Két évvel a prágai Világifjúsági Találkozó után Magyarországon, Budapesten
szervezték meg a második VIT-et 1949-ben. Szlogenje a „Fiatalok egyesüljetek,
előre a hosszan tartó békéért, demokráciáért, nemzeti függetlenségért és a népek
jobb jövőéért“ volt.
10400 fiatal vett rajta részt 82 országból, ezen a találkozón vett először részt
az NDK küldöttsége is.
A találkozó előtt az imperialista országok mindent megtetettek azért, hogy se a
nyugati fiatalok, sem pedig a gyarmati országok fiataljai ne tudjanak eljutni
Budapestre.
Sok fiatalnak megtagadták a nyugati hatóságok az útlevélkérelmét, másoknak semmi
pénzt nem engedtek kivinni az országukból.
Az angolok egy csoportja például teherautón érkezett Magyarországra. Autójukra
ki volt téve egy felirat amin a következő állt: „Londonból Budapestre a
békéért“, s amit a „semleges“ Svájcba érve leszedettek, és csak az ország
elhagyása után rakhattak vissza.
Sokáig úgy tűnt, hogy sok gyarmati ország küldöttje nem tud eljutni a VIT-re,
végül mégis sikerült nekik. Az indiai szabadságharcosok a fronton át szöktek
Magyarországra, hogy részt vehessenek a találkozón, akit azonban elfogtak, azt
megölték. Végül százan jutottak el Budapestre közülük.
Az esemény megnyitója az Újpesti Stadionban volt, itt Szakasits Árpád
köztársasági elnök és Guy de Boysson DIVSZ-elnök mondott megnyitó beszédet.
Ezen a találkozón képviseltette magát a Szakszervezeti Világszövetség és a
Nemzetközi Diákszövetség is. A fesztivál két hétig tartott sport- és kulturális
rendezvényekkel, konferenciákkal.
A Fesztivál központjában az antikolonialista ellenállással való szolidaritás
állt, a résztvevők kifejezték támogatásukat és szolidaritásukat Malajzia,
Francia Indokína és Indonézia harcosaival, valamint a görög és spanyol
antifasiszta küzdelem tagjaival.
Ekkoriban még kulturális versenyeket, pályázatokat is tartottak a VIT-ek
alkalmával, és azokat, akik ezeken díjat nyertek mindenhol elismerték
műfajukban.
A találkozón részt vettek kínai fiatalok is, akik elhozták az ELTE kínai szakos
könyvtárának Mao Ce Tung írásait, ezek voltak a kar első Kínában kiadott
könyvei.
A Világifjúsági Találkozó megnyitója az újpesti stadionban - 1949
A VIT alatt a Népstadion még építkezés alatt állt, a résztvevő külföldi
fiatalok közül 4000-en segítettek az építésében a két hét folyamán, köztük
argentinok, indiaiak, angolok, franciák, spanyolok és szovjetek. Az egyik
spanyol munkásfiatal az építkezés során az egyik vaskocsira a következőt írta
fel: Viva Passionaria - muerta Franco (Éljen Passionaria, halál Francóra).
A VIT záróünnepségén a Hősök terén a búcsúzásra összegyűlt fiatalok esküt
tettek: „Mi, demokratikus ifjak, akik a föld minden részéről érkeztünk
Budapestre, a Világifjúsági Találkozóra, együttesen kifejezzük lángoló
akaratunkat, hogy boldogságban éljünk, olyan világban, amely nem ismeri többé a
nyomort és a háborút!“. Ekkor, ezzel az esküvel vált véglegessé a DIVSZ fő
jelszava, a Youth Unite - Fiatalok egyesüljetek.
Sok delegációt hazatérése után sem hagytak békén. Az Amerikai Egyesült Államokba
hazaérkező munkás ifjúsági szervezet tagjai közül sokakat az Amerika-ellenes
Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé vittek. Fekete bőrű vezetőjüket, Rosewolt
Woord-ot, aki maga is részt vett a magyarországi világrendezvényen szintén a
bizottság elé vitték, mivel jó élményekkel tért haza a Budapest VIT-ről és csak
jókat mondott Magyarországról. Ez persze az USA-nak nem tetszett. A Vizsgáló
Bizottság előtt Rosewolt és a kihallgatók között a következő párbeszéd zajlott
le:
„- Mivel vesztegették meg önt a vörös-Magyarországban, hogy ilyen sokat és ilyen
szépet beszél róluk?
- A Fesztivál előtti napon dallal, virággal és testvéri öleléssel fogadtak.
Emberszámba vettek, nem nézték, hogy a bőröm fekete. Először éreztem, hogy
milyen jó embernek lenni.“
1949-ben Budapesten rendezték meg a VIT mellett a Demokratikus Ifjúsági
Világszövetség II. kongresszusát is.
