Magyarországon
sok dolog
nincsen,
de amiből
főként
hiány
van, az
a pénz
– állítják
legalábbis
vezető politikusaink.
Elhiszem,
mert érzem
a saját
bőrömön,
látom
a mások
bőrén
is. A bajom
csak az,
hogy a kezüket
széttáró
vezetőinkén
nem látom.
Tartok tőle,
egy a dolog
magyarázata:
nincs pénz
– az embereknek.
Nekik, meg
az őket
kiszolgáló
haverjaiknak
meg jut
bőven, tízmilliárdok
is. El se
tudom képzelni,
az mennyi
lehet. Pedig
egyszerű:
egy nagy
halom papír.
Például
tervrajz,
egy meg
sem valósuló
kormányzati
negyedre.
De ne a
jéghegy
csúcsát
nézzük.
Fiatalként,
dolgozó
emberként
évi
húsz
nap körül
van a szabadságom.
Ehhez képest
„kiválóságaink”,
a parlamenti
képviselők
nyári
szünetet
tartanak,
mondjuk,
kétharmad
nyár
időtartamra.
Nem kérdezem,
mit kell
kipihenniük,
amikor munkájuknak
látszata
az országban
nincsen.
Igaz, a
lopás-csalás
is kimerítő
lehet. De
akkor is!
Ha már
nyilvánvalóan
hónapokig
nem csinálnak
semmit,
miért
is jár
a sokszázezres
fizetés?
Sőt, a költségtérítés
is jár,
de milyen
hivatalos
költséget
kell fedezni
szabadság
alatt? Ami
nagyon tetszik
még:
lakhatási
támogatás
jár
a vidéki
képviselőknek.
Hát
szabadság
alatt nem
otthon vannak? Van,
ami még
érdekesebb.
Ha valakinek
„megszűnik
a jogviszonya”
(vagyis
valamiért
valakinek
útban
volt, s
áthelyezik
egy másik
zsíros
állásba),
automatikusan
jár
a ki nem
vett szabadnapok
után
azok kifizetése.
2006-ban
(mi lehet
ma!) például
a sokat
„méltatott”
Juhász
Ferenc honvédelmi
miniszter
leköszönésekor
6,2 milliót
tehetett
zsebre ilyen
jogcímen.
Hány
nap járt
neki? Nem
sok. Összehasonlításként:
Fodor Gábor
5 napért
295 ezer
forintot
vitt haza.
Hány
havi fizetése
ez az átlagembernek?
Hány
kórháznak,
iskolának,
óvodának
jönne
jól
az ide-oda
elszórt
sokmillió
forint?
A felhalmozódó
összegek
milliárdjaiból
talán
még
a mentőknek
is jutna.
Kérdezném
én,
mit lehet
tenni ez
ellen, ha
nem tudnám:
semmit.
Mert az
urak és
hölgyek
„odafönt”
maguknak
szavazzák
meg, mi
jár
és
mi nem.
Naná,
hogy nem
minimálbér,
BKV bérlet.
S ha ökölbe
szorul a
kezünk,
akkor sem
tehetünk
semmit,
mert azt
is megszavazták,
hogy ők
ne legyenek
visszahívhatóak.
Hiába
jövünk
rá,
hogy balgán
választottunk.
Csak a következő
választásokon
lesz jogunk
azt mondani:
elég
volt! De
ennek csak
akkor lesz
vége,
ha a megfelelő
helyre tesszük
a keresztet.
A Munkáspárt
mellé.
A többi
ugyanúgy
fog lopni,
csalni,
hazudni,
mint eddig.
Ha ott maradnak,
nekik lesz
luxusvillájuk,
autójuk,
zsíros
állásuk.
Nekünk
privatizált
kórházak,
bezárt
iskolák,
megfizethetetlen
gázszámlák
jutnak.
Már,
ha lesz
még
hol és
miből rezsit
fizetni.
CSEH
KATALIN
Misszió
a
halálba
A
Magyar
Honvédség
egy
hónapon
belül
két
tűzszerésze
halálával
volt
kénytelen
elszámolni.
Nem
tette
azt.
Szekeres
Imre
miniszter
vizsgálóbizottsága
még
ki
sem
érkezett
Kabulba,
amikor
elesett
a
második
magyar
katona.
Így
arra
sincs
még
válasz,
hogy
nyugati
társaikkal
ellentétben,
akik
távolról
robbantják
fel
az
aknákat,
a
magyar
katonákat
miért
küldik
közelről
hatástalanítani.
Talán
a
megfelelő
felszerelés
hiányzik? A
honvédelmi
miniszter
mindenesetre
csak
a
második
katonahalál
után
vette
fontolóra,
hogy
hazahívja
a
magyar
tűzszerészeket
Afganisztánból.
Félreértés
ne
essék,
nem
arról
van
szó,
hogy
nem
lesznek
magyar
katonák
az
országban,
mindössze
más,
harcoló
alakulatokat
küldünk
Afganisztánban.
Hiszen
év
elején
a
magyar
kormány
már
megígérte
a
NATO-nak
a
válságövezetekben
is
bevethető,
azaz
feláldozható,
halálba
küldhető
katonák
bevetését,
most
majd
legfeljebb
növelik
a
létszámot.
Hazajönnek
a
magyar
katonák
Koszovóból
is.
A
múlt
héten
le
is
vonták
a
zászlót
a
pristinai
táborban.
Ám
kár
lenne
őrülni,
vagy
a
magyar
kül-
és
katonapolitika
bölcsességéről
beszélni.
Akik
hazajönnek,
azok
őr-
és
biztosító
feladatokat
láttak
el.
Most
mennek
helyettük
mások,
az
úgynevezett
„manőver
zászlóalj”.
Mit
jelent
ez?
Négyszáz
katonát,
akik
átveszik
Koszovó
középső
részének
ellenőrzését.
Mondhatnánk,
mi
itt
a
probléma?
Egyszerű:
a
montenegrói
határtól
Koszovó
középső
részéig
húzódó
területen
van
a
szerb
ortodox
egyház
négy
történelmi
jelentőségű
kolostora
és
monostora,
ezek
őrzését
is
a
magyaroknak
kell
majd
ellátniuk.
Ha
valahol
lesz
provokáció,
összecsapás
a
szerbek
és
az
albánok
között,
amelyből
óhatatlanul
nem
tudnak
kimaradni
a
magyar
katonák
sem,
ez
az
a
terület.
Ezzel
természetesen
tisztában
vannak
Budapesten
is,
ám
ez
az
ára
annak,
hogy
kevesebbet
fizetünk
be
az
ígértnél
Brüsszelnek,
kevesebbet
költünk
honvédelemre.
Nem
újdonság
ez
persze,
csak
egyre
magasabb
az
általunk
fizetett
ár.
|
|