Legutóbbi számunkban láttuk, hogy a Központi Bizottság képviselőinek három
feladatuk van. Ezek a feladatok egymáshoz kötődnek, egymásra épülnek.
Az egyik sikeres megoldása a feltétele annak, hogy a többiben is siker legyen.
Például, hiába akarnánk nagyon jól megoldani a jelöltállítás feladatát a
parlamenti választásokon, ha nincs aktívánk, amelyre támaszkodhatunk, és nem
vagyunk jelen legalább minimálisan politikailag. A három feladat, elevenítsük
fel egy kicsit, a következő: Egy: A Szabadság újság terjesztése. Kettő: A
Munkáspárt politikai jelenlétének szervezése, azaz rendezvények, akciók,
állásfoglalások szervezése. Három: a választási munka előkészítése.
A Szabadság újság és szervező erő
A Szabadság nem egyszerűen egy újság. A Szabadság ma a Munkáspárt egyetlen
politikai, elméleti eszköze, amely viszonylag sok emberhez eljuthat. A
Munkáspárt szavát hallani néha más eszközökben is, polgári televíziókban,
újságokban, de azok nem a mi eszközeink. Felhasználjuk őket, de nem a mieink.
Éppen ezért csak korlátozottan tudjuk a szavunkat rajtuk keresztül eljuttatni.
A Szabadság azon túl, hogy a propagandánk és agitációnk eszköze, fontos
szervezési eszköz is. Aki előfizeti a lapot, az már valamit tud a Munkáspártról,
és kialakult egy alapvetően pozitív viszonya. Nem lép be a pártba, mert nem
engedi a munkája, vagy nem akar aktívan politizálni, de a Munkáspárt érdekli, a
pártot kész legalább azzal támogatni, hogy előfizeti az újságot. Ez egy
rendszeres kapcsolat. A terjesztő rendszeresen találkozik vele, ő megismeri
részleteiben a párt politikáját. Ezzel tehát a párt aktívahálózatát szervezzük.
Sok előfizető együtt ugyanis már egy aktívahálózat.
Érdemes megjegyezni, hogy hasonló eszközökkel más pártok is élnek. A nagy pártok
ezért szerveznek mindenféle aláírásgyűjtést, és így olyan adatbázisra tesznek
szert, amelyet tudnak használni a választásokon. Ha nekik szükségük van rá,
akkor nekünk százszorosan, lévén, hogy nekünk más eszközünk nincs.
Szervezem az előfizetőket
Hogyan lehet előfizetőket szervezni? Első körben természetesen a párttagjainkkal
kell kezdeni. Az a párttag, aki előfizet, nem csak lélekben támogatja a pártot,
hanem a gyakorlatban is. Az ilyen elvtársainkra jobban támaszkodhatunk a napi
munkában is és majd a választásokon. Manapság már sokan fizetnek elő, de még
messze nem mindenki. Egyes nagyobb megyékben a tagság 20-30 százaléka fizet csak
elő. A tapasztalat az, hogy nem azért nem fizetnek elő, mert nincs rá pénzük,
hanem azért, mert sok helyütt még nem is hallottak róla, vagy nem magyaráztuk el
a fontosságát. Éppen ezért minden párttagunknak el kell magyarázni, hogy mit
jelent A Szabadság, mennyivel jut előbbre a párt, ha ő is előfizet.
Második körben a párton kívül kell előfizetőket szervezni. Ez nehezebb feladat.
Itt pontosan értenünk kell, hogy nem egy átlag újságot terjesztünk, hanem egy
kommunista hetilapot. Ez más, mint a többi újság. Mitől vonzó a mi újságunk?
Mivel kell agitálni a párton kívülieket (de még néha a párton belülieket is)? A
Szabadság arról ír, amiről más nem ír. Aki markáns kormánybírálatot akar
olvasni, vegye meg A Szabadságot! Aki a kommunistákról akar olvasni, vegye meg A
Szabadságot! Aki az osztályharcról akar olvasni, vegye meg! És még sorolhatnánk
a témákat, amelyeket nálunk megtalál, másutt viszont nem. Előfordul, hogy mi is
írunk olyanról, amiről más újságok is írnak. Ilyenkor mi egészen biztosan
másként írunk, mint a polgári lapok.
Mi a munkás, a dolgozó ember szemszögéből írunk. Fontos érv az is, hogy A
Szabadság nem drága. Havi ezer forint messze kevesebb, mint amit más újságokért
kiadnak az emberek.
Tervezés, előkészítés, előfizetés
Aki már horgászott életében, az tudja, hogy előbb be kell etetni a halat, s csak
utána lehet jó fogás. Az újság terjesztésében ugyanez a helyzet. Állítsunk össze
egy listát azokról, akiknek szeretnénk az újságot eladni. Ne az elkötelezett
MSZP-sekhez menjünk, mert ők nem a mi támogatóink!
Nem menjünk a Fidesz ismert embereihez sem, mert ők sem fognak előfizetni.
Menjünk el viszont ismerős munkásemberekhez, tanárokhoz, egészségügyi
dolgozókhoz, vállalkozókhoz, egyszóval olyanokhoz, akik társadalmi helyzetüknél
fogva érdekeltek lehetnek egy ilyen újság előfizetésében. Adjunk nekik egy-egy
példányt! Eleinte ingyen! Szoktassuk hozzá őket az újsághoz! Egy idő múlva
előállhatunk a javaslattal, hogy fizessenek elő. A módszer nem egyszerű, de az
emberről emberre való agitáció a legbiztosabb.
Rendezzünk utcai Szabadság-bemutatókat! Az ilyen bemutató nem más, mint egy
utcai gyűlés. Használjunk hangos bemondót, és hirdessük A Szabadságot. Így azok
is hallanak róla, akik nem vesznek belőle. Jó helyszín lehet az egyetemek,
főiskolák, munkaügyi hivatalok környéke, a budapesti aluljárok egyike-másika, a
vidéki piacok. Ne menjünk idegenforgalmi helyekre, mert ott nem a mi közönségünk
mozog. A Szabadságot lehet együtt hirdetni a Balszemmel kiadvánnyal. A mohácsi
piacon a párttagjaink egész egyszerűen béreltek egy standot, és a kofák között
árulták a könyvet és az újságot. Bejött!
Aktív dolgozó ismerősökön keresztül vigyük el A Szabadságot a dolgozó
emberekhez. Nem kell rettegni, hogy a munkahelyen nem szabad politizálni. A
törvény szerint a munkahelyeken pártszervek nem lehetnek, de azt senki sem
tilthatja meg, hogy a napi életünkről beszéljünk. Az újság annak része. A
munkatársaknak mondjuk meg, hogy létezik Szabadság, arra érdemes előfizetni.
Ha a párt elnöke elmegy egy területre, vagy ha egyéb rendezvényt tartunk,
használjuk fel a pillanatnyi érdeklődés által felkeltett lehetőséget arra, hogy
terjesszük az újságot! A párt elnöke nem régen Mosonmagyaróváron egy tejüzemben
tett látogatást. Az emberek jól fogadták. A helyi munkáspárti aktivisták másnap
mindjárt, frissiben megkeresték őket, és többen elő is fizettek. A
Szabadság-terjesztés titka tehát a tudatos tervezés, agitáció, szervezés.
