ÉLET-HALÁL KÜZDELEM
A FORRADALOM ELŐESTÉJÉN

KÁROLYI MIHÁLY, A VÖRÖS-GRÓF

 

November 24-én lesz 90 éve annak, hogy megalakult elődünk, a Kommunisták Magyarországi Pártja. 1918 novembere és 1919 februárja között a szociáldemokrata kormány mindent megtesz a kommunisták visszaszorítására és a szocialista forradalom megakadályozására. Miután a „békésebb” eszközök nem járnak sikerrel, 1919. február 21-én letartóztatják a KMP 57 ismert vezetőjét. Egy hónapig, egészen 1919. március 21-ig, a Tanácsköztársaság kikiáltásáig kérdéses, hogy a KMP egyáltalán túléli-e az illegalitás nehézségeit.

KI MELLÉ ÁLL A MUNKÁSOSZTÁLY?

A szociáldemokraták hónapok óta készültek a kommunistákkal való leszámolásra, csak az ürügyet keresték. Az ürügy a Népszava székháza elleni támadás volt, amit igyekeztek a kommunistákra kenni. Olyan látszatot kívántak teremteni, mintha maga a munkásosztály vetné ki soraiból a kommunistákat. Február 21-re nagy tüntetést szerveztek az Országház elé. Borsányi György történész így ír erről: „A rendezés, ha nem is vallott kifinomult ízlésre, hatásos volt. Az Országház téren összegyűlt menetet a húsipari munkások csoportja nyitja meg, akik ez alkalomból felöltötték a vágómarhák lemészárlásánál használatos kötényeiket, magukkal hozván a mészárlás kellékeit, a taglót és a bárdot. A kommunista-ellenesség egy pillanatra közös menetbe terelte a Nemzeti Kaszinó pincéreit, a tegnapi méltóságos urakból öntudatos szellemi proletárokká vedlett miniszteriális tisztviselőket, a csepeli vasasokat és a Wesselényi utca rőföskereskedőit.” Különböző források szerint 100-200 ezer ember tüntetett. Ismerős történet, akár ma is történhetne.
  A munkástömegek azonban hamarosan megtudják az igazságot. A szociáldemokrata kormány rendőrei a fegyházban félholtra verik a kommunista vezetőket. Kun Béla fején hat, egyenként 2-3 centiméteres zúzott seb, orrán több, ütéstől származó duzzanat. A Tanácsköztársaság idején készült fotókon Kun Béla éppen ezért volt kopasz. A tömeg a kormány ellen fordul. Nem bocsátja meg, hogy a „forradalom rendőrsége” a régi módszereket alkalmazza. Február 23-án a kormány meghátrál, elítéli saját rendőrségének fellépését.

A MÁSODIK VONAL AKCIÓBA LÉP

Kun Béla és a KMP vezetősége tudatosan dönt úgy, hogy nem vonul illegalitásba. Úgy ítélik meg, hogy így nem kell bizonygatniuk, hogy nem a kommunisták a tettesek a Népszava elleni akcióban. A vezetők letartóztatása előtt a KMP vezetése kinevezte a helyettesítőket, a második vonalat, amely azonnal akcióba lépett. A KMP február 24-én nagygyűlést szervez a Nemzeti Múzeum mögött. Négyezer munkanélküli vasmunkás tiltakozik. A Budapesti Munkástanácsban a KMP kezdeményezi a rendőrségi fellépés elítélését.
  A szociáldemokraták taktikát váltanak. Elítélik a rendőrség fellépését, abbahagyják Kun Béla és a többi kommunista kínzását. Lengyel József írja erről: „Nem merték megölni Kun Bélát, féltek a munkásosztálytól.” Ugyanakkor március 3-án az MSZDP felszólítja a munkásságot: hagyják ott a kommunistákat és lépjenek át az MSZDP-be. A szociáldemokraták védekezésbe kényszerülnek. Rákosi Mátyás, aki ekkor szintén börtönben van, így ír a szociáldemokraták közötti elbizonytalanodásról: „Kezdődött a kapkodás, hogy a megfordult néphangulattal szemben valami gátat vessenek. Lefogtak néhány reakciós politikust is, hogy a tömegek lássák: a kormány nem csak balra üt, hanem jobbra is.”

A TÖMEGEK VÁLTOZÁST AKARNAK

1919-ben enyhe tavasz volt. A mezőgazdasági munkákat már februárban meg lehetett volna kezdeni, de a földbirtokosok nagy része várt. Féltek attól, hogy a kommunisták hatalomra kerülnek, és akkor a termést már nem ők takarítják be. Az ország ugyanakkor éhezik. A falu lakosságának az egyetlen menekülés az új termés lehet. Károlyi Mihály február 23-án, kápolnai birtokán megkezdi a földosztást, azaz földet ad a parasztjainak, de senki sem követi a példáját a birtokosok közül. Az elégedetlen paraszti tömegek ekkor már radikális eszközhöz nyúlnak: megindul a spontán földfoglalás. A falu fellázad.
  Az agrármozgalmak végleg megingatják a kormány helyzetét. A szociáldemokraták már nem urai a helyzetnek. A közigazgatást egyre több helyen a munkástanácsok gyakorolják. Március 18-án a csepeli vasasok összbizalmi testülete elhatározza, hogy a letartóztatott kommunistákat erővel kiszabadítják. Az akció tervezett időpontja március 23. A KMP második vonala is lép: március 23-ra tömegtüntetést szerveznek a parlament elé. Az eseményeket egy külpolitikai lépés gyorsítja fel: az Antant közli a magyar kormánnyal, hogy semleges zónát akar létrehozni a magyar és román csapatok között. Követelik, hogy a kormány adja át Debrecent, Makót, Békéscsabát. A kör bezárult.