Cikkek
 

VÉLEMÉNY

POLITIKUS ÖSZTÖN-DÍJ

Magyarországon sok dolog nincsen, de amiből főként hiány van, az a pénz – állítják legalábbis vezető politikusaink. Elhiszem, mert érzem a saját bőrömön, látom a mások bőrén is. A bajom csak az, hogy a kezüket széttáró vezetőinkén nem látom. Tartok tőle, egy a dolog magyarázata: nincs pénz – az embereknek. Nekik, meg az őket kiszolgáló haverjaiknak meg jut bőven, tízmilliárdok is. El se tudom képzelni, az mennyi lehet. Pedig egyszerű: egy nagy halom papír. Például tervrajz, egy meg sem valósuló kormányzati negyedre. De ne a jéghegy csúcsát nézzük. Fiatalként, dolgozó emberként évi húsz nap körül van a szabadságom. Ehhez képest „kiválóságaink”, a parlamenti képviselők nyári szünetet tartanak, mondjuk, kétharmad nyár időtartamra. Nem kérdezem, mit kell kipihenniük, amikor munkájuknak látszata az országban nincsen. Igaz, a lopás-csalás is kimerítő lehet. De akkor is! Ha már nyilvánvalóan hónapokig nem csinálnak semmit, miért is jár a sokszázezres fizetés? Sőt, a költségtérítés is jár, de milyen hivatalos költséget kell fedezni szabadság alatt? Ami nagyon tetszik még: lakhatási támogatás jár a vidéki képviselőknek. Hát szabadság alatt nem otthon vannak?
  Van, ami még érdekesebb. Ha valakinek „megszűnik a jogviszonya” (vagyis valamiért valakinek útban volt, s áthelyezik egy másik zsíros állásba), automatikusan jár a ki nem vett szabadnapok után azok kifizetése. 2006-ban (mi lehet ma!) például a sokat „méltatott” Juhász Ferenc honvédelmi miniszter leköszönésekor 6,2 milliót tehetett zsebre ilyen jogcímen. Hány nap járt neki? Nem sok. Összehasonlításként: Fodor Gábor 5 napért 295 ezer forintot vitt haza. Hány havi fizetése ez az átlagembernek? Hány kórháznak, iskolának, óvodának jönne jól az ide-oda elszórt sokmillió forint? A felhalmozódó összegek milliárdjaiból talán még a mentőknek is jutna.
  Kérdezném én, mit lehet tenni ez ellen, ha nem tudnám: semmit. Mert az urak és hölgyek „odafönt” maguknak szavazzák meg, mi jár és mi nem. Naná, hogy nem minimálbér, BKV bérlet. S ha ökölbe szorul a kezünk, akkor sem tehetünk semmit, mert azt is megszavazták, hogy ők ne legyenek visszahívhatóak. Hiába jövünk rá, hogy balgán választottunk. Csak a következő választásokon lesz jogunk azt mondani: elég volt! De ennek csak akkor lesz vége, ha a megfelelő helyre tesszük a keresztet. A Munkáspárt mellé. A többi ugyanúgy fog lopni, csalni, hazudni, mint eddig. Ha ott maradnak, nekik lesz luxusvillájuk, autójuk, zsíros állásuk. Nekünk privatizált kórházak, bezárt iskolák, megfizethetetlen gázszámlák jutnak. Már, ha lesz még hol és miből rezsit fizetni.

CSEH KATALIN

Misszió a halálba

A Magyar Honvédség egy hónapon belül két tűzszerésze halálával volt kénytelen elszámolni. Nem tette azt. Szekeres Imre miniszter vizsgálóbizottsága még ki sem érkezett Kabulba, amikor elesett a második magyar katona. Így arra sincs még válasz, hogy nyugati társaikkal ellentétben, akik távolról robbantják fel az aknákat, a magyar katonákat miért küldik közelről hatástalanítani. Talán a megfelelő felszerelés hiányzik?
  A honvédelmi miniszter mindenesetre csak a második katonahalál után vette fontolóra, hogy hazahívja a magyar tűzszerészeket Afganisztánból. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy nem lesznek magyar katonák az országban, mindössze más, harcoló alakulatokat küldünk Afganisztánban. Hiszen év elején a magyar kormány már megígérte a NATO-nak a válságövezetekben is bevethető, azaz feláldozható, halálba küldhető katonák bevetését, most majd legfeljebb növelik a létszámot.
  Hazajönnek a magyar katonák Koszovóból is. A múlt héten le is vonták a zászlót a pristinai táborban. Ám kár lenne őrülni, vagy a magyar kül- és katonapolitika bölcsességéről beszélni. Akik hazajönnek, azok őr- és biztosító feladatokat láttak el. Most mennek helyettük mások, az úgynevezett „manőver zászlóalj”. Mit jelent ez? Négyszáz katonát, akik átveszik Koszovó középső részének ellenőrzését. Mondhatnánk, mi itt a probléma? Egyszerű: a montenegrói határtól Koszovó középső részéig húzódó területen van a szerb ortodox egyház négy történelmi jelentőségű kolostora és monostora, ezek őrzését is a magyaroknak kell majd ellátniuk. Ha valahol lesz provokáció, összecsapás a szerbek és az albánok között, amelyből óhatatlanul nem tudnak kimaradni a magyar katonák sem, ez az a terület. Ezzel természetesen tisztában vannak Budapesten is, ám ez az ára annak, hogy kevesebbet fizetünk be az ígértnél Brüsszelnek, kevesebbet költünk honvédelemre. Nem újdonság ez persze, csak egyre magasabb az általunk fizetett ár.