Minden eddigi társadalom története osztályharcok története
"Minden eddigi társadalom története osztályharcok története." - kezdi Marx és
Engels a Kommunista Kiáltvány első fejezetét. Ne felejtsük, hogy 1848-ban
vagyunk, és arra kaptak megbízást, hogy fegyvert adjanak az ébredező munkásság
kezébe. Ma, 2008-ban éppen ezt a marxi tételt támadják. Marxot ma tanítják
számos nyugati egyetemen.
Félnek tőle, ezért a marxizmust éppen a lényegétől igyekeznek megfosztani. "Marx
a 19. század nagy filozófusa volt." - hirdetik jó hangosan, ezzel az ártatlan
szobatudósok közé skatulyázzák be.
Még azt is elismerik, hogy Marx közgazdász volt, aki zseniálisan leírta a tőke
működését. Az osztályharc marxi elméletét azonban - ne nevess - antimarxistának
kiáltják ki, a marxi tételek leegyszerűsítésének, sőt elferdítésének minősítik.
A magyarázat pofonegyszerű. Ez az egy mondat a kiáltvány, sőt a marxizmus
lényege is. Az osztályharc elmélete fegyver, a munkás szellemi fegyvere.
Olyan eszköz, amellyel meg tudja magyarázni saját helyét a társadalomban, sőt
arra is választ kap, hogy mit kell tennie. A tőkés ezért akarja elvenni tőle. Ha
a munkástól elveszik a marxizmust, akkor valami más elmélet kerül a helyébe.
Van elég példa a mában. A munkást azzal igyekeznek megszédíteni, hogy a tőkés
társadalomban esélyegyenlőség és verseny van.
Győzzön a jobbik, a tehetségesebb! Nem ezt halljuk Gyurcsánytól minden nap?
Miközben tudjuk, hogy a gazdag és szegény nem egyenlő eséllyel indul.
A multi és a magyar vállalkozó között nem verseny van, hanem a multik
egyoldalúan tönkre teszik a hazaiakat. Marx és Engels szellemi fegyvert adott
1848-ban az akkori munkásnak. Ezt a fegyvert a mai munkás is használhatja. Éppen
azért, mert a kapitalizmus, a kizsákmányolás lényege nem változott.
Marxista volt-e Dózsa György?
De térjünk vissza a Kiáltványhoz! Marx történelmi példák egész sorával
bizonyítja, hogy az évezredek során változott a kizsákmányolás formája,
változtak a szereplői, de a lényeg változatlan maradt. A földesúré volt a föld,
a jobbágy az ő földjén dolgozott. A földesúr akkor vált gazdagabbá, ha jobban
megsarcolta a jobbágyát, többet dolgoztatta, egyszóval jobban kizsákmányolta. Ha
a jobbágy jobban akart élni, netán szabadon, akkor bizony szembe kellett
szállnia a földesúrral. 1514-ben Dózsa György bizonyára szívesen választott
volna kényelmesebb megoldást, mint az igen kockázatos parasztháború. De gyorsan
rájött arra, hogy a főuraknál nem lobbizni, barátkozni. Egy eszköze maradt: az
osztályharc, sőt annak is legkeményebb formája, a felkelés.
Marxista volt-e Dózsa? Természetesen nem, de felismerte, hogy a magyar paraszt
érdekeit csak a földesurak ellenében valósíthatja meg.
Osztályharc létezett Marx előtt is. Osztályharc létezik akkor is, ha mi nem
ismerjük fel. Az osztályharc törvényszerűen létezik, nem attól függ, hogy a
szereplők jók vagy rosszak. Attól törvényszerű, amit Dózsa parasztjai is
felismertek: nem lehet egyszerre gazdag a paraszt is, a földesúr is, a tőkés is
meg a munkás is.
Megdöbbentő, hogy mennyien álltatják magukat most is azzal, hogy például az
egészségügyi törvény nem politikai kérdés. A politikai szót nyugodtan
helyettesíthetjük az osztályharc szóval. Ha a tőkés kezébe kerül az
egészségbiztosítás, a munkástól, a dolgozótól fog pénzt elvenni, akár felismeri
ezt a munkás, akár nem. Akkor már jobb, ha felismeri, mert akkor legalább
harcolhat ellene. A lényeg az, hogy a tőke csak a munkás kizsákmányolásával
gazdagodhat.
"Elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymással, szakadatlan, hol
palástolt, hol nyílt harcot vívtak, olyan harcot, amely mindenkor az egész
társadalom forradalmi átalakulásával vagy a harcban álló osztályok közös
pusztulásával végződött." Ez a klasszikusok ajándéka a ma élőknek.
A francia forradalom és a nagy hazugság
Kanyarodjunk egy pillanatra vissza a történelemhez. 1789-ben, Párizsban győzött
a polgári forradalom. A tömegek új jelszavakkal mentek az utcára: szabadság,
testvériség, egyenlőség. Nem csak mentek, el is hitték őket. A legborzasztóbb
az, hogy sokan ma is elhiszik. A polgár, a tőkés tényleg szabad lett, egyenlő
lett az egykori földesurakkal. A munkás azonban nem lett egyenlő a tőkéssel. És
természetesen ma sem az.
"A hűbéri társadalom pusztulásából keletkezett modern polgári társadalom nem
szüntette meg az osztályellentéteket. Csak új osztályokkal, az elnyomás új
feltételeivel, a harc új formáival cserélte fel a régieket." Ezt mondja nekünk
Marx és Engels. A francia forradalom jelszavai tehát szépek, csak nem igazak.
Marx és Engels azonban egy jó hírrel is szolgálnak nekünk. Az osztályharc ugyan
nem szűnik meg, de egyszerűbb felismerni az ellenséget.
"Az egész társadalom mindinkább két nagy ellenséges táborra szakad, két nagy,
egymással homlokegyenest szembenálló osztályra: burzsoáziára és
proletariátusra."
Hát, igen! Ha az ellenséget felismertük, már fél siker. Ha az MSZP-t és a
Fideszt nem húsz évvel ezelőtti élmények alapján értékeljük, hanem mindkettőben
felismerjük a tőkést, már tudjuk, hogy hova kell szavazni legközelebb.
