Cikkek
 

MUNKÁSPÁRT

 

G
y
u
r
c
s
á
n
y
é
k

l
e
f
e
k
s
z
e
n
e
k

 

a
z
 

E
u
r
ó
p
a
i

U
n
i
ó
n
a
k

A munka a nemzeti jólét alapja

Három mezőgazdasági vállalkozást is felkeresett Thürmer Gyula az elmúlt héten. Mindenütt szembesült azzal, amiről oly’ sokat beszélünk: a magyar mezőgazdaság termelése jó 30 százalékkal visszaesett két évtized alatt. A földtulajdon felaprózása, a kárpótlás, az agrártermelés tudatos visszafejlesztése vezetett a mai helyzethez.

Békéssámsonon még él a szövetkezet. Kérdés, meddig bírják.
 

A Kardoskúti Agrár Rt. ötszáz hektáron gazdálkodik, ami mintegy hétszáz hektárral kevesebb, mint 20 évvel ezelőtt. A munkaerő létszáma is a felére csökkent. A piacon csak úgy tud megmaradni, hogy csökkentette a szarvasmarha-állományát. A fiatal bikákat mind eladják. A Tótkomlósi Agrár Zrt. a sikeres és nagyobb méretű vállalkozások életébe nyújtott betekintést. 2500 hektárnyi bérelt földön termelnek, a további ezer hektáron kistermelőket foglalkoztatnak, akiknek a terményeit átveszik. A békéssámsoni Békés 200 Szövetkezet egy az utolsó mohikánok között. A szövetkezetben alig változott valami, a dolgozók zöme is az egykori termelőszövetkezet tagjai közül kerül ki. Alacsonyak a felvásárlási árak, bizonytalan a piac, drága a korszerű technika, a műtrágya. Nincs mód arra, hogy az embereket egész éven át foglakoztassák. Az ipari melléküzemágak megszűnésével nincs más munkalehetőség. Békés megye ezen részét a jó utak hiánya is sújtja. A magyar vállalkozásoknak az általános nehézségek mellett komoly gondot okoz az is, hogy az állami szervek az EU-normákat messze meghaladó számban végeznek ellenőrzéseket. Szinte mindenütt elhangzott, hogy a mostani kormány nem akar magyar mezőgazdaságot. Reális veszély, hogy 2011-től, amikor más EU-országok polgárai is vehetnek földet, a külföldiek egyszerűen felvásárolják az addigra igen nehéz helyzetbe kerülő gazdaságok és tulajdonosok földjét.

A Munkáspárt elnöke látogatást tett Ramasz Imre kardoskúti, Sztakó József tótkomlósi, és Barna Jánosné békéssámsoni polgármesternél, és találkozott a térség országgyűlési képviselőjével, Dancsó Józseffel is. A Munkáspártot ismerik a körzetben, és igénylik közéleti szerepének növelését – fogalmazódott meg a találkozókon. A választókerületi programban részt vett Gál Ferenc Békés megyei elnök, a térség KB-képviselője, Németh József megyei alelnök és Kiss János orosházi elnök. A falusi emberek mindenütt arra panaszkodtak, hogy nincs munka. A falvak jelentős részében az önkormányzat a fő foglalkoztató, ami nem nevezhető normális állapotnak. Nagy József békéssámsoni párttitkár egy 1946-ban vert Kossuth 5 forintossal kedveskedett a pártelnöknek, amire egy ma is igaz mondás van felírva: „A munka a nemzeti jólét alapja.” Kár, hogy az ország vezetői pont ezt felejtik el!

 

A közelmúltbeli elnöki látogatás eredményeit megerősítve Kotroczó Gyula Kiss Miklós nyársapáti polgármesternél (képünkön) folytatta a munkát. A Munkáspárt 16-os választókerületi KB-képviselője és Kiss Miklós egyaránt az Európai Uniót kiszolgáló kormánypártot tartja felelősnek a mezőgazdaság rombolásáért, a közerkölcsök romlásáért és a bűnözés terjedéséért.

