
biztos nem.
A kommunistáknak
sem, mert
a cári
sortűz megrettentette
a munkásságot,
s – ha hiszed,
ha nem –
a kommunisták
álma
sem az,
hogy a barikádon
haljanak
meg. Viszont
nagyon jó
volt a hatalomnak.
 A
papot addig
is imádta
a cári
média.
Nem véletlenül.
A jóságos
bátyuska
ugyanis
arra tanította
az elégedetlen
orosz munkást,
hogy szépen,
szervezetten,
szélsőségek
nélkül
a fennálló
cári
rendszer
keretében
lehet jobb
fizetést,
jobb munkakörülményeket
kibulizni.
Jó
kis szervezeteket
is létrehozott,
amelyek
kellőképpen
elvonták
a munkás
figyelmét
mindentől,
de főleg
az igazi
forradalmi
erőktől,
például
a kommunistáktól.
A cári
hatalom
sem sajnált
egy kis
pénzt
a Gapon-féle
szervezetek
finanszírozására.
A kis történelemórát
azért
tartottam,
hogy elmondhassam:
hatalom
ma is van,
és
Gapon pópák
is akadnak.
A minap
példának
okáért
megszületett
a Szociális
Charta mozgalom,
amely az
ír
népszavazástól
felbuzdulva
népszavazást
akar. Olyan
„kiválóságok”
vezetik,
mint Tamás
Gáspár
Miklós,
aki mindig
akkor játssza
el a baloldali
gondolkodó
szerepét,
amikor az
elégedetlen
munkás
kezd a Munkáspárt
felé
nézegetni.
Vagy Galló
Béla
politológus
úr,
aki az MTA
Politikai
Tudományok
Intézetében
kapott egzisztenciális
hátterével
lelkesen
szervezkedik.
Régi
ismerősünkről,
Vajnai Attiláról
nem is beszélve,
aki egy
állami
vállalatból
lép
be időnként
a küzdőtérre,
főleg akkor,
amikor el
kell terelni
a figyelmet
az MSZP
disznóságairól.
MELEG
SZÍNHÁZ
A
nyár
legjobb
színháza
a melegek
tüntetése.
Az idén
már
minden nagyon
gördülékenyen
ment. Minden
kellék
együtt
volt. A
melegek,
az ellentüntetők,
na és
a rendőrök.
Nem tudni
ugyan, hogy
a melegeknek
miért
kell a felhajtás,
hiszen manapság
nem kell
rózsaszínű
csillagot
hordaniuk,
nem csukják
le őket
gyermekek
megrontásáért,
sőt, akármi
lehet belőlük.
Például
médiacsillagocska,
színházigazgató,
államtitkár,
akármi.
Persze,
ha nincs
ez a nyár
eleji buli,
hol mutathatná
meg magát
a liberális
elit. Megvoltak
az ellentüntetők
is. Rendesen
bespájzoltak
tojásból,
üvegekből,
meg ilyenekből.
Lehet, hogy
miattuk
lett drágább
a tojás.
A buli nekik
is jó,
mivel ez
mégiscsak
izgalmasabb,
mint egy
sima Fradi-Dózsa
verekedés,
de kevésbé
rázós,
mint a TV
székház
ostroma.
Na, és
persze ott
volt rendőrségünk
is. Szépen
felöltözve,
mint a Jedi-lovagok.
Igaz, hogy
elrontották
a szabad
szombatjukat,
de nekik
is jól
jön
egy kis
testgyakorlás
október
23-a előtt,
s ráadásul
ezúttal
bárhova
is csapnak,
a magyar
nép
egyik vagy
másik
része
biztosan
hálás
lesz érte.
A komoly
szereplők
ellenére
az egész
nem több,
mint nyári
színházi
előadás
a nagyérdemű
szórakoztatására
és
figyelmének
elterelésére.
Gyurcsány
ilyenkor
hálát
ad a teremtőnek,
hogy nem
az elégedetlen
munkás,
nem a sokszázezer
munkanélküli,
nem a nyomorgók
milliói
mennek ki
az utcára.
Az már
nem színház
lenne.
THÜRMER
GYULA
|
