Cikkek
 

BELPOLITIKA

 

A POSTÁS ,,LAPPANGÓ SZTRÁJK" ESEMÉNYEI NAPRÓL-NAPRA

A mai magyar osztályharc egyik állomása a közelmúltban lezajlott postássztrájk. Az alábbiakban korábbi cikkünk folytatásaként ezek tapasztalatait mutatjuk be.

2008. június 30.

A Magyar Posta (MP) vezetése nem ismeri el a két szakszervezet részleges sztrájkra való felhívását, szerintük részleges sztrájk nincs, a helyzetet a munka jogellenes megtagadásának tekintik. A dolgozókat egyesével, elkülönítve, írásban nyilatkoztatták arról, hogy csatlakoznak-e a szakszervezetek felhívásához. Aki vállalta, azt nem engedték munkába állni.

Az első nap eredménye: 28 postás ténylegesen felvállalta a sztrájkhoz való csatlakozást, és többszáz postás csatlakozott a „lappangó sztrájkhoz” úgy, hogy dolgozott, de nem értékesített.

2008. július 01.

Tomecskó Tamás, az MP szóvivője a sztrájkolók felelősségre vonásáról beszél. A Postai Munkavállalók Érdekvédelmi Szakszervezete írásban csatlakozik a két szakszervezethez. A felhívás inkább a POMÉSZ vezetésének a legitimitását hivatott reklámozni. Tagságát elárulva a Posta érdekeinek veti alá magát. A Postás Szakszervezet a tagságát a sztrájktól való elhatárolódásra szólítja fel. Gaskó István, a LIGA vezetője írásban fordul a Posta vezérigazgatójához, melyben felszólítja az értékesítéssel kapcsolatos túlkapások megszüntetésére.

2008. július 02.

Független munkajogászok nyilatkoznak a részleges sztrájk jogosságáról:

„A nemzetközi munkajog ismeri, és elismeri a részleges sztrájk fogalmát. A hazai sztrájktörvény hangsúlyozza, hogy a sztrájkjogra, és annak gyakorlására vonatkozó szabályokat a törvény a nemzetközi szerződésekkel és a nemzetközi gyakorlattal összhangban állapítja meg. Az ILO a nem teljes munkabeszüntetéssel járó sztrájkformák korlátozását a nemzetközi jogokban elfogadja, de csak meghatározott körben. Mindezek alapján a magyar sztrájktörvény magában foglalja a sztrájk valamennyi típusának gyakorlásához való jogot.” Újabb hivatalok csatlakoznak a sztrájkhoz. Sokan szabadságra, vagy betegállományba mennek.

2008. július 03.

Délelőtt újabb tárgyalások kezdődnek. Sztrájkolnak a debreceni, a nyíregyházi, a fóti, a törökbálinti postások. Budapesten a 70-es, 100-as, az újpesti és a Budai Kézbesítési Központ.

Kifelé még nem látszik, belül nyilvánvaló: a kézbesítés megszervezése kritikus pontra ért. A munkaerő helyi átcsoportosítása és a sztrájktörők alkalmazása sem hozta meg a kívánt eredményt. Azokon a helyeken, ahol négy napja tart a sztrájk, a feldolgozatlan küldemények hegyekben állnak. Délben a Posta még csak az értékesítésekkel kapcsolatos retorziók megszüntetését ígérte.

Két óra múlva megállapodás született. Ennek értelmében a KÉSZ és a PÉV ’92 június 31-ig felfüggeszti a részleges sztrájkot.

2008. július 10.

A KÉSZ megnyerte a pert a Posta ellen. A Munkaügyi Bíróság jogosnak ítélte a postások részleges sztrájkfelhívását.

A sajtóban kevés hír jelenik meg róla, a munkahelyekre is csak alig jut el az információ. Aznap délután, a többi szakszervezet bevonásával megkezdődnek az értékesítés kompromisszumos megoldását kidolgozó egyeztető tárgyalások.

Cserében a Posta:

1.      Írásban utasítja (június 08-ig) a hivatalvezetőket az értékesítéssel kapcsolatos retorziók azonnali megszüntetéséről.

2.      Június 31-ig elkészít egy szakmai anyagot az értékesítéssel kapcsolatos elvárások átdolgozásáról.

3.      Garantálja, hogy a sztrájkban résztvevő dolgozók semmilyen hátrányos megkülönböztetésben nem részesülnek, és a sztrájk idejére teljes munkabért kapnak.

 

Ez utóbbi lépésével a Posta elismerte – a bírósági ítélet előtt – a dolgozóival szembeni jogellenes magatartását.

Nem szeretek postára járni. Naná, senki sem szeret! Nem csak azért, mert nincs hely, ahol ne kellene végtelen sorokat végigállni, vesztegetve időnket és türelmünket. Főként azért, mert ma már legtöbben csak csekket feladni megyünk postára. Az pedig egyet jelent: fizetünk. Sokat, sőt egyre többet. Vízdíj, gázdíj, villanydíj, sorolhatnám. Hónapról hónapra látom: drágul. Mind. S a postán, a kicsi ablakocskához érve, csak néha mosolyog vissza egy-egy kedves arc, aki még nem fásult bele az emberek mogorvaságába, a vezetőség kizsákmányolásába. Néhány hónapja meg is lepődtem, az egyik hölgy beszélgetésbe elegyedett velem, miközben kezelte sárga sarcaimat. Többek között sorsjegyet ajánlott, s el is mesélte, nemrég járt ott valaki, aki több ezer forintot nyert. Nem szeretem a Szerencsejáték Zrt-t támogatni, de vásároltam: hátha most bejön? Persze nem, de nem is ez a fontos. Azóta tudom: a kedves hölgynek kénytelenség sorsjegyet, biztosítást, emezt-amazt eladnia, ha nem akar a fizetéséből levont (!) összegeket látni a bérjegyzékén. Felháborító! Ő azért tanult, s dolgozott évtizedekig, hogy becsületes postaforgalmi tisztviselő legyen. Ezért szerződött, erre kellene, hogy kapja a fizetését. Nem az ő dolga bóvlit árulni. A posta inkább megtépázott hírnevét és méltóságát állítsa vissza. S adja vissza dolgozóinak is!