A kölcsönös érdeklődés jegyében találkozott Kotroczó Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt KB-képviselője Kiss Miklós nyársapáti polgármesterrel. A Nagykőröshöz közeli, 1920 fős település nehéz napokat él át a rendszerváltás tizennyolcadik esztendejében.
  „Rossz irányba fordultak itt is a dolgok. Az állattartás romokban hever. A több mint ezer szarvasmarhából mára mindössze 100 maradt meg” – sorolta a falu vezetője. A Kádár-rendszerben háromezer hízósertést tartottak Nyársapáton. 2008-ban jó, ha 50 röfög az ólakban. Csődben a baromfiágazat és a lótenyésztés is. A gazdák gyalázatosan kevés pénzt kapnak az általuk termelt terményekért.
  Nyársapáton a helyzet nem véletlenül ilyen. Az Európai Unió és hű kiszolgálója, a magyar kormány az áruforgalmazásban a nagytőke, a multinacionális vállalatok érdekeit részesíti előnyben. Gyurcsány Ferencék mindenben lefeküsznek az EU-nak. Olyan törvényeket hoznak, amelyekkel ellehetetlenítik a kistermelőket. Olaszországban bárki szabadon árusíthatja a piacon a maga termelte tejet, a sajtot vagy a túrót, senkinek semmi baja nem származik belőle. Magyarországon viszont értelmetlen és bürokratikus előírásokkal kötik meg a gazdálkodók kezét a tej- és a tejtermék-értékesítésben.
  Kiszolgáltatott a tanyavilág. Ebben a körzetben csak minden második héten van rendőri ügyelet, mindössze két óra hosszában.
  Elkeserítő dolgok ezek – fogalmazott egyaránt Kiss Miklós és Kotroczó Gyula, hozzátéve: mindig fejétől bűzlik a hal. Ahol nagy tolvajok létezhetnek, ott a kicsiknek is szabad az út! Megszűnt az erkölcsi gátlás, a „mindent szabad” liberalizmusa mételyként rombol és pusztít mindent. Egyetértettek abban is, hogy egy bűnöző több jogot élvez, mint egy becsületes ember. Az erőszak soha nem látott formát öltött. Büntetlenül bántalmazhatja a szülő vagy a gyerek a tanárt. Egy ilyen eset történt Nyársapáton is. Egy hatodikos lány (nem roma!) fenéken rúgta a tanárnőjét. Mi jöhet még ezután?
  Rendet kell tenni az országban és a fejekben is – egyezett meg a házigazda és látogatója véleménye – , hiszen a hatalom tudatosan hagyja közömbössé válni az embereket. A mai parlament nem fejezi ki az ország lakossága egészének az érdekeit. A kis pártokat – köztük a keresztény demokratákét, a kisgazdákét és a Munkáspártot is – tönkretették, hogy a két nagy, az MSZP és a Fidesz „boldogíthassa” a falut és a várost. Ideje ennek véget vetni!
  Kotroczó Gyula tájékoztatást adott a párt jelenlegi helyzetéről, majd átnyújtotta Kiss Miklósnak A Szabadság egy példányát, mellé Thürmer Gyula pártelnök „Balszemmel” című politikai naplóját és néhány munkáspárti videokazettát – tudósított Kohl Antal régióelnök.

MDF = Magyarországi Dühöngők Felekezete?

A Magyar Demokrata Fórum debreceni vezetői a múlt héten letakarták Ságvári Endre emléktábláját. A Munkáspártiak azonnal leszakították a szánalmas rongyot. A polgármesteri hivatal „igazságot osztott”: eltávolították a mártírhalált halt kommunista hazafira emlékező táblát.

