Cikkek
 

INTERJÚ

A JÓKEDVŰ KOMMUNISTA

BESZÉLGETÉS ESPÁR ISTVÁNNAL,
A MUNKÁSPÁRT FEJÉR MEGYEI ELNÖKÉVEL



Espár István

1942. december 22-én született Vereben, a 800 lelkes Fejér megyei kis faluban. Itt járt néha az „iskola mellé” is. Autószerelésből mestervizsgát és gépjármű szakoktatói vizsgát tett, majd levelező tagozaton érettségizett. Később marxista egyetemet végzett, amire rendkívül büszke. Az Ikarusznál termelésirányító, a Székesfehérvári Volán Vállalatnál autószerelő volt. A rendszerváltás után vállalkozó lett, ma nyugdíjasként aktív párttag, a Munkáspárt Fejér megyei elnöke, Központi Bizottság tagja.

 Legfontosabb, hogy mindig igazat mondjunk és a kimondott szóért vállaljuk a felelősséget ­­– mondja Espár István. A Munkáspárt Fejér megyei elnöke nem a levegőbe beszél, élete bizonyítja igazát.

– Hogyan kerültél a kommunista mozgalomba?

­­– 1972 óta párttag vagyok. Ez természetes része az életemnek. Dolgoztam az Ikarusz pártbizottságában PB-tagként és instruktorként is. A Munkásőrség Fejér Megyei Parancsnokságán teljesítettem szolgálatot, szakalegység-parancsnok voltam. Az egyenruhám ma is megvan. Sokszor részesültem elismerésekben, tíz kormánykitüntetésem van, és kiváló dolgozó is többször voltam. Amely elveket akkor vallottam, ugyanazokat vallom ma is a Munkáspárt Fejér megyei elnökeként.

­­– Hogyan élted meg a rendszerváltást?

­­– Nehezen. Nem gondoltam, hogy az akkori pártvezetés szélnek ereszti a párt fegyveres testületét, és feláldozza a szocialista rendszer vívmányait. A rendszerváltás után vállalkozó lettem, és 10 esztendeig nagy nehézségek árán folytattam a tevékenységemet. Hiányolom, hogy a szocialista rendszerből a társadalom nem hozott át olyan szokásokat, melyek erősítették az emberi kapcsolatokat, az összetartást.

­­– Mivel töltöd a szabadidőd?

­­– Ami a pártmunkából megmarad, főként a gyümölcsössel és a szőlővel. Borosgazdaként szinte mindig ott vagyok és dolgozom. Van két felnőtt gyermekem, és három unokám.
  Szeretek beszélgetni, kedvelem a népes társaságot. Mindig közösségi ember voltam.

­­– Melyek a legfontosabb értékek az életedben?

­­– Legfontosabb, hogy mindig igazat mondjunk és a kimondott szóért vállaljuk a felelősséget. A mostani rendszerből épp ez hiányzik! Értéknek tartom, amit az életben elértem, a pártmunkát és a családot is beleértve. Nem beszélve arról a 20 évről, amit kommunistákként küzdelmekkel éltünk át, nem feladva vállalt eszménket. Kiemelten fontosnak tartom az elveink megtartását és a bátor kiállást.

­­– A családod hogyan viszonyul kommunista meggyőződésedhez?

­­– 1966-ban úgy vettem el a feleségemet, hogy kommunista voltam. Az egész családom segít minden párttal kapcsolatos akció lebonyolításában. Támogatnak. A feleségem részt vesz a rendezvényeinken is.

­­– Mik a kedvenc ételeid?

­­– Szívesen fogyasztom a magyar konyha legjobbjait: húslevest, halászlét, marhalábszár-pörköltet, körömpörköltet, csirkepaprikást.

­­– Ha találkoznál az aranyhallal, mi lenne a három kívánságod?

­­– Sok van, de mondok hármat. Ilyen egészségben éljek a családommal együtt, mint most. Jó eredményt érjünk el a választáson, kerüljünk be a parlamentbe. Sikerüljön véghezvinni feladatunkat a párton belül, utódaink terjesszék a kommunista eszmét az egész világon!