MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL.
Balszemmel
Összeomolhat a hazugságvár
Az MSZP körüli szellemi siserehad - Tamás Gáspár Miklóstól kezdve a Népszava
legújabb kori agitproposain keresztül a 2006-os álmunkáspártig - rendesen
kiakadt azon, hogy az egészségügyi törvény ellen a Magyar Szociális Fórum
Kerekasztalában sikerült összehozni a legkülönbözőbb politikai erőket.
Formálisan és állítólagos antifasiszta hitüktől indíttatva azért dühöngenek,
hogy olyan jobboldali politikai erők legalizálódtak, amelyek a Kossuth téri
eseményekben tündököltek. Valójában azonban attól rezeltek be, hogy egy
szakszervezetekből, civilekből álló tábor befogadta a Munkáspártot, azaz
bennünket.
A LIGA, a Munkástanácsok, a Nagycsaládosok Egyesülete és még sok mindenki más
tudomásul vette, hogy a Munkáspárt is ellenzi az egészségügy privatizálását, sőt
elismerik, hogy az első kórház-népszavazás alapvetően a Munkáspárt érdeme. Az
MSZP persze mástól is tart, ha egyelőre nem is retteg tőle.
A Munkáspárt magával viheti a baloldali szavazók egy részét, és ezzel
megbomolhat az a szavazótábor, amely húsz éven át megbízható támasza volt minden
szocialista kormánynak. Húsz év után összeomolhat a rendszer, amelyet annyi
pénzzel, ígérettel és hazugsággal hoztak össze.
Összevesztek a koncon
Nem lesz kormányzati negyed, legalábbis egyelőre. Pedig elég szép nagy falatnak
ígérkezett, amiből sokan jól lakhattak volna. Na, persze, nem Te és a barátaid,
hanem Ő és a barátai. Először is el lehetett volna adni a mostani
minisztériumokat. Aki olcsón jut hozzá, nyilván nem marad hálátlan. Aztán lehet
bérelni átmeneti épületeket. Ez is nagyon jó üzlet, mert majdnem akármennyit el
lehet kérni bérleti díjként, az adófizetők pénzéből meg lehet nagyvonalúskodni.
Végül maga az építkezés, na, az aztán az igazi kimeríthetetlen aranybánya.
Mindenkinek jutott volna, de valamin összekaptak.
Lehet persze, hogy az Ő rapszodikusságát, idegbeteg kirohanásait már a nagytőke
se tudja elviselni, de gyanítom, hogy másról van szó. Összevesztek a koncon.
Valakik többet akartak lenyúlni, mint amiről szó volt. Ez persze másoknak nagyon
nem tetszett. A botrányt persze mindenki el akarta kerülni, ezért szép csendesen
elnyomták. Talán kiegyeztek a kisebb haszonban. Kormányzati negyed ugyan nem
lesz, de azért eladjuk a régi minisztériumokat, majd rögtön szépen
visszabéreljük őket. Nem az igazi, de ha bukik a kormány, legalább a barátok nem
távoznak üres zsebbel. Még a politikai sakál szerepét játszó MDF is jól járt,
mert ő teheti a parlamentnek a javaslatot az építési határozat visszavonására.
Ki van ez találva!
Princz, a bankár
Megígérem, hogy egy rossz szót a magyar bíróságokról nem mondok. Elég nekünk egy
rágalmazási per. Éppen ezért nem beszélek a hatalom és bíróság közötti
kapcsolatról sem. Maradok a tényeknél. A Fővárosi Bíróság, a múlt héten, első
fokon ítéletet hozott Princz Gábor és társai ügyeiben.
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez ugyanaz a bíróság, amelynek elnöke annak
idején szerény kis pártunk teljes vezetését feljelentette. Princz úr egykor a
macis Postabank nagyhatalmú ura volt. Évekkel ezelőtt vádolták meg. A vádirat
szerint a Postabank egyes vezetői 1995 és 1997 között sorozatosan félrevezették
a tulajdonosokat és a bankfelügyeletet, szándékosan megszegtek a törvényeket,
hibás üzletpolitikát folytattak, miközben jól működő bank látszatát keltették.
Ha jól értem, akkor az állam 36 milliárd forintot keres. Ez a 36 milliárd
azonban, úgy tűnik, nincs meg.
Istenem, mondhatnánk, több is veszett Mohácsnál, mit kukacoskodunk. A nagy
fejlődés, az Új Magyarország gyurcsányi álmáról nem is beszélve, áldozatokat
kíván. De azért mégis! Szerintem 36 milliárdból sok szegény embert jól lehetne
lakatni, sok szegény család gyerekét lehetne iskoláztatni, sok kórházban lehetne
21. századi európai viszonyokat teremteni. Lehetne, ha meglenne a pénz. De nincs
meg.
Aztán eszembe jutott az, amit annak idején írtak az újságok. Például azt, hogy
volt egy VIP-lista (gyengébbek kedvéért: különlegesen fontos emberek listája).
1992 és 1998 között több mint 200 politikus és egyéb fő-fő ember kapott 10
százalékos kamatra hitelt az akkor szokásos 25 százalékos helyett.
Nem rossz bolt. Te hiába kértél volna, Neked nem adtak volna. Kik kaptak? Nos, a
szocik többségben voltak, de, ne félj, jutott Fideszes és más rászorulóknak is.
Olyan jópofa sokpárti buli volt.
Gondoltam, hogy szegény Princz nem fogja szárazon megúszni. Na, de hogy ilyen
keményen megbüntessék!? Ráadásul az újságok szerint a felesége is elhagyta,
aztán az évek óta tartó bizonytalanság.
Nos, Princz, a bankár nem úszta meg. Most figyelj! Dutyi nincs, házőrizet nincs,
kivégzés nincs. Fizetnie kell 3,6 millió forintot.