A saját identitását hol a MSZP kiszolgálásában, hol értelmetlen pr-akciókban kereső MDF ezúttal az utcanevek és emléktáblák ellen hirdetett hadjáratot. Kálmánné Szabó Katalin, pártjuk debreceni elnöke múlt kedden bejelentette: a Magyar Demokrata Fórum  kezdeményezni fogja, hogy azon településeken, ahol a kommunista rezsimhez és az azt képviselő személyekhez köthető utcanevek, intézménynevek fellelhetőek, azokat változtassák meg. Elsőként Ságvári Endre debreceni emléktáblájával vették fel a harcot: néhány MDF-es politikus  egy fehér papírral letakarta a táblát. Az akcióról értesülve azonnal a helyszínre siettek a debreceni munkáspártiak és frontosok, s nem sokat teketóriáztak, leszakították a kegyeletsértő fecnit. Edelényiné Nagy Mária, a Magyar Kommunista Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei elnöke elmondta: Ságvári Endre a magyar történelem része, a fasizmus elleni küzdelem vitathatatlan részese. Neve sok magyar emberben ma is tiszteletet ébreszt. Ezeket a tényeket senkinek sincs joga kétségbe vonni. A Munkáspárt elfogadhatatlannak tartja az MDF eljárását, mert közterületeken emléktáblákat öntörvénykezés útján nem lehet sem létesíteni, sem eltávolítani.
  Minden ennyiben is maradhatott volna, ha a debreceni önkormányzatban nem gondolják úgy, valamit tenniük kell. A hivatalnokok megoldása nagyban idézte budapesti kollégáikét, amikor tavaly hajnalban visszatemették Kádár János és felesége meggyalázott sírját: suttyomban leszereltették a kommunista hazafi emléktábláját. Úgy, hogy a felelősséget is csak később vállalták lépésükért. Közben a Munkáspárt ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a rendőrségen. A Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei szervezetét támogatásáról biztosította a Magyar Antifasiszta Ligaszövetség.

A múltat nem lehet megváltoztatni

Debrecenben a Piac utcából nyílik egy kis egyirányú utca, amit korábban Ságvári Endrének hívtak, jelenleg a Vásáry István nevet viseli. Az utcában lévő iskolát is átnevezték. A Piac utca felőli sarkon régebben egy emléktáblát helyeztek el Ságvári tiszteletére. Annak a fiatalon meghalt embernek az emlékére, aki harcolt a békéért, a fasiszta rémtettek ellen, a nyomorban élő munkás és paraszt ifjak életéért. Még harminc évet sem élt, mégis a 20. század első felének harcos, hősies magyar alakja. 2008. július 8-án az önmagát „konzervatívnak” tartó MDF Debrecenben megtagadta a múltat. Lefedte a táblát, és ezzel jelképesen az emberi életért való harcot takarta el. A Munkáspárt és a Baloldali Front debreceni szervezete eltávolította az álnok történelemhamisítás eszközét. Nemsokára – titokban – önkormányzati utasításra lecibálták a falról az emléktáblát. Mert nekik nem tetszett?! Attól még az emberektől nem lehet elvenni az emlékezés, a megismerés jogát! Nem kő és festék a múlt, hanem a tudás, az érték. Mi választottunk már, melyik utat követjük, nem tagadjuk le a megváltoztathatatlan. Az utca, az emlék mindenkié, még akkor is, ha az „uborkaszezonban” jól jön a politikai cirkusznak. Kitehetünk valamit egy másik hazánkfia emlékére, eltávolíthatunk bármit, és betehetjük a szőnyeg alá, attól még a történelem – történelem. Már létrejött. Az nem lehet indok, hogy a város politikai vezetése mást akar, mint a lakosok. Arra nem lehet hivatkozni, hogy Wass Albert jó volt, Ságvári Endre meg rossz, mert ez hazugság. Mind a ketten küzdöttek azért, ami előtte nem volt, harcoltak az ellen, ami akkor volt. Sokan járnak a volt Ságvári utca felé Debrecenben. Van, aki látta a táblát, és tudja mi volt rajta, van olyan ember is, aki nem tudja, kire emlékeztetett, és vannak, kik sosem látták, hiába jártak arra. Az értékes politika nem a rombolás, hanem az építés. Szégyen, hogy egy önkormányzat vezetésének ilyen célja legyen, amikor a vállalt feladatukat is elégtelenül végzik. Az MDF rombolja a múltat, a Munkáspárt építi a jövőt!

KATÓ TAMÁS