– Milyen a viszonyuk az MSZP-vel?

– Mi 2006-ban nagyon világosan eldöntöttük, hogy mit akarunk. Akkor azt mondtuk, hogy egyetlen nagy párttal sem kötünk szövetséget. Ez igaz az MSZP-re is, igaz a Fideszre is. Ugyanakkor nyitottak vagyunk minden olyan kezdeményezés irányába, ami az ország, a nemzet és a dolgozó ember érdekeit szolgálja. Mi nagyon-nagyon figyeljük, hogy tesz-e az MSZP ilyet. Azt látjuk, hogy az MSZP általában, s az MSZP kormánya konkrétan nem tesz ilyen lépéseket. Egyetlen egy olyan intézkedést sem tud felsorolni, ami valóban a magyar nemzet, a magyar társadalom, a magyar dolgozók érdekét szolgálta volna. Amit látunk, hogy az MSZP-ben vannak különböző politikai erők és különböző személyiségek. Én járom az országot és nem csak fideszes polgármesterekkel találkozom, hanem a nagyvárosokban, Szegeden, Miskolcon, másutt is találkozom a szocialista párt helyi képviselőivel. Ezek persze nem pártközi találkozók, hanem egy országos vezető találkozója önkormányzatok vezetőivel. Látjuk, hogy ezek a szocialista politikusok szembesülnek a saját kormányuk politikájának negatív következményeivel. Ők vannak kitéve a tűzvonalba, nekik kell elviselni az emberek szemrehányásait, elégedetlenségét, s nekik kell látni, hogy milyen nyomorúságos életük van ma Magyarországon az embereknek. Tehát igyekszünk ezt a politikai kapcsolatot fenntartani, miközben semmiféle hivatalos pártkapcsolatunk nincs az MSZP-vel.

– Kádár János iránt politikai értelemben éreznek nosztalgiát, vagy szociális, gazdasági értelemben?

– A mai magyar társadalomnak jelentős része abban a korban élt, abban a korban nőtt fel. Ők tudják, meg tudják becsülni, hogy mi volt akkor, és tapasztalják, mi a jelenlegi helyzet. Az emberek azt látják, értik és becsülik, hogy akkor nem lehetett nagyon meggazdagodni, de azért általában volt egy jól elfogadható életszínvonal, az életkörülmények kiszámíthatóak voltak.

– Amit jelentős külföldi kölcsönökkel sikerült fenntartani...

– Ebben tökéletesen igaza van, 1989 végén 20 milliárd dollárral tartozott Magyarország, s ezt senki sem tagadja. Ennek a pénznek egy része kétségkívül az életszínvonal fenntartására ment. Csak ez úgy van, hogy ha egy ember tartozik egy banknak, vagy egy ország tartozik a külvilágnak, akkor megnézi otthon, hogy ha úgy hozná a sors, akkor van-e mit eladni. Megvan-e a családi ezüst, van-e valami kis tartalékunk. Ha 1989-ben Kádár János kinyitotta a páncélszekrényét, akkor ott látta a családi ezüstöt: ott állt a magyar ipar, a magyar nagyvállalatok, a nemzetközileg elfogadott magyar mezőgazdaság, a megépített lakótelepek. Ha ma Gyurcsány Ferenc kinyitja a páncélszekrényét, akkor abban nincs semmi, mindent eladtak. Viszont van 170 milliárd amerikai dollár adósság.

– Egészen pontosan milyen társadalmi modellben gondolkodnak?

– A mai kapitalizmusban, a magántulajdon irányította gazdaságban azt látjuk, hogy mindent a pénz és a tőke diktál, ezen akarunk változtatni. Ha azok döntik el a politikát, akiknek a birtokában van a gyár, meg a föld, a tulajdon, a bankok, akkor ezen változtatni kell. Mi olyan társadalmat akarunk, ahol a bank, a gyár, a föld a társadalom egészének érdekeit szolgálja, és a közösség tulajdonában van. Hogy ez a közösségi tulajdon milyen lesz, azt majd az idő megmutatja. Azonban mindenképpen azt szeretnénk, hogy az embereké, a közösségeké legyen ez a tulajdon. Mi azt akarjuk, hogy ez egy demokratikus társadalom legyen, szólhassunk bele. A mai világban, a számítástechnika vívmányaival akár minden nap lehetne népszavazást tartani, mégse tartunk. Mi azt akarjuk, hogy a demokrácia közvetlen legyen, minden ember aktív részese legyen, interaktív legyen. Nem úgy, mint ma, hogy négyévenként elmehetek és szavazhatok valamelyik mosóporra. Olyan társadalmat akarunk, amely védi a környezetet. Ma a kapitalizmus nem védi. Ha a tőke érdeke az, hogy idehozzák a szemetet, akkor idehozzák a szemetet. Nem vagyunk képesek Magyarországot megvédeni a környezeti pusztításoktól. S még valami: mi békés szocializmust akarunk. 20 évvel ezelőtt azt sem tudtuk, mi az a háború, a rendszerváltás óta pedig már a harmadik háborúban vagyunk – Jugoszlávia, Irak és Afganisztán esetére gondolok.

– Orbán Viktor tusnádi fellépése apropóján kérdezem, hogy milyen a Munkáspárt viszonya a határon túli magyarsággal?

– Nagyon sajnálom, hogy a határon túli magyarok ügye a nagy politikai pártoknak a kisajátított területe. Mi igyekszünk tartani a kapcsolatot a külföldi magyarokkal, én is megfordulok Romániában, Erdélyben, a Vajdaságban, még Szlovákiában is. Igyekszünk meggyőzni az embereket arról, hogy nagyon fontos a magyar nemzeti érdekeket megvédeni, de még valamiről szó van. Nem a szlovák ellen harcol a magyar, hanem a saját munkásérdekeiért. Mi kifejezetten magyar pártnak tartjuk magunkat, s ez az elmúlt időknek egy lényeges változása. Azt mondjuk, hogy védjük meg a magyar nemzeti érdekeket. Azzal, hogy a Gyurcsány-kormány engedte, hogy a románok az Európai Unió tagjai legyenek, NATO-tagok legyenek, ezzel lemondtak arról, hogy a magyar nemzeti érdekek ebben az országban érvényesüljenek. Hasonló lesz Szerbiával, Szlovákiáról már nem is beszélve. Azt gondolom, hogy nagyon sokat beszélnek a parlamenti pártok a külföldön élő magyarokról, kihasználják a saját belpolitikai érdekeikben, a valóságban azonban keveset tesznek értük. Vagy semmit.