Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

KÖZJOGI MÉLTÓSÁGOK

Jó dolog közjogi méltóságnak lenni. Közjoginak is, méltóságnak is. Külön-külön is, együtt meg pláne! A közjogi méltóságok az állítólag független hatalmi ágak főnökei. Mitől függetlenek? Gondolom, döntően a néptől. A parlament még hagyján, mivel a képviselőket a nép választja. A köztársaság elnökét azonban a parlamenti pártok egyezsége szüli, csakúgy, mint az alkotmánybíróság elnökét. A főbírói székbe is csak akkor ülhet bele valaki, ha a parlamenti pártok és a köztársasági elnök megegyeznek egymással. Most éppen nem egyeztek meg, ezért üres is a szék. Könnyű belátni, hogy így vagy úgy, de minden a hatalmon lévő pártoktól függ, azzal a picike kiegészítéssel, hogy egy-két dologban az ő kezük is meg van kötve. Egyezkedniük kell, na nem a néppel, hanem a mindenkori ellenzékkel.
  Nos, a miniszterelnök őket hívta meg a múlt héten. Mind el is ment, szépen kiöltözve. A miniszterelnök úgy gondolta, hogy a nyári politikai uborkaszezonban így irányítja magára a figyelmet. A melegek tüntetése kapcsán rendezett műbalhé olyan apropó volt, amire a meghívottak nem mondhattak nemet. Nem is mondtak. Köztársasági elnökünk úgy tett, mint a kamalduli rend szerzetesei: hallgatási fogadalmat tett. Nem szólt bele. Bár bizonyára jobban tette volna, ha elmondja véleményét. Mondjuk azt, hogy utálja, ha felrángatják a Balatonról. Végül is nem a háború tört ki, nem az alkotmányos rend került veszélybe. Ha engem kérdeztek volna, én nem a parlamentben rendeztem volna a dzsemborit, hanem a Rudasban. Tudják a török fürdőben. Először is ott kényelmesebb. Másodszor, ott a problémát a maga meztelenségében vizsgálhatták volna. Igaz, Szili Katalint nem engedték volna be. Abban a melegben csak férfiak vannak.

NE A TŐKÉSEKTŐL VÁRJUK
A VÖRÖS CSILLAGOT!

Nem szeretnék a magyar politikai elit tagja lenni. Nem elég a kánikula, még az európai emberi jogi bíróság is kellemetlenkedik. Hogy jönnek ők ahhoz, hogy árnyékot vessenek arra a remek kis magyar törvényre, amellyel annak idején szinte minden képviselő egyetértett? A vörös csillag Magyarországon be van tiltva, punktum! Az emberi jogi bíróság persze naivan azt gondolta, hogy Európában a nagy francia forradalom óta léteznek valamiféle emberi jogok. Lehet, hogy ezt a magyar politikai elit nem vette észre, de hát 2004 óta az Európai Unióban is ott ülünk, ott meg csak rájöhettünk volna. Az emberi jogi bíróság mindenesetre azt mondta, hogy nem szép dolog elmarasztalni egy magyar állampolgárt csak azért, mert kitűzte a vörös csillagot. Istenem, valaki így fejezi ki a véleményét, azért még nem kell elítélni!
  A magyar politikai elit gondban van, hogy mit csináljon. Ők úgy en bloc utálják a kádári szocializmust, ezért be is tiltották a csillagot. A másik oldalon viszont igaz, hogy mégis csak Európában vagyunk, viselkedni kell. A gond persze nem nagy. Az európai bíróság ugyanis nem azt mondta, hogy a magyar parlament hibát követett el, rossz törvényt fogadott el. Nem, erről szó sincs. A bíróság egy magyar állampolgár egy konkrét ügyéről nyilatkozott. Ég és föld! A magyar parlamenti pártoknak azért sem kell kapkodniuk, netán megszakítani a képviselők szabadságát, mert az Európai Unió vezetői is másként gondolkodnak. Az EU vezetőinek nem az a politikájuk, hogy simogassák a kommunistákat, hanem az, hogy megvegyék, eltiporják, megtörjék, beolvasszák, betiltsák őket, kiirtsák a kommunistáknak még az írmagját is. Úgyhogy senki sem fog megorrolni sem Gyurcsányékra, sem a többi parlamenti pártra, ha minden marad a régiben.
  Éppen ezért a baloldalon sem lehet felhőtlen az örömünk. Végül is mit értünk el? Nagyjából semmit! Először is azért nem, mert a tőkés ellenfeleket nem lehet a tőkés bíróságok eszközével legyőzni. A hitleri fasizmust sem Dimitrov győzte le a sokat emlegetett lipcsei perben, hanem a szovjet katonák a csatatéren. És persze hozzájárultak Thälmann német kommunistái, akik életüket adták a fasizmus elleni harcban. Másodszor azért nem, mert talán az érintettek maguk sem veszik észre, hogy akarva-akaratlanul a kapitalizmus nagy színjátékának részesei. Az emberi jogi bíróság döntése a demokrácia látszatát erősíti, elfedi azt, hogy Csehországban betiltják a kommunista ifjúsági szervezetet, a Munkáspárt vezetőit bíróság elé citálják, hogy csak a legdurvábbakat említsem. Végül, de nem utolsó sorban azért sem értünk el semmit, mert azok a milliók, akiknek a bizalmáért küzdünk, manapság mással vannak elfoglalva, mintsem a csillag sorsával. Elég gondjuk van a saját sorsukkal, kínjukkal és nyomorukkal. Eljön az idő, amikor a vörös csillagot, és persze a sarló-kalapácsot is mindenki szabadon hordhatja hazánkban. Eljön, de nem a tőkés hatalmak áldemokráciájának köszönhetően, hanem saját harcunk eredményeként.

THÜRMER GYULA