HARC A SZOCIÁLDEMOKRATÁK ELLEN

A kommunista Pogány József és Kun Béla között a szocdem Kunfi Zsigmond

 

November 24-én lesz 90 éve annak, hogy megalakult elődünk, a Kommunisták Magyarországi Pártja. Az új pártnak a polgári pártok mellett mindenek előtt a szociáldemokráciával kellett élet-halál harcot vívnia.

A KÉTKULACSOS SZOCIÁLDEMOKRATÁK

1918 őszén világossá válik, hogy Magyarország elveszítette a háborút. Az országban általános az elnyomorodás, az elégedetlenség. A háború éveiben a hadseregbe besorozott  tömegek már rendelkeznek tapasztalattal arról, hogy közösen is fel lehet lépni közös célokért. Ráadásul ott van Oroszország példája, ahol 1917 novemberében győz a munkásforradalom.
  Magyarországon 1918 októberében győz a polgári demokratikus forradalom. A polgárság megvalósítja céljait, az elégedetlen tömegek aktív támogatása mellett. A burzsoázia a szociáldemokratákra tesz. Baloldali szövegeikkel ők képesek leszerelni és félrevezetni az elszegényedett embereket, ugyanakkor megvédi a tőkés rendet.
  Az SZDP vezetése megvalósítja a burzsoázia elvárásait. Megadályozza, hogy 1918 októberében-novemberében a dolgozó tömegek túllépjenek a polgárság céljain, és a saját törekvéseiket valósítsák meg. Így például a forradalom megdöntötte a királyságot, de Magyarország nem „szocialista köztársaság” lett, ahogyan a tömegek követelték, hanem „polgári népköztársaság”, ami a burzsoázia igényének felelt meg. A „népköztársaság” a magántulajdont erősítette, és nem kezdett hozzá a gyárak, bankok államosításához.
  A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetése nem akart munkásforradalmat, nem akarta, hogy az történjen, ami Oroszországban. A szociáldemokraták szerint a királyságot meg kell őrizni, reformokat kell bevezetni, amelyekkel elhárítható a forradalom, és meg kell szilárdítani a polgári rendet. Ezt azzal ideologizálták meg, hogy Magyarországon a kapitalizmus még nem elég fejlett. Szerintük ezért a fő feladat nem a tőkés hatalom megdöntése, hanem az, hogy jobbá, elviselhetőbbé tegyék a munkások sorsát a kapitalizmus viszonyai között. Az SZDP vezetése ezért a polgári ellenzékkel akart szövetséget kötni. A szociáldemokraták azt is hirdették, hogy egy ilyen koalíciós kormány jobb békefeltételeket tud kiharcolni az Antanttól.

REPÜLŐ GÁRDA

1918. november 24-én azonban megalakul a Kommunisták Magyarországi Pártja. A párt szinte az első pillanattól kezdve a politikai élet középpontjába kerül. Jó pozíciókkal rendelkeznek a hadifogságból visszatért katonák, az üzemi munkások között, sőt a szakszervezetekben és munkástanácsokban is, amelyeket eddig az SZDP szilárdan uralt. A KMP hatalmas munkába kezd. „Ezekben a hetekben szinte az egész ország politizált” – írja Rákosi az események aktív részeseként. A kommunisták 2-3 fős „röpülő gárdákat” állítanak össze, és vitákat provokálnak az utcán, odavonzva az embereket. „Két-három elvtárs elkezdett vitatkozni, mégpedig úgy, hogy az egyik a szociáldemokrata érveket hangoztatta. A vita forgalmas helyen, villamosmegállóknál, pályaudvarok közelében, a ligetben kezdődött, s nagyobb sikere volt, mint az előre megszervezett előadásoknak” – olvashatjuk Rákosi visszaemlékezéseiben.
  A KMP másik jól bevált módszere az volt, hogy egy estére több gyűlést is szerveztek. Kun Béla mindegyiken felszólalt. „Ezt úgy csináltuk, hogy az első gyűlést ő kezdte, s miután egy félórát beszélt, bejött egy delegáció, és közölte, hogy másutt már türelmetlenül várják. Erre némi mentegetőzés után átadta a gyűlés folytatását egy másik kommunistának, s ment a következő helyre” – írja Rákosi.

NYILT LESZÁMOLÁS A KOMMUNISTÁKKAL

1918 végén a polgári erők átengedik a vezetést a szociáldemokratáknak, akik együtt kormányoznak a liberális erőkkel. A feladatuk a kommunisták megfékezése. A szocdemek nem válogatnak az eszközökben. A kommunistákat ki akarják zárni a munkástanácsokból. Éles harc folyik a népőrségen belüli befolyásért. A népőrség létszáma ekkoriban húszezernél is több, jelentős erő. A szociáldemokrata kor­mány egyre-másra rendel el házkutatást a Vörös Újság szerkesztőségében.
  „A szociáldemokrata párt kezdett ellenünk fegyveres gyári szervezetet létrehozni, amelyek, mint Csepelen a Müller vezetése alatt álló „vörös gárda” (így nevezték el!), véres összeütközéseket provokált, s egy gyűlés alkalmából majdnem megölték Rabinovics Józsefet, a párt előadóját” – emlékezik Rákosi Mátyás. A szociáldemokraták új taktikája azonban nem jár sikerrel, nem tudják a kommunisták előretörését megakadályozni. Ekkor születik döntés arról, hogy a kommunistákat fizikailag fel kell számolni. A szociáldemokrata kormány utasítására 1919. február 21-én letartóztatják a KMP 57 ismert vezetőjét és aktivistáját.