Cikkek
 

INTERJÚ

AKINEK A LEGFONTOSABB
ÉRTÉK AZ EMBER

BESZÉLGETÉS FRANKFURTER ZSUZSANNÁVAL,
KÖZPONTI BITOTTSÁGI KÉPVISELŐVEL ÉS A KB TAGJÁVAL



Frankfurter Zsuzsanna

1953. szeptember 8-án született Mező­hídvégen. Budapesten nevelkedett, aztán újra vidékre költözött. A Balassagyarmati Kórházban orvos, aneszteziológus és sebész. Mohorán, Tolnay Klári szülőfalujában lakik. Központi bizottsági képviselő és KB-tag, a párt egyik legismertebb személyisége

 „Szörnyű, embertelen, pénzközpontú” – Frakfurter Zsuzsa gyakorló orvosként értékeli így a hazai egészségügyi reformot. A munkáspárti politikus szerint a kormány célja cinikusan egyszerű:  Ha a betegnek van pénze, meggyógyul, ha nincs, pusztuljon el!

– Mi hozott és mi tart a pártban?

– Volt a világról egy elképzelésem, voltak a világban zajló eseményekről képeim, elgondolásaim. Rájöttem, hogy a párt hangosan kimondja a gondolataimat. Így találtam meg azt a társasá­got, amely hozzám hasonlóan vélekedik szá­mos dologról. Ugyanazon értékek, erkölcsi normák mentén élünk. Nem cserélünk világnézetet nap, mint nap. Először pártonkívüliként voltam képviselőjelölt, de véleményem egybeesett a párt nézetével.

– Mi a véleményed az elmúlt évek változásairól?

– Szörnyű, embertelen, pénzközpontú. Ha a betegnek van pénze, meggyógyul, ha nincs, pusztuljon el - sajnos ebbe az irányba megyünk. Alkalmazkodnom kell bizonyos dolgokhoz, de ezt az elméletet nem fogadom el. Az a véleményem, hogy a szegénység nem szabhat határt a gyógyulni akaró emberek számára.

– Mivel töltöd kevés szabadidőd?

– Elsősorban pártmunkával, és a szakszervezetben is van mit tenni. Szeretek főzni, szívesen hívok vendégeket, legtöbbször bográcsos ételeket készítünk. Nekem a paprikás krumpli a kedvencem. A párom nagyszerű süteményeket és kenyeret süt. Nem sütőgéppel, hanem hagyományosan, dagasztással. Én inkább a húsételeket szeretem. Gyermekkoromban volt, hogy egy rúd téliszalámit kértem és kaptam karácsonyra. Elárulom, hogy néha lövészklubba is elmegyünk. Pisztollyal szeretek lőni. Életem első lövésével eltaláltam a hetest, erre nagyon büszke vagyok.

– Miket olvastál mostanában?

– Szakfolyóiratokat, újságokat, A Szabad­ságot. Könyvet sajnos ritkán, mert ha kezembe veszem, nem tudom letenni, és ez a munkám rovására menne.

– Milyen filmeket szeretsz?

– Egyáltalán nem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára moziban. Emberi történetek érdekelnek és természetfilmek. A horrort és az erőszakot nem bírom. Rengeteg szenvedéssel szembesülök munkám során. A sportközvetítéseket szívesen nézem, imádom az angol focit, de megnézem az orvosfilmeket is, még ha nem is mindig felelnek meg a valóságnak.

– Orvosként mondanál pár szót az euthanáziáról?

– Rendkívül nehéz kérdés. Tiltja a törvény, hiszen nagyon könnyű vele visszaélni. Vannak esetek, mikor nehéz helyzetbe kerülök, küzdök az életért, bár az emberi méltóság megőrzése érdekében a beteg már nem szeretne élni. Mi nem dönthetünk emberi sorsokról, nem vagyunk ítéletvégrehajtók. Talán a tudomány hoz még valamit az emberiség számára. Mivel az emberi élet megismételhetetlen, nekünk azért kell dolgozni, hogy mindig a legkevesebb szenvedést okozzuk és a leggyorsabb javulást.

– Van vörös inged?

– A hajam is vörös. Sok vörös ruhám van. Kívül-belül vörös vagyok.

– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

– Egészség, boldogság, béke.

– Mi a legfontosabb érték az életedben?

– Az ember! Testével, lelkével, szellemével. A pénz mindenhatósága számomra elfogadhatatlan. Az anyagiak szükségesek, de csak az élet fenntartásához.